Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-29

1423 Az országgyűlés 29. ülése 1956. július 31-én, kedden. 1424 kezelés. Nem véletlen — úgy gondolom, s Hegedűs elvtárs is arra hivatkozott —, hogy eddigi kísérleteink az egyszerűsítésre nemegyszer újabb hivatalokat szültek. Én ezt megtoldanám mementoképpen egy régi Vas megyei anekdotával is, amely az egyszeri alispánról szól, aki fiatal, agilis és papirosgyűlölő titkárhoz jutott. Azt mondta ez a titkár: „A megyeházán annyi az öreg, idejétmúlt akta, minden pince már zsúfolásig, hogy télen ki lehetne vele fűteni az összes iskolákat." Mire az alispán: „Jól van fiam — azt mondja —, mind eltüzelheted, de egyet ne felejts, mielőtt eltüzelnéd, minden aktáról készíttess másolatot." (Derültség.) Azt hiszem, s a beszámoló egésze is ezt a szellemet sugározza, hogy erőfeszítéseink akkor vezetnek igazán sikerre, akkor élvezzük igazán a szocialista demokratizmus áldásait, ha egyszerűsítő és ésszerűsítő törekvéseink azzal a nagyszerű lenini elvvel párosulnak, mely szerint „minél nagyobb részt vesz a nép az államhatalom teendőinek gyakorlásában, annál kevésbé lesz szükség erre a hatalomra". S végül néhány szót — ahogy Hegedűs elvtárs kifejezte magát — az írókkal való félreértések, illetve nézeteltérések dolgáról is. Mi volt szerintem a lényege ezeknek a félreértéseknek, illetve nézeteltéréseknek? Kezdem azokkal az írókkal, akiknek a jóhiszeműségéhez semmi kétség nem fér. Bizonyos türelmetlenség, csak részben indokolt aggodalom amiatt, hogy a XX. kongreszszus tanulságainak alkalmazása a mi sajátos magyar viszonyainkra vagy késik, vagy ha történik is ilyen irányú kísérlet, az a bátorság s kellő következetesség hiánya, s a személyi kultusz maradványainak fel nem számolása miatt csak félmegoldást hozhat. Ahelyett, hogy előbbre vinné, inkább fékezi a fejlődést, s ami végzetes lehet: a bizonytalanságot állandósítja. Ugyanakkor ez, vagy az ehhez hasonló helyzetmegítélés egyeseknél olyan káros és kártékony meggyőződést is szült, hogy a párt- és államvezetés személyi öszszetételénél fogva képtelen úrrá lenni a nehézségeken. Csak foltozgat, időt igyekszik nyerni, s n

°gy — gorombán szólva — eljátszotta a jogot, hogy a nép bizalmát élvezze, s az országot vezesse. Ezekre a nézetekre adott csattanós választ a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi plénuma, s teremtett új helyzetet az irodalmi életben is. A kibontakozásra minden remény megvan, ennek már jelei is mutatkoznak. Biztosra lehet venni, hogy a nézeteltérésekből mihamarabb a nézetek teljes egyetértése lesz. s ezt művek is fogják bizonyítani. Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanács elnöke beszámolójával a fentiek alapján egyetértek, azt elfogadom, s a magam képességeihez mérten teljes erővel támogatom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nincs, a vitát bezárom. Hegedűs András, a minisztertanács elnöke kíván szólni. HEGEDŰS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! A vitában felszólaló képviselő elvtársak helyeselték a minisztertanács beszámolóját eddigi tevékenységéről és azokat az elgondolásokat és terveket, amelyeket a minisztertanács beszámolója az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban ismertetett. En ezért a zárszóban nem kívánok kitérni minden képviselő felszólalására, csupán azokkal a kérdésekkel szeretnék foglalkozni, amelyeket a képviselőtársak felszólalásaikban a beszámolóval kapcsolatban javaslatként, vagy a minisztertanács működésével kapcsolatban kritikaként felvetettek. Achátz és Földvári képviselőtársak is nagyon erőteljesen vetették fel saját területük fejlesztésének problémáit, Achátz Pécs városa fejlesztését, Földvári Borsodét, a borsodi iparvidék fejlesztését. Azt hiszem, mindkét képviselőtársnak igaza van. Tervezésünkben az elmúlt években a területi tervezés elvei, tehát az egyes területek komplex fejlesztésének szempontjai nem érvényesültek megfelelő módon. Nem érvényesülhettek megfelelő módon azért, mert a tervezés a minisztériumokon keresztül ment és a minisztériumok az egyes területek fontosságát másképp és másképp értelmezték. Ez természetes is. Másképp értelmezi mondjuk Pécs fontosságát a kohó- és gépipari minisztérium, mint a vegyipari minisztérium, vagy a mezőgazdasági minisztériumok valamelyike. Ezért ezen a kérésen mi oly módon próbálunk segíteni — sa minisztertanács ilyen határozatot már hozott is —, hogy az egyes megyei tanácsok végrehajtó bizottságai, illetve a kiemelt négy város végrehajtó bizottságai tervjavaslatot készítenek a minisztertanács számára. A minisztertanács, amikor az éves terveket jóváhagyja, nemcsak az egyes minisztériumok tervjavaslatait hagyja jóvá, hanem jóváhagyja a megyei végrehajtó bizottságok, illetve a kiemelt városok végrehajtó bizottságai által előterjesztett tervjavaslatot is. Ez a módszer módot ad arra, hogy az egyes területek fejlesztésének kérdéseit komplexen, együttesen tudjuk elbírálni. Persze ha segít is ez a módszer, rögtön hozzá kell tennem azt is: mindazt a sok — valószínűleg jogos — kérést, amit Achátz képviselőtársunk Pécscsel, Földvári képviselőtársunk Borsoddal kapcsolatosan vetett fel, nem fogjuk tudni megoldani. Ezeknek a kérdéseknek a megoldására idő kell. A kérdések egy része azonban olyan — ezt is rögtön hozzátehetem —, amely sürgős megoldásra vár. Ilyen kérdésnek tartom például Pécs vízellátásának megjavítását. Feltétlenül nagyon komolyan kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, s meg kell oldani. Ennyit a területi tervezéssel kapcsolatban. Földvári képviselőtársunk nagyon hatázottan vetette fel a beruházások kérdését és kritizálta ebből a szempontból a minisztertanács munkáját. Azt hiszem, teljesen jogos a kérdés kritikai módon való felvetése. A beruházás az a területe népgazdaságunknak, ahol az elmúlt években elkövetett mulasztások a legkirívóbbak. A beruházások terén elkövetett mulasztás nem jelentkezik olyan kiáltó módon, mint mondjuk a negyedéves termelési tervekben történő elmaradás, de azok, akik a gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, tudják, hogy a beruházások körüli mulasztásoknak nagyon súlyos kihatásuk van az életszínvonalra is. 106*