Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1613 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. 1614 Ebben a végrehajtási utasításban kötelezni akarjuk a végrehajtó bizottságokat, a megyei, a városi és a járási végrehajtó bizottságokat, arra is, — és itt részben válaszolok Köböl elvtárs ilyen kiegészítő interpellációs kérdésére, — hogy a maguk igazgatási apparátusára vonatkozóan szintén hozzanak hasorŰó döntést, tehát, hogy a saját igazgatási apparátusukban a tanácsok tagjaival hogyan kell, hogy foglalkozzanak az igazgatási apparátus dolgozói. A megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak kell tehát döntést hozniok arra vonatkozóan, hogyan kell foglalkoznia például a Borsod megyei tanács tagjai által beadott kérdésekkel és javaslatokkal. Meg kell mondani azt is, hogy ennek a kérdésnek a megoldása a minisztertanács és az államigazgatás számára nem jelent terhes kötele^ zettséget. Dinnyés képviselő kartársunk tegnapi felszólalásában részletesen beszélt arról, hogy milyen nehéz annak a képviselőnek a sorsa, akit túlterhelnek panaszokkal. Engedjék meg, hogy ehhez hozzátegyem azt, hogy a mi képviselőink többek között abban is különböznek a mikszáthi képviselőktől, hogy mások az általuk képviselt panaszok is. A Katánghy Menyhértek elsősorban protekciós ügyekkel foglalkoztak. Bizonyos mértékig kijáró emberekké váltak. Én saját tapasztalatomból tudom, hogy a képviselő elvtársak által felvetett kérdések nem ilyenek, hanem igazi állami ügyekkel, államigazgatásunkat közvetlenül érdeklő kérdésekkel foglalkoznak, és egyéni ügyekkel abban az esetben, ha a törvényesség megsértéséről, az igazságos ügy képviseletéről van szó. Ezért a képviselő elvtársak javaslataival foglalkozás — ismétlem — az államigazgatás számára nem terhes kötelezettség. (Taps.) Engedjék meg, hogy még egy kérdést felvessek a képviselők munkájával kapcsolatosan. Nagyon fontos, hogy az egyes megoldásra váró kérdéseket a képviselők azokhoz a szervekhez juttassák el elsősorban — kivételek természetesen vannak, erről külön beszélek — amelyek a döntésre illetékesek. Tudom, hogy ezt a kérdést nem könnyű megoldani, mert sokszor bizony nagyon képzett jogásznak kell lenni ahhoz, hogy meg tudja az ember állapítani (APRÓ ANTAL: Hogy ki az illetékes! — Ügy van!) bizonyos kérdésekben ki az illetékes első fokon és ki másodfokon a kérdés eldöntésére. De a minisztertanács beszámolójában szó volt arról, hogy ezen a helyzeten az államigazgatási jogszabályok rendezésével, kidolgozásával segíteni akarunk. Természetesen azért egy kis túlzással mondtam, hogy egyes kérdésekben nehéz megállapítani, ki az illetékes, a kérdések többségében most is meg lehet állapítani. Arra kérem az elvtársakat, a képviselőtársakat, hogy lehetőleg az illetékes fórumhoz forduljanak. Miért kérem ezt? Talán megemlítem konkréten például Kaptur képviselőtársam esetét, aki tegnap, vagy tegnapelőtt olyan kérdéssel fordult hozzám, hogy segítsem Nyírtét községet abban, hogy bekötő utat kapjon. Én megmondtam, hogy nagyon szivesen segíteném, de sajnos, ebben a kérdésben nem vágyok illetékes. Ebben a kérdésben, tehát abban, hogy a Szabolcs megyére adott ilyen bekötőút építési hiteleket hova fordítsák, szabályaink ^zerint a szakigazgatási szerv illetékes dönteni a megyében, másodfokon pedig a megyei végrehajtó bizottság, és lehet panasszal élni a közlekedési miniszterhez, aki, minden útnak és közlekedésnek felső fokon a legfőbb felelőse. (APRÓ ANTAL: Egészen felső! A legfőbb felelőse.) Azt is hangsúlyoznom kell tehát, hogy az ügyek intézésekor, az egyes kérdések felvetésekor, az illetékes szervhez forduljunk, hogy ezzel is elősegítsük államigazgatásunkban a felelősség megjavítását. Olyan ügyekben, amikor az egyes szervek nem intézik el a képviselők panaszait, illetőleg javaslatait, nem hoznak érdemi döntést, a felsőbb szervnek, ahol panaszt tesz a képviselő, nemcsak intézkednie kell az ügyben, és nemcsak ki kell vizsgálnia a panaszt, hanem azt is meg kell vizsgálnia, hogy a döntésre illetékes szerv miért nem döntött, és ily. módon elő kell segíteni, hogy államigazgatásunkban egyre inkább s minél nagyobb mértékben növekedjék az egyes kollektív vezető szerveinknek és az egyes felelős személyeknek a felelőssége. Ezeket akartam Köböl elvtárs interpellációjára válaszolni. Szeretném hangsúlyozni, hogy a képviselő elvtársak javaslataikkal, felvetéseikkel komoly segítséget adnak ahhoz, hogy az államigazgatás munkája megjavuljon. Köszönjük az eddig adott segítséget és előre is köszönjük azt a segítséget, amelyet a jövőben még aktívabban, még kezdeményezőbben adni fognak. A minisztertanács azon lesz, hogy a képviselő elvtársak nagy jelentőségű munkáját elősegítse, és ezzel hozzájáruljon ahhoz, hogy a képviselők törvényhozói feladatukat teljes egészében, teljes nagyságában betöltsék. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Köböl József képviselőtársunkat, tudomásul veszi-e a választ? KÖBÖL JÓZSEF: Azzal veszem tudomásul, hogy képviselőtársaimon is áll, hogy az állami szervek hogyan viszonyulnak a képviselőkhöz. ELNÖK: Interpelláló képviselőtársunk a választ tudomásul vette, az országgyűlés is tudomásul veszi. Az ülést 30 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.05—12.42 — ELNÖK: Rónai Sándor.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Gazda Géza képviselőtársunk interpellációja következik — a minisztertanácshoz — a dolgozók anyagi érdekeltségének növelése tárgyában. Gazda Géza képviselőtársunkat illeti a szó. GAZDA GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy rendkívül fontos közgazdasági érdekünk a minőségi termelés növelése és az anyagtakarékosság, amelyre ösztönzőleg hat a dolgozók anyagi érdekeltsége, az a kérdésem a minisztertanácshoz: Mit kíván tenni a közeljövőben a dolgozók anyagi érdekeltségének növelésére az anyagtakarékosságban, s a minőségi termelés fokozásában, a minőségi bérezési rendszer kiszélesítésére? Bár a minisztertanács 4593/1955. számú határozatában intézkedett az elsőosztályú termékek arányának növeléséről —, amelyet természetesen