Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-28

1365 Az országgyűlés 28. ülése 1 melőszövetkezeteink valóban példamutató, szilárd szocialista nagyüzemekké fejlődjenek. Ez a legfontosabb előfeltétele annak, hogy az elkövetkező években dolgozó parasztságunk többsége a szövetkezeti gazdálkodás útját válassza és második ötéves térvünk befejezésekor a mezőgazdaságban is túlsúlyba jusson a szocialista szektor. Tisztelt Országgyűlés! Az ipar terveinek teljesítése és részbeni túlteljesítése, a mezőgazdaság termelésének kedvező alakulása lehetővé tette, hogy a kormány az előirányzatoknak megfelelően intézkedéseket tegyen a lakosság jövedelmének növelésére, életkörülményeinek javítására. Az intézkedések eredményét szemléltetően bizonyítja, hogy ez év első felében több mint másfélmilliárd forinttal több áru jutott a kiskereskedelmen keresztül a lakosságnak, mint a múlt év első felében. A dolgozók életszínvonalának következetes emelése érdekében tett intézkedésekről a sajtó rendszeresen és részletesen beszámol, ezért nem szükséges, hogy ezekre részletesen kitérjek. Az eddig végrehajtott bérügyi intézkedéseink, amelyek között legjelentősebb az építőiparban végrehajtott bérrendezés* és a legalacsonyabb kérésetek emelése, az erre a célra ez évben rendelkezésre álló keret legnagyobb részét már igénybe vették. A fennmaradó részt az év hátralevő időszakában különböző, már előkészített bérügyi intézkedésekre használjuk fel. Ezek közül egyik legjelentősebb a MÁV és a posta havidíjas dolgozóinak holnapután életbe lépő béremelése. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének javaslatára a kormány elhatározta, hogy az idén és a következő években nem bocsát ki új államkölcsönt. Ez az intézkedés a dolgozók legszélesebb körét érinti és lehetővé teszi, hogy jövedelmük, életszínvonaluk rövid idő alatt számottevő mértékben, közvetlenül érzékelhető módon emelkedjék. A fogyasztási cikkek májusban végrehajtott árcsökkentése, a bérücrvi intézkedések, a békekölcsönjegyzés elmaradása együttesen jelentős mértékben javítják a munkások és alkalmazóitok életkörülményeit. A kormány jól tudja, hogy az eddig végrehajtott intézkedések még nem elegendők minden jogos igény kielégítésére. Világosan látnunk kell azonban, hogy a dolgozók reáljövedelmének emelésére is érvényes az az aranyigazság: „Addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér!", és csak azt az árut oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A további intézkedések lehetősége és üteme a legszorosabban összefügg a népgazdaság további fejlődésével, a termelés és a munka termelékenységének terv szerinti növekedésével. Az életszínvonal emelése érdekében tett intézkedéseink jelentősen növelték a lakosság reáljövedelmét, nemcsak a városban, de a falun is. Az egész lakosságot érintő intézkedéseken •túlmenően — mint például az iparcikkek árleszállítása és a békekölcsönjegyzás elmaradása —, a mezőgazdasági lakosság pénzbevéte'ei a felvásárlásra kifizetett összegek jelentős emelkedése révén számottevően növekedtek. 1956 első íéi56. évi július 30-án, hétfőn. 1366 évében körülbelül 900 millió forinttal több pénz jutott — túlnyomórészt az állami felvásárláson keresztül — a falura, mint az előző év hasonló időszakában. A kormány arra törekszik, hogy további előrehaladást érjünk el a dolgozó parasztság életszínvonalának emelésében is. Ennek előmozdítására törvényjavaslatot készít elő az országgyűlés elé a begyűjtésről, amelyben az az elv érvényesül, hogy a kötelező beszolgáltatás színvonalát a következő években se változtassuk meg. Így a dolgozó parasztság a mezőgazdaság fejlődése következtében növekvő termékmennyiségét állami szabad felvásárlási áron, illetve szabadpiacon tudja eladni. Lényegében a termelés növelését kívántuk szolgálni az új me, zőgazdasági adórendszerrel is olv módon, hogy a meghatározott összegű adótételeket — ellentétben a korábbi rendszerrel — az egyes adózók többtermeléséből eredő magasabb jövedelem esetén sem változtatjuk meg. Ugyanakkor az adótételek megállapításánál — figyelemmel az elmúlt évinél lényegesen magasabb jövedelmekre — magasabb kulcsokat alkalmaztunk. Mindennek eredményeképpen a parasztság adóterhei évi 300 millió forinttal emelkednek. Mindent egybevetve azonban a parasztság életkörülményei jelentősen javultak. A javulás üteme arányos a bérből és fizetésből élőkével. Az életkörülmények megjavításában, a dolgozók reálbérének növelése és a mezőgazdasági termelők reáljövedelmének emelése mellett, egyik legfontosabb tényező a lakásviszonyok megjavítása. A kormány e téren több jelentős intézkedést hajtott végre. 1954-ben és 1955-ben állami erőből közel kétszerannyi lakást építettünk, mint 1950-ben. 1950-hez kénest az idén háromszorosára nő az állami erőből épített lakások száma. Fellendült a magánerőből való építkezés is. Ezt az állam hosszúlejáratú hitellel és építőanyaggal segíti elő. Míg 1952-ben magánerőből csak hatezer lakás épült, addig tavaly már több mint 15 000, idén pedig — figyelembe véve a földrengés és az árvíz okozta éoületkárok helyreállítását is — összesen 21 000 lakás építését irányoztuk elő magánerőből. A kormány különböző lakásépítési akciók szervezésével is enyhíteni kívánja a lakáshelyzetet. így a közelmúltban rendeletet hozott a lakóház szövetkezetek szervezéséről, amelyek keretében társasházak építhetők. Ehhez az állam hosszúlejáratú hitelt nyújt és a lakások a dolgozók személyi tulajdonába kerülnek. Határozatot fogadott el a minisztertanács a családi lakóházépítési akció szervezetének továbbfejlesztéséről. Ennek keretében hosszúlejáratú hitellel és építési anyagok biztosításával nyújt segítséget államunk az építkezni kívánó dolgozóknak. Jól tudjuk azonban, hogy ezek az intézkedések nem hozhatnak olyan gyors eredményt, mint amilyent az igénylők száma és az igények indokoltsága megkövetelne. A központi intézkedések mellett ezért a lakásépítés terén igen nagy szerepük van a helyi kezdeményezéseknek, a helyi erőforrások feltárásának. A napokban hoztuk nyilvánosságra a minisztertanács határozatát a helyi építőanyaggyártás támogatásáról.