Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-34
1739 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken, 1740 volt elég céltudatos, helyenként formális volt, nem a legfontosabb célkitűzések megvalósítására irányult, nem minden esetbein érvényesült megfelelően és nem mindig érvényesült megfelelően az anyagi és az erkölcsi megbecsülés. A szocialista munkaversenyt céltudatosabbá, rendszeresebbé kell tenni. Ez összefügg egy másik nagyon fontos kérdéssel, amelynek megoldása előrehaladásunk meggyorsítása szempontjából szintén nagyon lényeges, a tömegek fokozottabb bevonásainak a kérdésével függ ez össze. Ha a szocialista munkaversenyt a termelés, a termelékenység emelésének eszközévé akarjuk tenni, ha a szocialista munkaversenyen keresztül el akarjuk érni, hogy olcsóbban jobb termékeket állítsunk elő, hogy csökkenjék a termékek önköltsége, akkor minden vezető szervnek, a gazdasági vezetésnek, a pártszervezeteknek és a szakszervezeteknek is oda kell hatniuk, hogy hónapról hónapra mindig beszéljék meg a dolgozókkal az üzem előtt álló legfontosabb feladatokat. Be kell számolni a termelési értekezleteken a műszaki vezetőknek, a gazdasági vezetőknek a dolgozók előtt, hogy hogyan alakul az üzem termelése és a dolgozók segítségét kell kérni az üzem előtt álló legfontosabb feladatok megoldásához. Ott meg kell hallgatni a dolgozók észrevételeit, tanácsait, javaslatait és gondoskodni kell arról, hogy a dolgozók javaslatai, észrevételei ne pusztába kiáltott szavak maradjanak, hanem érvényesítsék a termelési folyamatok meggyorsításában, tökéletesítésében, az önköltségcsökkentésért folytatott harcban, általában a gazdaságosabb termelés érdekében. Ha üzemi szerveink minden hónapban megbeszélik a dolgozókkal, hogy milyen konkrét célt lehet reálisan kitűzni az üzem kollektívája elé, az üzemi dolgozók elé, akkor nem fog fennállni annak a veszélye, hogy a szocialista munkaversenv újra elbürokratizálódik, akkor nem elképzelések fogják a szocialista munkaverseny irányát vagy célját meghatározni, hanem az élet által nyilvántartott és felvetett problémák megoldására lehet kérni a dolgozók segítségét. Még eddig a magyar munkásosztály nem mondott nemet, ha valamilyen konkrét célkitűzés megoldására kértük a segítségét. Javítani kell a szocialista munkaversenyt olyan vonatkozásban is, hogy az eddigieknél sokkal jobban kell érvénvesíteni az anyagi és erkölcsi megbecsülést. A szocialista munkaversenynek volt egy olyan negatív vonása, hogy egy-egy időben csak a nagvon kiváló eredményeket elérő dolgozókat jutalmazták akár anyagilag, akár erkölcsileg. Ezzel a káros gyakorlattal is szakítani kell. Változatlanul a legnagyobb megbecsülést érdemlik azok, akik mindenben többet és jobban termelnek, jobbat alkotnak. De a szocialista munkaverseny szervezésekor nem szabad megfeledkezni a dolgozók döntő többségét kitevő emberekről, azokról, akik csak ei?v vagy két százalékkal tudják túlteljesíteni tervüket, vagy egyáltalán nem teljesítik túl, de minőségileg közismerten mindig a legjobb munkát végzik. Ezekről sem szabad megfeledkezni, mert ezek teszik ki a döntő többséget, ezeknek munkája fog segíteni bennünket ahhoz, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen megoldjuk. A közeljövőben a szaktanács elnöksége a minisztertanács elé fogja terjeszteni a szocialista munkaverseny rendszerével kapcsolatos előterjesztéseit. Megítélésünk szerint helyes lenne — a dolgozókkal meg fogjuk ezt tanácskozni, mielőtt a Minisztertanács elé terjesztjük — visszaállítani a szakma kiváló dolgozója jelvényt. Ennek feltétlenül nagy becsülete van. Helyes lenne visszaállítani az élüzem címet, valamint a Minisztertanács és a SZOT közös vándorzászlaját is. Megítélésünk szerint a szakma kiváló dolgozója jelvényeket a legkiválóbb dolgozóknak, akik egy évben a legjobb teljesítményt, a legjobb eredményeket érik el, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepnapján, május elsején lehetne átadni. Valamelyik történeti dátumon, talán augusztus 20-án ugyanezt lehetne tenni a Minisztertanács és a SZOT közös vándorzászlajával is. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ami a másik kérdést, a teljesítmény-bérrendszert illeti, ebben a tekintetben is igen sok zavar van. Kádár elvtárs említést tett arról, hogy szeptemberhez viszonyítva 16 százalékkal emelkedett a bérből élők pénzbeli jövedelme, ugyanakkor a termelés 20 százalékkal, a termelékenység pedig 10 százalékkal van alatta a szeptemberinek. Ennek igen sok oka van, objektív és egyéb oka. De ezek közül megítélésünk szerint egyik döntő ok az, hogy a teljesítmény-bérrendszert az ellenforradalom szele majd mindenhol elfújta és helyette nagyon sokáig időbért fizettek üzemeinkben. Ez is egyik oka annak — persze van egyéb objektív oka is —, hogy a kifizetett bérek és a termelés és a termelékenység összhangja nincs meg. Minden erőnkkel oda kell hatni, hogy a teljesítmény-bérrendszert mindenhol bevezessük, persze abból indulva ki, hogy a teljesítmény-bérrendszer alkalmazásával tudjuk a szocialista elosztás elvet érvényesíteni, mert az időbér semmilyen módon nem alkalmas erre. Az időbér bevezetésének káros következményeit még mindig érezzük az üzemekben. Többek között nagyon döntő fogyatékossága az, hogy nem ösztönzi a dolgozókat a szakképzettségük növelésére. Lényegében most két bérkategória van az üzemekben, ahol még időbérrel fizetnek, s mindenki tudia, ahol néhány száz, vagy néhány ezer ember dolgozik, hogy a munkások között nem az a különbség, hogy az egyiknek hét forint, a másiknak kilenc forint legyen az órabére és csak ez a két kategória legyen. Ahol esetleg nincs meg a létjogosultsága teljesítménybérrendszernek — mert vannak olyan helyek is, ahol nem lehet ezzel operálni —, ott is meg kell nézni annak módját, hogy az időbér mellett még milyen ösztönzést lehet alkalmazni annak érdekében, hogy a dolgozókat jobb minőség előállítására, többtermelésre és szakképzettségük növelésére serkentsük. Meggyőződésem, hogy ha a gazdasági vezetés, a pártszervezetek és a szakszervezetek a szocialista munkaversenyben régen elkövetett hibákat kiküszöbölik és helyes módon, új módon szervezik a szocialista munkaversenyt, ha megtalálják a módját, hogy a dolgozók aktivitását hogyan lehet növelni, ha hétről hétre, hónanról hónapra tanácskoznak a gazdasági vezetők, a
