Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-33
1655 Az országgyűlés 33. ülése 1957. évi május 9-én, csütörtökön. 165G Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés akkor teljesíti igazán a néptől kapott megbízatását, akkor szolgálja valóban drága hazánk, dolgozó népünk ügyét, ha a néphatalom erősítésére, a munkás-paraszt szövetségre épülő szocialista nemzeti összefogásra, szocialista vívmányaink védelmére és továbbfejlesztésére irányítja egész tevékenységét. A legutóbbi országgyűlési választások alkalmával ezzel bízott meg bennünket dolgozó népünk. Teljesítsük hűen kötelességeinket. Legyünk hű tagjai a Szovjetunió vezette szocialista tábornak, minden erőnkkel szilárdítsuk annak megbonthatatlan egységét. Bizalommal tekinthetünk a jövőbe, mert velünk van a nagy szocialista tábor, s marxista— leninista pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével magabiztosan mehetünk előre a szocializmus építésének útján. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Amikor mi itt ülésezünk, ebben az időpontban a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa is ülésezik. Javaslom, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldjünk üdvözlő táviratot. (Taps.) Javaslom a távirat következő szövegét: „Kedves Elvtársak, Barátaink! A Magyar Népköztársaság országgyűlése, az egész dolgozó magyar nép nevében, testvéri üdvözletét küldi a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának. Ezúton is forró köszönetet mondunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió kormányának, az egész szovjet népnek azért az önzetlen, testvéri segítségért, amelyet az ellenforradalom leküzdésében, szocialista vívmányaink megőrzésében, szabadságunk és függetlenségünk megvédésében nyújtott. övezze örök hála és dicsőség az ellenforradalmi bandák elleni harcokban életüket és vérüket áldozó szovjet hősöket. Az önök népeinek hősies helytállása, politikai és gazdasági támogatása találkozott ezekben a sorsdöntő napokban népünk legjobbjainak akaratával és lehetővé tette, hogy a magyar országgyűlés ezekben a napokban szocialista országépítő munkánk kérdéseiről tanácskozzék. Egész dolgozó népünk örömmel üdvözli és teljes erejével támogatja a Szovjetunió kormányának új kezdeményezésé^ amely a világ békéjének biztosítására, a leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyver betiltására, a különböző társadalmi rendszerek békés egymásmelleit élésére irányul. Szilárdan hisszük, hogy a szocialista tábor országaival egységben folytatott harcunk elnyeri a világ valamennyi jóakaratú népének elismerését és támogatását. Eltökélt szándékunk, hogy hűek maradunk a proletárnemzetköziség magasztos eszméjéhez, fokozottan mélyítjük népeink testvéri barátságát, erősítjük a szocialista országok egységét és hazánkban is diadalra visszük a szocializmus ügyét. Ebben a szellemben kívánunk önöknek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, sikerekben gazdag munkát. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése." (Nagy taps.) Az általános megnyilvánulásból is megállapítható az egyhangú helyeslés, mégis ügyrend szerint felteszem a kérdést szavazásra: Egyetért-e az országgyűlés a távirat szövegével, és annak elküldésével? Aki egyetért, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a távirat szövegét, 1 s egyetért annak elküldésével. Tisztelt Országgyűlés! Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke kíván szólni. Átadom a szót. DOBI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A Népköztársaság Alkotmányának rendelkezései értelmében jelentést kell tennem az Elnöki Tanácsnak az országgyűlés 1956. évi augusztus 3-án berekesztett ülésszaka óta kifejtett működéséről. Az események — amelyeket azóta átéltünk s amelyeknek részesei voltunk —, egy véres ellenforradalommal, annak leverésével, majd a Szovjetunió és a többi baráti ország segítségével megindult s azóta szép eredményekkel járó talpraállásunkkal függnek össze, Népköztársaságunk eddig átélt legnagyobb válságával és a válságból való kibontakozással. Ügy gondolom, ezek a rendkívüli körülmények érthetővé teszik, hogy bizonyos értelemben kilépek a beszámoló eddig megszokott keretei közül és olyan dolgokról is beszélni kívánok, amelyek nem állnak szoros kapcsolatban az Elnöki Tanács működésével, azonban talán valami hozzájárulást jelenthetnek a lezajlott események politikai értékeléséhez. Én az októberi és novemberi nehéz napokat és heteket ebben az épületben töltöttem. Az országgyűlés tagjai évek óta, néhányan évtizedek óta ismernek engem, meg fogják érteni, ahogyan mondom: nekem itt volt a helyem, itt volt a dolgom, én innét el nem mehettem. A jogászok úgy fejezik ki, hogy az ellenforradalom alatt is sikerült fenntartani a Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgvűlés szünetelése idején működő legmagasabb állami szervünknek a működését, a jogfolytonosságot — és ebben biztosan van igazság, megvan ennek^a jogi jelentősége. Emellett tapasztalatokat szereztem az emberek hatalomra jutásáról, a hatalomban való átalakulásukról jellemükben és gondolkodásukban, és láttam megváltozni sziklaszilárdnak hitt politikai meggyőződéseket is. Olyan csalódások értek, amelyek nemcsak a politikust, hanem az embert is mélyen érintették bennem. Ami ebben az országban október 23. óta történt, olyan események sorozata, amelyekről — ha hűséges munkásai és harcosai vagyunk a szocializmus új világának —, minél többet kell beszélgetnünk, tanácskoznunk, vitatkoznunk, hogy okuljunk a tapasztalatokból. Nem itteni feladatom, hogy felsoroljam a szocializmus építése során elért nagy eredményeinket és másfelől rámutassak az elkövetett hibákra és tévedésekre. A mi hibánk volt — ez tagadhatatlan —, hogy a külső ellenséges propaganda és a belső izgatás népünk számottevő részében elhomályosíthatta fejlődésünk és eredményeink tudatát Ebből is okulnunk kell. Tévedéseinkkel pedig önmagunk ellen adtunk fegyvert az ellenforradalmárok kezébe. Meggyőződésem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőiben megvan a tisztán látás és az elhatározottság, hogy a múlt évek sikerei123*
