Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-26
1265 Az országgyűlés 26. ülése 19! A tanácsok 1950-től egyre nagyobb készséggel és tapasztalattal helyi egységbe foglalva vezették a kommunális vállalatokat. A kormány 1954 januárjában javasolta, s az országgyűlés ez időben állította fel a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumot. Ezzel a város- és községgazdálkodás szerteágazó elemeinek nagy része — mint a városrendezés, lakásgazdálkodás, kommunális vállalatok, energetikai művek, városi közlekedés és útfenntartás — felügyelete egy minisztérium alá került. De kimaradt belőle a helyiiparnak és élelmiszeriparnak számos szolgáltató jellegű ága. Ezek három más tárca felügyelete alatt maradtak. A fiatal minisztérium működésének hatására országosan kialakult az egységes kommunális szemlélet. Kibontakoztak a helyes arányok az ország különböző vidékein szükséges kommunális fejlesztés ágazatait és méreteit illetően. Sokat tett a minisz 1 térium már eddig is a vidéki tanácsok város- és községgazdálkodásának megjavítására. Kutakat fúratott, vízvezetéket és csatornát építtetett, parkosított, helyi utakat és járdákat épített és új lendületet adott a lakóházak felújítására és tatarozására szolgáló munkának. Vannak azonban feladatok, amelyeket a minisztérium ezideig nem oldott meg A szocialista telepítési politikának nélkülözhetetlen feltétele a perspektivikus fejlesztési tervek kidolgozása a város- és községgazdálkodás legfontosabb ágaiban. E tervek kidolgozásának viszont a helyi viszonyok, adottságok, erőforrások és kívánságok fontos ismerete az előfeltétele. Ezt az ismeretet csak a tanácsokkal való jó együttműködéssel lehet megszerezni. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium egyik fontos feladata tehát a tanácsokkal való kifogástalan együttműködéssel megalkotni a város- és községgazdálkodás távlati fejlesztési terveit. A tanácsok műszaki apparátusának összetétele és színvonala nem megfelelő. Felfrissítésre, utánpótlásra volna szükség, hogy ez az apparátus kifogástalanul el tudja látni fontos feladatait: az építési engedélyek, a hatósági ellenőrzések, felújítások, berendezések, építkezések és más műszaki feladatok előkészítésével és ellenőrzésével kapcsolatban. A tanácsok a maguk erejéből többek között azért sem képesek a műszaki igazgatás kérdéseinek rendezésére, mert a minisztériumok szintén mind ez ideig nem tisztázták, hogy tulajdonképpen kinek a főfelügyelete alá tartozik a műszaki igazgatás. Vita folyik a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium, az Országos Építésügyi Hivatal és az Építésügyi Minisztérium között, s váratnak magukra azok az elhatározások és intézkedések, amelyek a tisztázáshoz szükségesek. Közben pedig folynak a fővárosban és vidéken az engedély nélküli építkezések, a kisajátítási eljárás nélküli helyfoglalások. Nem készülnek, vagy jóváhagyásra nem kerülnek a városrendezési tervek és ezért minden újabb létesítmény elhelyezését hosszas vita előzi meg, vagy pedig összhang nélkül jönnek létre jelentős létesítmények. Egyes minisztériumok, így a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium részéről is gyakran tapasztalható, hogy a kettős irányítás helyes . évi február 10-én, pénteken. 1266 elvét a gyakorlatban tévesen alkalmazzák és a nagyvonalú irányításról időnként letérve, olyan részletkérdésekkel foglalkoznak, amelyek még csak nem is tanácsi osztályokra, hanem vállalati igazgatókra tartoznak. Rendszerint nem a minisztériumok vezetőiről van szó, hanem kisebb beosztásban dolgozó csoportvezetők és előadók teremtenek felesleges párhuzamosságot. Számos kérdéssel minisztériumi és tanácsi szinten azonos részletességgel foglalkozunk. Véleményünk szerint erre szükség nincsen, de nem is engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a helyi tanácsok által is jól megoldható kérdésekkel az egyes tárcák ennyire aprólékosan foglalkozzanak, mert ez igen sokba kerül. A tanácsoknak nincsen joguk egy túlórát engedélyezni, a számukra kiutalt gépkocsikat kiosztani, az egyik üzemben feleslegessé vált gépet, állóeszközt egy másik üzemükbe átvinni, az egyik kerületi tanács apparátusában feleslegessé vált dolgozót a másik kerületi tanács apparátusába áthelyezni, sőt január 1. óta létszám és béralaptekintetében a tanácsi végrehajtó bizottságok osztályai és igazgatóságai már tulajdonképpen nem is a tanácshoz, hanem közvetlenül a szakminisztériumokhoz tartoznak. Tisztelt Országgyűlés! Nemzeti vagyonunk nem jelentéktelen részét, sok millió forint értéket tesznek ki az állami ingatlanok. Kezelésük tökéletes rendszere mind ez ideig nem alakult ki. Szükség volna tehát jól átgondolt, hatásos intézkedésekre, amelyek az ingatlankezelés rendszerét megjavítják. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium most készíti intézkedési tervezetét a Minisztertanács elé. Pártunk és kormányunk az 1956. évi terv- és költségvetés során ismét tanújelét adja annak, hogy mekkora súlyt helyez a lakóházak felújítására és karbantartására. Ebben az esztendőben 553 millió forintot fordítanak erre a célra és ezen belül Budapesten 390 milliót. Budapest lakossága ezt a gondoskodást örömmel veszi és a maga eszközeivel hozzá fog iárulni ahhoz, hogy a jelentékeny összeg felhasználását a most újonnan megválasztott lakóbizottsások és az építési és lakásgazdálkodási állandóbizottságok aktívahálózata útján ellenőrizze. A lakosság ivóvíz ellátása érdekében 1956ban 100 millió forint értékű munkával országosan növeljük a vízszolgáltatás termelő kapacitását és közel 100 kilométerrel bővítjük a vízcsőhálózatot. Budapesten megindul a déli ipari vízmű tervezése. A gázszolgáltatás fejlesztésére fordítandó 48 millió forint felhasználásával országosan 4.3 százalékkal növekedik a gáztermelés és 19 500 új gázfogyasztóhely bekapcsolása valósul meg. A minisztérium fontos feladata lesz, hogy a tanáccsal együtt még ez évben kidolgozza a konkrét fejlesztési tervet a fővárosi gáztermelés fokozására. Jelentős összeg: 150 millió forint, amelyet a városi közlekedés fejlesztésére országosan fordítunk. Szükség van erre a fejlesztésre, a közlekedés javítására, mert 28 millióval több utas szállítására számíthatunk a múlt évihez képest.
