Országgyűlési napló, 1953. II. kötet • 1956. július 30. - 1958. szeptember 26.
Ülésnapok - 1953-28
1359 Az országgyűlés 28. ülése 1956. évi július 30-án, hétfőn. 1360 intézkedésünkben. Prémium- és bérrendszerünk ma még sok esetben az import anyagoknál is anyagpazarlásra ösztönöz. A létszám- és béralapgazdálkodás túlzott merevsége is gyakorta az anyagpazarlás irányában hat, minthogy vállalatainknak gyakran előnyösebb, ha több anyagot használnak fel, de ezen az áron kevesebb munkaráfordításra van szükségük. A népgazdaságnak viszont ilyen esetekben, sajnos, többe kerül a leves, mint a hús. Azért, hogy ezen a helyzeten változtassunk, 1957 január 1-ével az önköltségnek megfelelően rendezzük az anyagárakat. Ezzel az intézkedéssel és megfelelőbb anyagtakarékosságra ösztönző prémiumrendszer kialakításával, valamint más rendszabályokkal olyan helyzetet akarunk teremteni, amely jobban ösztönzi vállalatainkat arra, hogy a rendelkezésükre bocsátott anyagból a lehető legtöbb és ugyanakkor legjobb minőségű terméket állítsák elő, indokolt esetben még többletmunka ráfordítással is. Tisztelt Országgyűlés! Az ipar vezetése előtt álló feladatok közül egyik legfontosabb a műszaki színvonal emelése. Ennek fontosságát külön aláhúzza az a tény, hogy országunknak, mint ipari nyersanyagokban szegény országnak, adottságai parancsolóan előírják a nyersanyagok és az energia gazdaságos felhasználását, a jóminőségű termékek legkorszerűbb módon történő gyártását. A műszaki fejlesztés elősegítése érdekében pártunk Központi Vezetőségének múlt évi novemberi ülése óta eltelt időszak alatt történtek egyes intézkedések, de lényeges előrehaladásról még nem lehet beszélni. Ennek oka az, hogy egyes feladatok eredményes kidolgozásához hoszszabb időszakra vayi szükség, másrészt a műszaki fejlesztést gátló körülmények felszámolásánál nem érvényesült kellő következetesség. Az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács, amelyre a műszaki fejlesztés megvalósításában fontos szerep hárul, már megkezdte a műszaki fejlesztés legfontosabb kérdéseinek megoldását és segítséget nyújtott a kormánynak egyes olyan nagyfontosságú, hosszú időre szóló program kidolgozásában is, mint a vasúti vontatás korszerűsítése, valamint az ezzel szorosan összefüggő Diesel-motorgyártás korszerűsítése. Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy többet is tehettünk volna a műszaki fejlesztés érdekében. A vállalati igazgatókat, a kutató intézetek vezetőit sok vonatkozásban felesleges megkötöttségek gátolják abban, hogy a leghatékonyabban használják fel a rendelkezésükre álló erőforrásokat az ipar műszaki színvonalának emelésére, de még lassan halad ezeknek a megkötöttségeknek a felszámolása. A kormány úgy látja, hogy a műszaki fejlesztés megjavítása érdekében gvors előrehaladást kell elérni a gazdasági vezetés megjavításában, vállalati és minisztériumi szinten egyaránt. Meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogv a műszaki fejlesztési feladatok elhanyagolásáért nem alkalmaznak olyan felelősségrevonást, mint egyéb tervszámok nem teljesítése esetén. Az ipar gyorsütemű fejlesztése és a műszaki színvonal emelése elsődlegesen az iparban történő beruházások nagyságától és hatékonyságától függ. A szocialista ipar állóalapjainak bővített újratermelése során valósítjuk meg a különböző iparágak fejlesztésének terveinkben megszabott ütemét és arányainak megváltoztatását. Ilymódon biztosítjuk a gépekkel és egyéb termelőeszközökkel való ellátottság fokozását. Ebből kiindulva a kormány fontos feladatának tekinti a beruházások előkészítésének és lebonyolításának gyökeres megjavítását. A beruházások előkészítését rendkívüli mértékben lassította az, hogy az értékhatáron felüli beruházások programjait és nagyrészt tervezési feladatát is a minisztertanács hagyta jóvá, anélkül, hogy érdemben tudott volna fogialkozni az egyes beruházások részleteivel. A jövőben az értékhatáron felüli beruházások programját és tervezési feladatait általában a beruházó miniszter, vagy megbízása alapján az iparigazgató, az értékhatáron aluli beruházásokat pedig az iparigazgatók és a vállalati igazgatók hagyják jóvá. Ezáltal megnövekszik a beruházók felelőssége, mert azok hagyják jóvá a beruházási programokat és tervezési feladatokat, akik felelnek érte és majd üzemeltetni, hasznosítani fogják az új létesítményeket. A tervezett új üzemek, vagy üzembővítések határidőre történő megvalósítása, a beruházások jobb műszaki előkészítése mellett, megköveteli a beruházások szétforgácsoltságának felszámolását és az erők, elsősorban az állami építőipar erőinek összevonását a jelentősebb beruházások teljesítésére. Különösen nagv gondot kell fordítanunk az olyan kiemelkedő létesítményekre, mint a magyar szerves vegyipar és műanyaggyártás új hatalmas központjára, a Tiszavidéki Vegyikombinátra, a Sztálin Vasmű vegyi üzemének I. lépcsője eddig el nem készült üzemegységeinek befejezésére, a Borsodi Vegyikombinát bővítésére, továbbá a borsodi és a tiszapalkonyai erőmű építésére. Nem kevésbé fontos az 1953—1954ben leállított olyan nagyjelentőségű beruházások folytatása, mint a Tiszamenti Vegyiművek szuperfoszfát-üzeme, a növénvvédőszereket gyártó Hungária Vegyiművek DDT-üzeme és a Dunai Cementmű üzemei. Tisztelt Képviselő elvtársak! A kormány teljes mértékben tudatában van annak, hogy a lakosság életszínvonalának emelése, népgazdaságunk további fejlesztése mindenekelőtt az ipar előtt álló feladatok maradéktalan megvalósításától függ. Az ipar fejlesztése érdekében mindent elkövetünk azért, hogy biztosítsuk a termelés zavartalanságát, az anyagellátás megjavítását és ugyanakkor elősegítsük a műszaki színvonal növelését, az új technikai és technológiai folyamatok bevezetését. Biztosak vagyunk abban, hogy munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk a kormány intézkedéseit kedvezően fogadja és az elkövetkező hónapokban további új, nagy sikereket érünk el a szocialista iparosításban, iparunk sokoldalú fejlesztésében. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a párt iránymutatása alapján a mezőgazdasági termelés fellendítését egyik legfontosabb feladatának 102*
