Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.

Ülésnapok - 1953-32

1589 Az országgyűlés 32. ülése 1956. évi augusztus 3-án, pénteken. . 1590 meg kell alakulniuk. Az alakuló ülésen elnököt, elnökhelyettest és titkárt választanak. Ügyrendünk 49. szakaszának (1) bekezdése alapján a bizottságokat alakuló ülésre a mai napra összehívtam. Kérem a bizottságokba megválasztott képviselőtársakat, hogy mai tanácskozásunk befejezése után az alakuló ülésen szíveskedjenek részt venni. Közlöm, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság alakuló ülését az Elnöki Tanács titkárságának főemelet 8. számú szobájában tartja, a külügyi bizottság a kis fogadóteremben, főemelet 8. szám, a honvédelmi bizottság az első társalgóban, a terv és költségvetési bizottság az Elnöki Tanács tanácstermében, főemelet 11. szám, a mezőgazdasági bizottság a főemelet 13. számú szobájában, az ipari bizottság a nagy étteremben, a kulturális bizottság a gobelinteremben, a kereskedelmi bizottság a második társalgóban, a szociális és egészségügyi bizottság a nagy étteremben, a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság a főemelet 13. sz. szobában tartja alakuló ülését. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk az interpellációk előterjesztésére. Az első Mészöly Gyula képviselőtársunk interpellációja — a földművelésügyi miniszterhez — a homoki szőlőtermelés időszerű kérdéseiről. Mészöly Gyula képviselőtársunké a szó. MÉSZÖLY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Bács-Kiskun megye hazánk egyik legnagyobb szőlőtermesztő megyéje. Az ország szőlőterületének majdnem 30 százaléka itt terül el. Az 1955. évben begyűjtött bormennyiségnek csaknem 60 százalékát Bács-Kiskun megye adta. Megyénk szőlőterületének azonban csak 10 százaléka van a szocialista szektor kezében, míg 90 százaléka kistermelők kezében van. A birtoktestek nagyfokú elaprózottsága és a homoki szőlők és a gyümölcstermesztés sajátossága következtében a szocialista szektor kialakulása az elmúlt ötéves tervünkben igen lassú volt, és valószínűnek tartom, hogy a második ötéves tervünkben is lassú lesz. E lassú előrehaladás egyik főokát abban látom, hogy szocialista szektoraink, tehát termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, ugyanolyan kisüzemi módszerekkel dolgoznak, mint az egyéni gazdák. A magyar szőlőtermesztésben jelenleg majdnem teljesen hiányzik a gép. Az első ötéves tervünkben nagyon keveset tettünk a szőlőművelés gépesítéséért. Ezért termelünk drágán. JWíg például nálunk egy hektár szőlőterület megművelésére — a szüret és a metszés kivételével — 140 munkanapot fordítunk, ugyanakkor egyes tőkés államokban, így például Franciaországban, a gépesítést beleértve, csak 21 napot fordítanak ezekre a munkákra. Felteszem tehát a kérdést, hogy az önköltségcsökkentés és a nagyüzemi szőlőtermesztés megteremtése, valamint a szőlőtermelők életszínvonalának emelése érdekében mit kíván tenni a földművelésügyi miniszter? Az előbbiekben említettem, hogy szőlőterületünk 90 százaléka kistermelők kezében van, mégpedig fél- vagy másfél katasztrális holdas parcellákban. E termelőtömegek pezsgő cselekvési készségét megfelelően összefogták a hegyközségi szervezetek. Ezek a hegyközségi szervezetek nemcsak a termesztést irányító szervek voltak, hanem a szőlőművelés alacsonyabbrendű csoportosulásai is. Ezeknek megszűntével a szőlőtermelés, a szőlősgazdák termelési készsége visszaesett. E bajok láttán az elmúlt esztendőkben igyekeztünk szak egyesületeket, szakcsoportokat létrehozni, azonban ezek — sajnos —, nem nyerték meg a szőlősgazdák bizalmát, s nagy többségük kint maradt ezekből. Az a kérdésem: nem volna-e helyes a korábban jól bevált, a szőlőtermelők és az egész ország szőlőtermelésének érdekeit jól szolgáló hegyközségi szervezeteket visszaállítani? Tisztelt Országgyűlés! A magyar bor közismert jóhíre az utóbbi években sajnálatos csorbát szenvedett. Ebben elsősorban borkereskedelmi szerveink hibásak, amelyek .szőlészeti szakembereink tiltakozása ellenére és a magyar bortörvény mellőzésével áttértek a műbor-gyártásra, az átmeneti borhiány enyhítésére. Ennek természetszerű következménye az lett, hogy a fogyasztóközönség elfordult a bortól és áttért a sörfogyasztásra, illetőleg az egészségre ártalmas töményalkohol — rum- és pálinka — fogyasztására. Az elmúlt esztendőben közepesen jó bortermésünk volt és máris értékesítési nehézségekkel küzdünk. Mind a termelőknél, mind a felvásárló szerveknél jelenleg nagymennyiségű bor tárol. Ebben az esztendőben ismét jó közepes és a tavalyinál lényegesen jobb minőségű bort várunk. Ha az elmúlt esztendei gyenge minőségű borokat nem tudjuk idejében kiüríteni, kétséges, hogy az idei jó bortermésünket el tudjuk-e helyezni? Hogy ezen a bajon segítsünk, az volna a javaslatom, hogy meg kellene szervezni a belföldi borfogyasztást. Borfogyasztó közönségünk korábban megszokta az egyes hegyvidékeink által termelt tiszta minőségű borokat és ezt a jövőben is megkívánja. Az volna a javaslatom, hogy az egyes bortermő vidékeken termelt tiszta borokat tiszta állapotban, tehát keverés nélkül, úgynevezett házasítás nélkül hozzuk forgalomba, mert a magyar közönségnek nem tetszenek ezek az úgynevezett pancsolt, vagy házasított borok. (Derültség.) — (SZOBEK ANDRÁS: És lehessen kapni is!) Szeretném remélni, hogy a jövőben a közönség ilyenértelmű kívánságát figyelemmel kísérjük és a jövőben az egyes borvidékekre jellemző, kiváló minőségű borokat hozhatunk forgalomba. Hegedűs elvtárs expozéjában említette, hogy a borárakat 10—20 százalékkal leszállítottuk. Ezt a borfogyasztó közönségünk örömmel vette. Azonban még nagyobb örömmel fogja venni azt is. ha — mint az előbb már mondottam — kiváló minőségű, egyes szőlővidékekre jellemző borokat hozhatunk forgalomba. Kérdezem az élelmiszeripari minisztert: ho-