Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1631 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1632 BARCS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! I Bízva abban, hogy a most elmondott interpella- j cióm, a kenyér minőségét illetőleg, nemcsak az első, de az utolsó is volt, a választ tudomásul ve­szem. ELNÖK: Képviselőtársunk bizalmának ki- j fejezésre juttatásával a választ tudomásul vette, : (Élénk derültség.) az országgyűlés is tudomásul ; veszi. » Következik Sárfi Rózsi képviselőtársunk in­terpellációja — az egészségügyi miniszterhez — a tuberkulózis elleni küzdelem további felada­tairól. Sárfi Rózsi képviselőtársunké a szó. SÁRFI RÓZSI: Tisztelt Országgyűlés! Mi­előtt bejelentett interpellációm tárgyalására rá­térnék, szeretném felhívni az országgyűlés, a képviselőtársak figyelmét arra, hogy mindnyá­jan meg vagyunk győződve arról, hogy a mun­kánkban elkövetett hibákat, a gazdasági és po­litikai élet területén fennálló nehézségeket csak sok türelemmel és hosszabb idő alatt tudjuk ki­javítani és felszámolni. Ügy gondolom, hogy a parlament tárgyalá­sának eddig általunk ismeretlen és szokatlan formája, módja és munkamódszere is csak a jö­vőben alakulhat ki, s ezzel szemben sem helyes türelmetlenséget tanúsítani. Látok egynéhány képviselőtársamat itt, aki három év óta először beszélt a parlamentben, s ez az első próbálkozás mindössze egy kétoldalas interpelláció. Nem ismerik a módját, formáját, hogyan kell interpellálni, s a közbeszólás, eré­lyes csengetés bizony ráijesztett ezekre a képvi­selőtársainkra. (ERDEI FERENC: Nem olyan ijedősek! — MATOLCSI JÁNOS: Ugyan kérem! — Élénk mozgolódás, zaj.) Az a pohár víz, ame­lyet utólag hoznak, későn érkezik (Derültség.), nem viszi le azt a bizonyos gombócot a képvi­selő szájából (Közbeszólás: Talán kenyérgombóc­ról beszél?). Azt hiszem, hogy ez nem helyes. Tanúsítsunk türelmet a parlament új munka­módszerének kialakulásával kapcsolatban is. Azok, akiknek nagyobb rutinjuk van ilyen kör­nyezetben, majd példát mutatnak a bátor meg­nyilvánulásra, példát mutatnak a kezdőknek arra, hogy milyen feladatuk van, hogy hogyan kell megállnia a helyét a képviselőnek, hosszab­ban, vagy rövidebben indokolja meg azt a kér­dést, amit az illető miniszterhez, vagy a minisz­tertanács tagjaihoz akar intézni. Biztos, hogy nem helyes ragaszkodnunk az évtizedek előtt ki­alakult formákhoz, tehát véleményem szerint nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy minden kép­viselő azzal kezdje a kérdését, hogy van-e tudo­mása a miniszternek erről, vagy arról, mert én ; például meg vagyok győződve arról, hogy amit most kérdezni fogok, aminek kijavítására javas­latot teszek, azt az egészségügyi miniszter jól is­meri. Ezekután rátérek interpellációm témájára. Magyarországon a felszabadulás előtti ötven esztendőben 1 200 000 ember halt meg tuberku­lózisban. Nemcsak a mi országunkban, de világ­viszonylatban is beszéltek arról, hogy a tuber­kulózis magyar betegség. A felszabadulás után a ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ tuberkulózis halálozási számát óriási erőfeszíté­sekkel igen nagymértékben csökkentettük: 75 százalékkal csökkent a tuberkulózisban meghal­tak száma. Ennek következtében a tbc-ben szen­vedők életkora jelentősen meghosszabbodott, s ezek az emberek itt élnek családjainkban, társa­dalmunkban. Evente 30 000 új tbc-s beteget jelentenek be. Jelenleg az a helyzet, hogy ahhoz, hogy a tbc-s betegeket környezetükből, családjukból kiemel­hessük, nincs meg a megfelelő számú betegágy, szanatóriumi ágy. Jelenleg 2800 szanatóriumi és kórházi kezelésre szoruló tbc-s beteg vár ágyra az orvosok megítélése szerint. Ezeket minél előbb ágyhoz kellene juttatni. A második ötéves terv a tbc ágyak számának jelentős növelését irányozza elő. A tervidőszak­ban a tbc ágyak számát 1500-zal kell emelni. Ja­vasolom, hogy a második ötéves tervben az ágyak számát 2200-zal növeljük. Nem kielégítő a tbc-s betegek gyógyszerel­látása. Javasolom ennek megjavítását is. Az egészségügyi szakemberek megállapítása szerint jelenleg a tbc-s betegeknek csak a felét ismerik. Ahhoz, hogy fel tudjuk kutatni a bete­geket, sokkal szélesebbkörű ernyőfénykép-szol­gálatra, tehát gyors felvételeket elkészítő gépe­zetekre volna szükség. Ezért javaslom, hogy az ernyőfénykép-szolgáltatás betervezett számát tíz­zel emeljük fel. Javasolom az egészségügyi miniszternek, " hogy tegye szélesebbkörűvé a BCG oltásokat is. Ne csak a csecsemőket, hanem a nagyobb gye­rekeket is oltsák be. Általában javasolom a kor­mánynak a második ötéves tervben a tbc-gondo­zásra és gyógyításra előirányzott összeg feleme­lését. Végezetül javasolom, hogy adjon ki tör­vényt, amely mindezeket a problémákat átfogja Megkérdezem az egészségügyi minisztert, egyetért-e az én megállapításaimmal, egyetért-e javaslataimmal, s mit kívaTi tenni ezek megvaló­sulása érdekében? (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt az egészségügyi miniszternek átadnám a szót, mi­után a felszólalás, illetve az interpelláció első része a tanácskozás vezetésének módszeréről szó­lott, kötelességszerűen ki kell jelentenem, hogy az ügyrendet azért alkotjuk, hogy betartsuk. (He­lyeslés. Taps.) Az interpelláció keretében javas­latokat feltenni azért sem mutatkozik célraveze­tőnek, mert az nem interpelláció és a javasla­tok kérdésében az országgyűlésnek, mivel az nincs napirendjén, nem áll módjában tanácskozni és határozatot hozni. Akár ilyen, akár olyan, nép­gazdaságunkat érintő kérdésekkel kapcsolatos ja­vaslatokat képviselőtársainknak akkor kell el­mondaniok, amikor az azzal összefüggő törvény­tervezetek, vagy javaslatok napirendre kerülnek, tehát az iparfejlesztés, a mezőgazdaság fejlesz­tése, vagy akár második ötéves tervünk törvény­javaslatának tárgyalásánál. Az interpelláció ke­retében a képviselőtársak szorítkozzanak arra. hogy feltegyék a kérdést, van-e tudomása a mi­niszternek erről, vagy arról, s mit kíván tenni a miniszter, vagy a kormány a felhozott hibák megszüntetésére. (Helyeslés.) Egyetért velem az 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom