Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-6

183 Az országgyűlés 6. ülése 1954. munkavédelmi beruházások csak 48 százalékban. Az év második felében megkezdett lakóházépít­kezési munkálatok sem valósultak meg a terve­zett mértékben. A mezőgazdasági beruházások területén az első félévi nagy lemaradást a máso­dik félévben már nem lehetett behozni. 1953 második felében az átcsoportosítás, a termelés átállítása terén sok helyütt megmutat- j kozott határozatlanság károsan éreztette hatását j egyrészt az áruellátásban, másrészt a vállalati , gazdálkodásban, az önköltségi tervek végrehajtá- ! sában. Egyes árucikkekben a termelés átcsopor- j tosítására elhatározott intézkedések vontatott végrehajtása következtében iparunk a jelentkező keresletet nem tudta kielégíteni, mint például mezőgazdasági kisgépekben, építőanyagban, sze­kérben, lószerszámban. Általában elmondhatjuk, hogy 1953-ban a termelési tervek mennyiségi tel­jesítése mellett a gazdaságosság szempontjai erő­sen háttérbe szorultak. A vállalatok többsége a tervezett, illetve módosított önköltségcsökkentési feladatokat hiányosan hajtotta végre. A terme­lési költségek a népgazdaság sok ágában a mi­nisztériumok, iparigazgatóságok és vállalatok tervszerűtlen munkája, a nem megfelelő irányí­tás és ellenőrzés, az állami, a terv- és pénzügyi fegyelem megsértése, a laza béralapgazdálkodás és helytelen anyaggazdálkodás miatt jelentősen a tervezett szint felett alakultak. Ennek követ­keztében a vállalatok nyereségbefizetése csök­kent, s ugyanakkor nőtt egyrészt a veszteséges vállalatok száma, másrészt a vállalati veszteségek összege. Különösen nagyok voltak a veszteségek az állami gazdaságoknál, a szénbányászatban és a kohó- és gépipari minisztérium számos válla­latánál. Az állami gazdaságoknál mutatkozó nagyösszegű tervenfelüli veszteségek a kapásnö­vények és az állattartás alacsony hozamára, a laza munkafegyelemre, a szocialista tulajdonhoz való nem kielégítő viszonyra, végül, nem utolsó sorban a földművelésügyi minisztérium indoko­latlanul túlcentralizált és bürokratikus irányítá­sára vezethetők vissza. Az állami gazdaságoknál jelentkező nagy összegű tervenfelüli veszteségeket csak kis mértékben ellensúlyozta az állami gaz­daságok gabonatermésátlagainak kedvező alaku­lása. Az 1953 év gazdálkodásának fő tanulsága.' hogy nemcsak a földművelésügyi, a kohó- és gép­ipari, a nehézipari, de szinte valamennyi gazda­sági minisztériumnak meg kell javítania irányító munkáját, az eddiginél sokkal többet kell törőd­nie a gazdaságosság kérdéseivel, az anyag- és bér­normák betartásával, a termelékenység szüntelen emelésével, a tervben előírt önköltség biztosítá­sával. Lényegében azt kell célul kitűzni, hogy a termelést reális alapokon, az eddiginél magasabb színvonalon szervezzük meg. A termelés területén a gazdaságosság köve­telményeinek háttérbe szorulása, az önköltségi tervfeladatok nem teljesítése arról tanúskodik, hogy egyes minisztériumok pénzügyi szervei és mindenekelőtt a pénzügyminisztérium nem for- I dított elegendő figyelmet a vállalati gazdálko­dásra, nem szorgalmazták az iparigazgatóságok és a vállalatok munkájában jelentkező tervsze­rűtlenség, a laza bér- és anyaggazdálkodás meg­szüntetését. évi június hó 15-én, kedden. 184 E hiányosságok azonban nem homályosíthat­ják el azokat a nagy eredményeket, amelyeket a kormányprogramm megvalósítása során elértünk. Az 1953 év második felében komoly eredmények születtek meg a népgazdaság aránytalanságainak megszüntetésére és a helyes arányok kialakítá­sára, amelyek népünk életszínvonalának emelke­désében, kulturális és szociális ellátottságának javulásában jelentkeztek. Az a lelkesedés, amely­lyel egész népünk a kormányprogramm végre­hajtásához hozzálátott, a szocializmus építésének új szakaszában kiszélesítette az építés társadalmi alapjait. Megállapíthatjuk, hogy az elért eredmé­nyeket mindenekelőtt nagyszerű munkásosztá­lyunk és a vele szövetséges parasztságunk, a nép­hez hű értelmiségünk odaadó munkájának kö­szönhetjük. (Taps.) Megállapíthatjuk, hogy egész dolgozó né­pünk a párt júniusi határozatai után egy ember­ként sorakozott fel a korrnányorogramm végre­hajtására. Az eredmények azt mutatják, hogy a nehézipar túlgyors ütemű fejlesztése következ­tében beállott bizonyos aránytalanságok ellenére, népgazdaságunk alapjai szilárdak, iparunk, mező­gazdaságunk és általában egész gazdaságunk ere­jére támaszkodva biztosan haladhatunk előre most már azon az úton, amelyet a Magyar Dol­gozók Pártja III. kongresszusa kijelölt: hogy a szocializmus építésével párhuzamosan szüntele­nül emeljük dolgozó népünk jólétét és küzdjünk azért, hogy édes hazánk felvirágoztatására irá­nyuló építő munkánkat békében folytathassuk. Népgazdaságunk szilárd erejét bizonyítja a* 1953 évi költségvetés sikeres végrehajtása is. Az országgyűlés elé jóváhagyásra előterjesztett évi jelentés szerint az 1953. évi költségvetést 49 mil­liárd és 890 millió forint bevétellel, 49 milliárd és 28 millió forint kiadással teljesítettük. A 862 mil­lió forint költségvetési felesleg népi demokra­tikus államunk pénzügyi helyzetének szilárdsá­gáról és arról tanúskodik, hogy kormányunk a széles néptömegekre támaszkodva biztos kézzel vezeti előre népünket a szocializmus építésének útján. Tisztelt Országgyűlés! Rátérek ezután az 1954. évi költségvetési javaslat ismertetésére. Az 1954. évi állami költségvetés bevételei 49 milliárd és 684 millió forintot, kiadásai 47 milliárd és 891 millió forintot tesznek ki. A költségvetés egyen­lege egymilliárd 793 millió forint felesleget mu­tat. A költségvetés bevételei és kiadásai nagyjá­ban az előző év szintjén alakulnak. Abban, hogy a költségvetés volumene az előző évhez képest nem emelkedik, kifejezésre jut kormányunk gaz­daságpolitikájának az a törekvése, hogy a nem­zeti jövedelem elosztásánál a lakosság fogyasztá­sát, fokozza. Minthogy pedig 1954-ben a nemzeti jövedelem a népgazdaság erőinek átcsoportosí­tása következtében csak kis mértékben emelke­dik, a lakosság fogyasztásának előirányzott nagy­mértékű növeléséhez szükség volt arra, hogy a felhalmozási alap, s a közületi fogyasztás része­sedését a nemzeti jövedelemből csökkentsük. En­nek megfelelően a beruházásokat 3.2 milliárd­dal, a védelmi kiadásokat 854 millió forinttal ala­csonyabb összegben irányoztuk elő a múlt évi tel­jesítéshez képest, ugyanakkor a kiadások egyéb

Next

/
Oldalképek
Tartalom