Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-35

1789 Az országgyűlés 35. ülése 1957 ami itt november 4. óta a szemünk előtt végbemegy, közélet, a politikai élet aktivizálódása — ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tömegek előttünk járnak és a Hazafias Népfront körvonalai, magva — aminek az élet a tartalma — szeriintem már meg is született az elmúlt hat hónapban. Tessék, itt van május elseje, vagy az a négy gyűlés, amelyet a kommunista párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány égisze alatt hívtak össze! Tudott dolog, hogy népünk körében még mindig meglehetősen éles polémiák vannak. Hát azért ne csapjuk be magunkat! Ha Magyarországon hétmillió felnőtt ember van, abból nem hétmillió mondja, hogy „éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt és éljen a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány!" Ezzel a kormánnyal szemben van ellenvélemény is ebben az országban. Nem kell becsapnunk magunkat! A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nívására a négy budapesti gyűlésen hozzávetőleg 80—100—140 ezer ember jött össze. Nem számolta meg senki, hogy a budapesti május elsejei nagygyűlésen hány ember volt, de azt hiszem, nem mondunk sokat, ha azt mondjuk, hogy kétszázezer ibiztosan volt. Nem kétséges, hogy az egész országban mindenesetre hat-nyolcszázezer ember összegyűlt. Tessék öszszevetni a számokat! A Magyar Szocialista Munkáspártnak — imondjuk — háromszázezer tagja van az országban, Budapesten pedig ennek megfelelően kevesebb. A gyűléseken a párt szavára három-négy-ötször annyi ember jelent meg, mint a párt tagsága. Miféle emberek ezek? Vannak nemkommunista, becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek, akik a fődologban — és szerintem ma ez a népfront tartalma — az ellenforradalom elítélésében, a Népköztársaság védelmében, a szocializmus építésében egyetértenek. A mi feladatunk — és lehet, hogy Apró elvtársnak még külön feladata, mert ez idő szerint ő a Hazafias Népfront passzív elnöke (Derültség.) — hogy ezt az egészséges áramlatot, amely szerintem a népben niár meg is született, a Hazafias Népfront felélesztése érdekében megfelelő, értelmes formákban fogjuk és ezáltal is növeljük erejét. Ez a feladatunk. Itt meg akarom említeni, nagyon igaza van Z. Nagynak, aki azt mondja, hogy a szocializmus felépítése nem pártkérdés, nemcsak a kommunisták kérdése. Ez magától értetődik. Nem akarok nagyon belebonyolódni pártkérdésekbe, de azt szeretném mondani: félreértés ne essék, mi, kommunisták, mindig tudtuk, hogy maga a párt sem öncél. A párt nem önmagáért van, a pártnak az a rendeltetése, hogy a munkásosztály tudományos világnézetének vezérfonalával a dolgozó tömegek érdekeiért harcoljon, vezesse, tömörítse és szervezze a nép erőit. Ez a párt létének az értelme. Nem értünk egyet a párt öncél úságával. Felmerültek más kérdések is. Gáspár elvárról beszélt, hogy a munkásokban milyen okokból volt bizonyos elégedetlenség. Például nem tudtak beleszólni az üzemek dolgaiba, ahogyan az az ügy javára is vált volna. Más kérévi május 11-én, szombaton. 1790 désekkel, az életszínvonallal ós hasonlókkal kapcsolatban is volt elégedetlenség. Szeretnék itt egy gondolattal foglalkozni: a vezetők és a tömegek viszonyával. Azt hiszem, a vezetés csak abban az esetben töltheti be hivatását, ha sohasem hagyja figyelmen kívül a tömegek gondolkozását és akaratát. Mi szükséges ehhez? Először is ott kell lenni a tömegek között, meg kell kérdezni, mi foglalkoztatja az embereket, és válaszolni kell nekik. Enélkül azt sem tudjuk, mit kívánnak a tömegek. Beszéltem egy német szakszervezeti képviselővel, aki azt mondotta, hogy a mi szakszervezeti embereink többet legyenek a tömegek között, mint ahogy jelenleg teszik. Nem lehet elbújni a tömegek kérdései elől. Mindig vannak kérdések, amelyek foglalkoztatják a tömeget, amelyekre választ vár, és valakitől választ kell kapnia. Ha mi nem válaszolunk, akkor az ellenség válaszol, az ő érdekeinek megfelelően. Ezért ott kell lenni a tömegek között. Nem kell megijedni a tömegektől, a kérdéseiktől sem! Ha álláspontunk igazságos, azt mindig nyugodtan megmondhatjuk a tömegeknek. Ehhez hozzáfűzöm azt is, hogy véleményem szerint a vezetésnek nem az a feladata, hogy a tömegek óhaját és akaratát valósítsa meg. Akármilyen furcsán hangzik, ezt kimondom. Véleményem szerint a vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit valósítsa meg. Miért teszem ezt a különbséget? A közelmúltban találkoztunk olyan jelenséggel, hogy elég fontos kérdésiben bizonyos dolgozó kategóriák saját érdekeik ellen léptek fel. Mi a vezetés feladata ilyen helyzetben? Mechanikusan megvalósítani a nem helyes elképzeléseket? Nem ez a vezetés feladata! A vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit képviselje. Meg kell ismerni és mindig figyelembe kell venni a tömegek véleményét és óhaját is. Ez rendszerint egybe esik a haladással, de ha nem, a tömegeket ebben az irányban kell nevelni. Ez is a vezetés feladata. Ehhez hozzátartozik többek között, hogy aki igényt tart arra, hogy vezetőnek becsüljék — és nincs minőségi különbség falusi és országos vezető közt, mert faluban is megtiszteltetés és rang vezetőnek lenni — annak mindig legyen bátorsága megmondani azt, ami a tömegek érdekében áll. Akkor is, ha ezt tapsok kísérik és akkor is, ha ez először nemtetszéssel találkozik! (Helyeslés és taps.) Véleményem szerint a tömegek tízszer jobban fogják .becsülni azokat a vezetőket, s általában azt a vezetést, amelynek még azt is van bátorsága megmondani, ha a tömegeknek nincs igazuk egy bizonyos kérdésben, mint azt, aki a tömegek udvarlásával és demagógiával akar megbecsülést szerezni magának. A tömegek ugyanis később megértik, hogy a bátor vezető álláspontja helyes volt s ezért becsülik majd, míg a demagóg vezetőket az emberek később nern fogják vezetőnek tekinteni. Lehet pillanatnyi sikert elérni, de a vezetésnek akkor lesz tekintélye, ha mindig válaszol a tömegek kérdésére, mindig a tömegek érdekeinek megfelelően, és nem pillanatnyi hangulat szerint. Ez a vezetés akkor lesz a legjobb, mert összeforr a tömegekkel.