Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-26

1243 Az országgyűlés 26. ülése 1956. évi február 10-én, pénteken. 1244 említettem, a híradástechnikai ipar egyik legfőbb feladata a televíziós program végrehajtása. El kell készíteni az egykilowattos televíziós adót, amely próbaadásokat fog szolgáltatni. A vacuumtechnika területén a thoriumos-wolfram-fonalú adócsövek újabb típusait kell gyártanunk. Ki kell fejleszteni a nagy élettartamú elektroncsöveket, szélesíteni kell az exportra gyártandó csövek választékát. Meg kell gyorsítani a mikrohullámú átvitel fejlesztését. A 24 csatornás berendezés mellett a televíziós mikroátvivőt is el kell készíteni. Le kell gyártanunk az új típusú telefonközpontot, — hogy csak ennyit említsek e fontos iparág legnagyobb feladatai közül. Az erősáramú ipar, a műszeripar az előbbiekhez hasonlóan szintén hatalmas feladatok előtt áll. Nincs mód ezek részletes ismertetésére. Úgy hiszem, e rövid felsorolás is világosan mutatja célkitűzéseink nagyszerűségét. E munkát a műszaki fejlesztéssel szoros öszszefüggésben kell elvégezni. Az új technológiák, gyártási módszerek bevezetése, a gyártmánykorszerűsítés elengedhetetlen feltétele előrehaladásunknak. Fokozott mértékben kell gondoskodnunk a felszerszámozásról és a készülékezésről. Enélkül műszaki fejlesztésről nem is beszélhetünk. A műszaki fejlesztés nálunk nem öncél. Az új, korszerű gépek magasabb termelékenységet biztosítanak, kedvezően befolyásolják az önköltség alakulását és így közvetlenül is hozzájárulnak népünk életszínvonalának emeléséhez. Mi eddig igen sokat beszéltünk az önköltség csökkentéséről, de sok üzemünk vezetője úgy gondolta, hogy ez csak afféle bankművelet kérdése. Világosan kell látnunk, hogy a könnyen kiaknázható önköltségtartalékok korszaka lassan lejár, új módon kell hozzányúlni ehhez a problémához. Ez is — ahogy mondottam —, a műszaki fejlesztéssel van szoros összefüggésben. Nyilvánvaló, hogy a jól szerszámozott, magas teljesítményű gépek alkalmazása, a nagysorozatok kihozatala csökkenti a ráfordítást. Ez az egyik legfontosabb, járható útja az önköltségcsökkentésnek. De vannak további lehetőségek is. Gondolok itt az üzemek szervezettségének kérdésére. Ezen a területen szinte felmérhetetlen tartalékaink vannak. Ügy gondolom, hogy e téren is fel kell számolni a helytelen nézeteket. Nekünk nem jól-rosszul felépített üzemekre, toldozottfoldozott szervezetekre van szükségünk, hanem jól megszervezett, szocialista vállalatokra. Az üzemen belüli szervezettséget is a kapitalisták szervezettségénél sokkal magasabb fokra kell emelni. Ezt a kérdést eddig elhanyagoltuk. Igazgatóink azt gondolták, hogy üzemük szervezete jó lesz ezután is úgy, ahogy eddig volt. Pedig a túlméretezett apparátus, a túlzott bürokrácia gátolja a szocialista iparvezetés kialakulását, a szocialista üzemekben rejlő hatalmas lehetőségek kibontakozását. Nem vitás, hogy ezért a minisztérium is felelős. A minisztérium sem tudta kialakítani a megfelelő szervezeti feltételeket, sőt eléggé elhanyagolta a konkrét üzemszervezői munkát. Ennek eredményeképpen egészségtelenül felduzzadt az apparátus, amely egy sor felesleges munkával terheli üzemeinket. Emellett az igazgatók tevékenységét ezer szállal megköti, önállóságai gátolja. Ügy vélem, itt az ideje, hogy ezzel ;t kérdéssel komolyan foglalkozzunk. Képviselő Elvtársak! Engedjék meg, hogy az 1956-os feladatok végrehajtásával kapcsolatban még néhány kérdést megemlítsek. Már korábban említettem, hogy nagyobb termelési feladataink végrehajtásához nem fogunk ez évben nagyobb anyagmennyiséggel rendelkezni. Ebből következik, hogy meglevő anyagainkkal, ezen belül elsősorban az importanyagokkal a legtakarékosabban kell bánni. A szükséges nyersanyagok előteremtéséhez az is feltétel, hogy kohászaink minden tekintetben teljesítsék kötelességeiket. A kohászatnak ebben az évben viszonylag kisebb mértékű termelésnövekedést kell elérnie. Így mód nyílik megjavítani a munkát a minőség, a programszerűség és az egyenletes kiszállítás területén. A kohászati termékek minőségének megjavításában értünk el kezdeti eredményeket. A minőségi követelmények azonban tovább nőnek és ezt nekünk ki kell elégíteni. Kohászaink kötelessége, hogy a feldolgozó ipart olyan anyagokkal lássák el, amelyek korszerű technológiával gazdaságsán megmunkálhatok. Kohászaink munkájául nem kis mértékben függ az is, hogy gyártmányainknál a korszerű követelményeknek megfelelő, jelentős súlycsökkentést érhessünk el már ebben az évben. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagy vonalakban vázoltam a kohó- és gépipar ez évi feladatait és azzal kapcsolatos néhány problémáját. Jól tudjuk, hogy jogosan sürgetnek bennünket olcsó, modern, jó gépek kihozatalára. Tudjuk, hogy az eddigi munkával sem pártunk Központi Vezetősége, sem kormányunk egyáltalán nem lehet megelégedve. Mindent el fogunk követni, hogy ezeket a jogos igényeket kielégíthessük. Ennek minden feltétele adva van. Rendelkezésünkre áll a Szovjetunió tapasztalatainak kimeríthetetlen kincsestára, rendelkezünk pártunk és kormányunk biztos, szilárd irányításával és olyan hatalmas erővel, mint dolgozóink lelkesedése, áldozatkész munkája. Nekünk erre az alkotó készségre az eddiginél is jobban kell támaszkodni. A magyar munkások, műszakiak mindenkor megbecsülést szereztek hazánk iparának. Most bizonyos, hogy az új, lelkesítő feladatok további ösztönzést jelentenek. Az eddigieknél jobban kell élnünk a dolgozó tömegek aktivitásával, fel kell használnunk kezdeményezéseiket, helyes irányba kell vezetni a munkaversenyt. A mi szakmunkásaink nagyszerű képességekkel rendelkeznek, öntőink a harcos hagyományok mellett híresek voltak precíz, gondos munkájukról. Most hozzájuk fordulok és erről a helyről kérem, hogy eddigi gazdag tapasztalataik alapján gondos, lelkes munkával járuljanak hozzá nagy feladataink megvalósításához. Az ismertetett programot csak úgy tudjuk végrehajtani, ha öntödéinkből a legkisebb selejttel gyártott, legjobb minőségű öntvényeket kapjuk, öntőinkben megvan a képesség arra, hogy szakszerű vezetés mellett eleget tegyenek ennek a kívánságnak.