Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-6

191 Az országgyűlés 6. ülése 1954. évi június hó 15-én, kedden. 192 bor országaival való gazdasági együttműködésre és ezt az együttműködést magasabb síkon való­sítja meg, különösen a magyar népgazdasági terv­nek az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunió népgazdasági terveivel való össze­hangolása révén«. Ez az együttműködés azáltal, hogy mindegyik ország, elsősorban a sajátossá­gainak leginkább megfelelő termelési ágakat fejleszti,"meggyorsítja az egyes országok népgaz­daságának fejlődését is. Népi demokratikus államunk kormánya bé­keszerető politikájának kifejezője a múlt év fo­lyamán egyre bővülő árucsere- és fizetési forga­lom a tőkés országokkal is, mely 1954-ben is foly­tatódik. Ez gyakorlatilag bizonyítja annak az elv­nek a helyességét, hogy társadalmi és gazdasági berendezkedésekre való tekintet nélkül az egyen­jogúság és az érdekek kölcsönös tiszteletben tar­tásának elve alapján a különböző országok gaz­daságilag együttműködhetnek, békésen egymás mellett élhetnek. A közelmúltban több olyan országgal is vet­tünk fel rendszeres, közvetlen kereskedelmi kap­csolatokat, amelyekkel korábban nem volt ér­demleges kereskedelmünk. így többek között In­donéziával, Izlanddal, Paraguay-jal, Braziliával, Görögországgal. Kereskedelmünk sikeres fejlesztésének egyik alapvető követelménye, hogy kötelezettségeink­nek hiánytalanul eleget tegyünk, a szállítási ha­táridőket pontosan betartsuk és fokozott mérték­ben gondoskodjunk a magyar ipar és mező­gazdaság jó hírnevének megőrzéséről, az ex­portra kerülő áruk minőségének emelésével. A termelés emelkedésével és az áruforgalom növekedésével szoros összhangban kell állnia közlekedésünk fejlesztésének. A növekvő árufor­galom, valamint a személyszállítás zavartalan le­bonyolítása érdekében a költségvetés közel más­félmilliárd forintot irányoz elő a közlekedés egyes ágainak továbbfejlesztésére, Budapesten és vidé­ken egyaránt. A népgazdaság fejlesztésére szolgáló kiadá­sok között a múlt évinél kisebb összegben irá­nyoztuk elő az állami vállalatok forgóalapjának növelésére szolgáló kiadásokat. Ez részben a ne­hézipari termelés viszonylag lassúbb fejlődésé­vel, részben pedig azzal kapcsolatos, hogy a vál­lalatok forgóeszközgazdálkodása terén igen je­lentősek a népgazdaságunkban meglévő tartalé­kok. Éppen ezért 1954-ben jelentős feladatok áll­nak előttünk a vállalatok helyes forgóeszközgaz­dálkodásának megszervezése terén. A forgóesz­közcsökkentési mozgalom, amely 1953 tavaszán bontakozott ki, már az elmúlt évben számottevő eredményt ért el. A forgóeszközcsökkentési moz­galom kiszélesítése ellenére az iparnak minden területén még mindig sok az elfekvő készlet. így például a nehézipari minisztérium alá tartozó vállalatok mintegy 18 millió forint értékű gumi­hulladékot tárolnak, a textilipari vállalatoknál gyakori, hogy az exportgyártással kapcsolatos biztonsági tartaléknormatívákat nem tartják be. Mindez tervszerűtlenséghez, s a készletek felhal­mozódásához vezet. A Goldberger-gyár például pamutáruban a tervezett 950.000 méter bizton­sági tartalékon felül 562.000 métert gyártott le. A Len, Kender és Jutaáru Kereskedelmi Válla­latnál mintegy 20 millió forint értékű 250.000 mé­ter ponyvakészlet fekszik el azért, mert a terv­készítés során a gyártás és az értékesítés nem volt kellően egybehangolva. A Magyar Nemzeti Banknak a hitelezésen keresztül fokozottabban elő kell segítenie a kész­letek feltárását és megmozgatását, és egyben meg kell akadályoznia újabb elfekvő készletek kelet­kezését. Természetesen a forgóeszközcsökken­tésre is teljes mértékben érvényes az, hogy csak a minisztériumok, a vállalatok és a bank szoros együttműködésével érhetünk el népgazdaságilag jelentős és tartós eredményeket az anyagok gyor­sabb mozgatása, az árualapok feltárása terén. Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés kiadásai között évről-évre fontosabb helyet fog­kainak el a helyi tanácsok kiadásai. Míg a taná­csok megalakulása előtt az önkormányzatok ki­adási előirányzata egymilliárd és 300 millió íorint volt, addig a helyi tanácsok költségvetése 1954­ben már hatmilliárd és 316 millió forintot tesz ki. A tanácsi költségvetések gyorsan fejlődő ki­adási előirányzata is világosan bizonyítja a taná­csok megnövekedett szerepét népi demokratikus államunk életében. Az elmúlt évek során állami életünkben ki­alakult túlzott centralizmus azonban fékjévé vált tanácsaink egészséges fejlődésének. Ez abban is megnyilvánult, hogy a korábbi években a költ­ségvetési keretek megállapításába a tanácsokai nem vontuk be megfelelően, ami gazdálkodásuk során különböző nehézségeket eredményezett. Az elmúlt évben a kormányprogramm elhangzása után. igyekeztünk változtatni ezen a helyzeten és bizonyos eredményeket el is értünk. így például az 1954. évi költségvetés tervezésében már foko­zott aktivitással vettek részt a helyi tanácsok. Számos olyan tanács volt már, amely felelősség­gel és érdemben foglalkozott a költségvetés kiala­kításával, mégis meg kell állapítanunk, hogy a tanácsok nagyobb része nem élt ezzel a joggal, nem érvényesítette megfelelően helyi gazdaság­politikai elgondolásait a költségvetések kialakí­tásánál. Ennek legfőképpen az az oka és az a ma­gyarázata, hogy a tanácsok még mindig nem érez­ték magukénak költségvetésüket, és ezért a ta­nácsi és végrehajtóbizottsági ülések ma is sok he­lyütt formálisan tárgyalják a pénzügyi kérdése­ket. Helyi tanácsainkat eddig gazdasági, kulturá­lis és szociális téren egyrészt a gazdasági megkö­töttség, másrészt a gazdálkodás túlzott központo­sítása jellemezte. Ezért a pénzügyminisztériumot komoly felelősség terheli. Nem biztosította a helyi tanácsok részére azt a hatáskört és önálló­ságot, amely államhatalmi és államigazgatási fel­adataik ellátásához szükséges lett volna. Ez meg­mutatkozott a tanácsi költségvetés rendszerében is: túl részletezett volt a tanácsi költségvetés szerkezete, merev a költségvetés végrehajtásának rendszere, túlzott adminisztrációs követelménye­ket támasztottunk a helyi tanácsokkal szemben. A kormányprogramm célkitűzései alapján csak kezdeti lépéseket tettünk a tanácsok költség­vetési gazdálkodásának egyszerűsítése érdeké­ben. Módosítottuk a költségvetési szabályozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom