Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-34

1713 Az országgyűlés 34. ülése 1957. évi május 10-én, pénteken. 1714 tott úgynevezett kereszteshad járat-mozgalom kifejezetten a népi demokratikus és szocialista országok ellen indult szervezkedés, amely hivatalos támogatást is élvezve imperialista hatalmi köröktől igyekszik bármilyen áron zavart kelteni, tragédiákat előidézni, demoralizálni a népi demokratikus országokban. Nem tudom, illetőleg tudom, hogy az amerikai és nyugati egyes rádióállomások, sajtószervek hogyan reagálnának arra, ha a magyarországi postahivatalokból, vagy általában a szocialista országok postahivatalaiból ilyen felülbélyegzéssel mennének nyugat felé levelezőlapok, újságok, levelek, hogy mondjuk: „Döntsd a tőkét, ne siránkozz!" (Derültség és taps.) Pedig én biztos vagyok és mindnyájan biztosak vagyunk abban, hogy lennének Magyarországon és a többi szocialista országokban is olyan magánjellegű, nem kormány-, nem pártszervek, amelyek szívesen vállalnák a költségét annak, hogy levélpapírokra, levélborítékokra ilyen felülbélyegzéseket helyezzünk el. De mi nem folyamodunk ilyen aljas eszközökhöz. Ezek az eszközök nevetségesek is, aljasak is, amelyeket onnan ellenünk irányítanak. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ilyen dokumentációt tártunk az Interparlamentáris Unió eme bizottsága elé, egyszerűen nem volt erre ellenválasz, ellenben a bizottság elfogadta azt a határozati javaslatot, hogy nemcsak a tájékoztatás nagyobb szabadságáért kell állást foglalni, hanem elítélte a bizottság a hamis hírverést, a háborús propagandát, és minden olyan sajtótevékenységet, amelyik gátolja az atomerőnek békés célokra való felhasználását. Az Interparlamentáris Uniónak ez a bizottsága tehát a nemzetközi sajtót a sajtószolgálat nagyobb felelősségére hívta fel, és lényegében elfogadta ebben az állásfoglalásban a mi szempontjainkat. Mindez azt is mutatja, tisztelt Országgyűlés, hogy immár a bizalom népünk hatalma iránt nemcsak a szocialista országokban és a szocialista országok népeiben van meg, nemcsak hazánkban erősödik egyre szélesebb rétegekben, hanem a nyugati társadalom haladó erői is egyre nagyobb örömmel veszik ezt tudomásul, a reakciós erői pedig egyre inkább kénytelenek ezzel — bármilyen kelletlenül is — számolni. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül visszatérek személyes élményünkre. Mindaz, ami megrendítette az országot, és megrázta a nép hatalmát az ellenforradalom idejében, bennünket is mélyen megrendített és megrázott. Mindannyian tudatában voltunk annak, bármilyen frontján éltünk az életnek, hogy mi magunk is különkülön, egyenként is, együtt is felelősek voltunk azért, hogy oda fajulhattak viszonyaink, hogy azoknak területén a 23-i véres ellenforradalmi események elkezdődhettek. Sokat tanultunk az elmúlt 12 évből, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács mostani megnyilatkozásaiból, de nem megrendülten már, hanem felrázottan, erkölcsi erőkben megerősödötten, minden eddiginél tudatosabban és öntudatosabban állunk népünk ügye mellett és a népek ügye mellett. De ahogyan bennünk megerősödött a nép és a népek igazi ügye, ez jelképezi azt, hogy az országban a megrendülés után a szocializmus ügye, bármennyi problémánk van is, még erősebb ma, mint bármikor az elmúlt tizenkét esztendő alatt. És ezt igazolni fogják azok az események, amelyek előttünk vannak. S most, az élet különböző területein élőknek, pártállásra való tekintet nélkül, a népnek bármelyik rétegében, bármelyik ágazatában működünk, az a feladatunk, hogy a negatív tennivalókban és a pozitív tennivalókban is a nemzeti egységet munkáljuk. A negatív tennivalókban is, vagyis az ellenforradalom ideológiai és személyi maradványainak felszámolásában, a pozitív tennivalókban is, a közös gondolkodás kialakításával, a termelés és a felemelkedés közös feladatainak együttes végzésével, a nemzeti egységet a kormány és a párt mögött munkáljuk. örömmel fogadom el a Minisztertanács beszámolóját, s a most kibővült kormánynak ilyen remények között kívánok jó egészséget, sok sikert, s az eredmények feletti örömet a kormánynak és a népnek egyaránt. (Nagy taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Ilku Pál képviselőtársunk. ILKU PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Kádár elvtárs tegnapi beszámolójában az ellenforradalommal kapcsolatban érintette a hadsereg kérdését is. Felszólalásomban én is azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, amely az ellenforradalom napjaiban, de utána is sokszor foglalkoztatta az ország becsületes dolgozóit, hogy tudniillik mi az oka annak, hogy a hadsereg — sajnos — nem tudta megsemmisíteni az ellenforradalmi csoportokat, a fegyveres ellenforradalmi bandákat. A kérdésre válaszolni kell itt az országgyűlés előtt, mert a dolgozó nép azért hozta létre, azért tartotta és tartja fenn nagy áldozatok árán a hadsereget, hogy védelmezze népi hatalmunkat, függetlenségünket, a szocializmus vívmányait. Meg kell mondani, a hadsereg hosszú éveken keresztül azt tapasztalta, hogy a dolgozó nép bízik hadseregében, szereti hadseregét. Ezért okozott keserű, fájdalmas meglepetést a hadsereg tehetetlensége éppen akkor, amikor az élet és halál kérdéséről, a népi hatalom megvédéséről volt szó. De hadd mondjam meg, tisztelt Országgyűlés, kedves elvtársak, hogy nemcsak a dolgozóknak volt ez a kérdésük a hadsereggel kapcsolatban. A hadsereg becsületes tisztjei és harcosai — és ezek voltak többségben — szintén kérdezték az ellenforradalom tragikus napjaiban és utána is, mi volt az oka annak, hogy a kormány nem akart támaszkodni a hadseregre, s nem akarta a hadsereget megfelelően felhasználni. Erre a kérdésre szeretnék röviden válaszolni anélkül hogy a dolgok mélyebb elemzésébe bocsátkoznék. Az egyik ok az — és ez a legfontosabb —, hogy Nagy Imréék a népi hatalom elárulásával együtt a hadsereget, a népi hatalom fegyveres támaszát is elárulták. A hadsereg tehetetlenségének másik oka: Nagy Imre híveinek a hadseregben kifejtett bomlasztó, rothasztó mun-