Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

4 1729 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1730 jussaikért, mint Kállai gróf és fiai és még sokan mások. De hogy mégis elkerülhettük a véres pogromokat, annak köszönhetjük, hogy a mi me­gyénk területén dübörögtek keresztül a szovjet tankok, puszta jelenlétükkel is álljt parancsoltak az ellenforradalom féktelen terrorja kibontako­zásának. Ma már megyénk dolgozóinak túlnyomó többsége nem beavatkozásnak, hanem nemze­tünk létérdekéből fakadó baráti, testvéri segít­ségnek, a proletárinternacionalizmus megnyil­vánulásának tekinti a szovjet hadsereg segítsé­gét, és jelenlétét, s pironkodik, hogy az először kapott szabadsággal nem mindenben tudtunk jól élni, hogy azt ismételten a szovjet elvtársaktól kellett a kezünkbe kapni. Megyénk dolgozóinak eltökélt szándéka, hogy levonja a következtetéseket, és úgy vigyáz Népköztársaságunk államrendjére, a proletár­diktatúrára, úgy erősíti azt, hogy az többé ne kerülhessen veszélybe. Eltökélt szándéka, hogy úgy dolgozik, gazdálkodik, hogy a népgazdasá­gunkon ütött sebek begyógyításához hathatósan hozzájáruljon, s elősegítse, hogy szilárdabban állva a saját lábunkon, építhessük a szocializ­must hazánkban. Erről az eltökélt szándékról biztató jelek vannak megyénkben, különösen a mezőgazda­ságban. Az ellenforradalomnak korántsem sike­rült elérni célját. A vad támadások, melyet kü­lönösen a mezőgazdaság szocialista szektora, a termelőszövetkezeti mozgalom ellen indított, ha nem is múltak el nyomtalanul, nem érték el cél­jukat. Megyénk dolgozó parasztjai a legkritikusabb időben is szorgalommal végezték a betakarítási munkálatokat és a körülményekhez képest az őszi munkákat is példamutatóan végezték el. Megyei szinten az őszi kalászosok vetését 93 százalékban végezték el. Vetésünk a szakembe­rek, s a dolgozó parasztok véleménye szerint jó közepesnek mondható. Annak ellenére, hogy az ellenforradalom december, január, február hó­napok során a tüzet úgyszólván a falura irányí­totta, s az állítólagos ősi föld visszaszerzésének jelszava alatt „parasztforradalomról" beszélt, dolgozó parasztságunk az utóbbi években nem látott lendülettel látott a tavaszi munkák végzé­séhez. A tavaszi munkákat lényegileg a kukorica­vetés kivételével befejezték. Sőt nagy ütemben kezdték meg a növényápolás munkáit. Hogy mi­lyen lendülettel látott dolgozó parasztságunk a munkához, azt olyan tények bizonyítják, mint például az, hogy míg az elmúlt év hasonló idő­szakában 60 000 kh területen történt istállótrá­gyázás, ebben az esztendőben 92 500 kataszteri holdon istállótrágyáztak. Vagy a műtrágyázás az elmúlt évben 26 000 kh-on, ez esztendőben 38 500 kh-on történt meg. Míg az elmúlt évben részben a talajerő, részben a takarmányellátás szempontjából is oly fontos lucernából és vörös­heréből 7000 kh-at vetettünk, addig ez esztendő­ben már 20 100 kh-t vetettünk be. Megyei, járási szerveink nem tudják kielé­gíteni azokat az igényeket, amelyek a gyümölcs­telepítés, a világhírű Jonathan alma irányában bontakoznak ki. Mindez tükrözi a szorgalmas dolgozó parasztságunknak pártunk és kormá­nyunk, a szocializmus melletti állásfoglalását. Bár az ellenforradalom sokszor kényszerítő hatására sikerült ugyan zavart kelteni termelő­szövetkezeteink egy részénél, azonban a tsz­mozgalom oly mély gyökeret vert, hogy azt mar kitépni nem "lehet. Megyénk 350 tsz-éből 120 tsz szilárdan megmaradt. Ezekből is történt kilépés, azonban időközben 144 tsz újjáalakult, most már 264 tsz dolgozik. Ezek a tsz-ek ugyan kisebb lét­számúak esetenként kevés földdel, vagy hiányos gazdasági felszereléssel, állatállománnyal rendel­keznek De élniakarásukat, szilárd elhatározásu­kat hogy a szövetkezeti formát nem átmenetnek tartják tükrözi az a tény, hogy a munkákat idő­ben, minőségileg is jól végzik el, s megvan mm­• den előfeltétele, hogy fokozottabb segítséggel, példaként állhassanak az egyénileg dolgozó pa­rasztok előtt. Ma már mindinkább halljuk a kilé­pett tsz-tagoktól vagy a felbomlott tsz-ek tag­iaitól hogy nagyobb lehetőségeket latnak a tsz­mozgalomban. Az eddig megtett út azt bizo­nyítja, hogy jó irányban haladunk, hogy jo ke­zekben van országunk sorsának a vezetése. Ép­pen ezért engedje meg tisztelt Országgyűlés, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei dolgozó pa­rasztok, munkások, értelmiségiek neveben kije­lenthessem- a további feladatok végrehajtásá­ban amelyeket Kádár János elvtárs a kormány beszámolójában meghatározott, pártunkat és kormányunkat minden célkitűzésben, a rend, a fegyelem megteremtésében, a termeles gazdasá­gos növelésében a legmesszebbmenőkig támogat­juk, mert azokat magunkénak erezzük Megyénk dolgozói egységesen foglalnak ál­lást hogy az ellenforradalmi erők nyílt és bur-, költ aknamunkáját végérvényesen megsemmi­sítjük, hogy a még szebb boldogabb szocialista Magyarország megteremtését biztosíthassuk. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az eddigi eredmények biztatóak, utun* felfele ve­zet és ha bizonyára lesznek is ezen az utón ne­hézségek - a nép, a part es a kormány kozos erőfeszítésével -, minden bizonnyal legyűrjük ííyotcívfc Ebben a tudatban a beszámolót egészeben elfogadom és teljes erőmmel harcolok az abban foglaltak megvalósításáért. (Taps.) ELNÖK: Fodor Imre képviselőtársunké a szo. FODOR IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Ked­ves Elvtársak! Öröm tölt el, amikor hat hónap után ismét a törvényhozás házában itt látom azo­kat a képviselőtársaimat, akik a magyar nép igazi érdekeit képviselik, a magyar nép érdeké­ben tevékenykednek, akik hűek maradtak népi demokráciánkhoz és a szocializmus építéséhez. Nagyon kevés azoknak a képviselőknek a száma, akik az ellenforradalom oldalára álltak. Minket, Veszprém megyei képviselőket az ellenforradalmi tanács visszahívott — válasz­tóink tudta és beleegyezése nélkül. Azt állította rólunk, hogy munkások és parasztok vagyunk, ezért nem vagyunk alkalmasak arra, hogy kép­viselők legyünk (Derültség.) Máté János kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom