Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-25

1169 Az országgyűlés 25. ülése 1956. évi február 9-én, csütörtökön. 1170 Az állami vállalatoktól származó bevételek 27 milliárd 622 millió 643 ezer forint előirányzata a költségvetés összbevételeinek 63,8 százalékát teszi ki, amit a termelés növekedése és az önköltség 2,9 százalékos tervezett csökkentése támaszt alá. A költségvetési tervezet szerint a legjelentősebb bevétel az állami vállalataink által befizetendő termelői forgalmi adó. Ugyanakkor az önálló elszámolás fokozott érvényesülésére mutat, hogy az állami vállalatok pénzügyi tervében lényegesen nő a nyereség összege és aránya. A költségvetési kötelezettségek teljesítéséhez feltétlenül szükséges, hogy vállalataink javítsák a gazdálkodás színvonalát, teljesítsék a terv termelési és önköltségi mutatóit. Szükséges, hogy a termelés ésszerűbb megszervezésével, a gépek és berendezések jobb kihasználásával, a fejlettebb munkamódszerek alkalmazásával, a műszaki színvonal emelésével nagyot lépjenek előre. Szükséges, hogy vállalataink és gazdasági irányító szerveink vezetői, igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők és a vállalatok dolgozói erre összpontosítsák erőfeszítéseiket. így válik lehetővé a vállalatokon belüli tartalékok erőteljes ütemű feltárása, termelési, önköltségcsökkentési, pénzügyi feladataink túlteljesítése. Jelentékeny hozzájárulás célkitűzéseink megvalósításához a lakosság adóbefizetése. Adófizető lakosságunk — elsősorban dolgozó parasztságunk — látva elért eredményeinket, s érezve államunk támogatását az elmúlt évben, túlnyomó többségében pontosan és lelkiismeretesen tett eleget állampolgári kötelezettségének. Ezzel is kifejezte, hogy helyesli, támogatja pártunk és kormányunk politikáját. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a közelmúltban nagyjelentőségű rendeletet adott ki a mezőgazdasági lakosság jövedelemadó rendszerének megváltoztatásáról. Az új adózási rendszer helyesen egyezteti össze a társadalmi érdekeket az állampolgárok személyes érdekeivel. Érdekeltté teszi a parasztságot magasabb terméseredmények elérésében, állatállománya állandó fejlesztésében, ugyanakkor korlátozza a még meglevő tőkés elemeket. Az új adó összege megfelel a mezőgazdasági termelés, a parasztság bevételei emelkedésének és kiküszöböli az adózásban fennállott belső aránytalanságokat. Az új adórendszer a földterület nagysága, a föld minősége és művelési ága szerint egy holdra vetítve, meghatározott összegben állapítja meg az adót. Az adótételek mértékének megállapítása többéves átlagtermés, a beadási és szabadfelvásárlási árak és a beadási kötelezettség arányának számításba vételével történik. Ezzel megvalósítjuk azt, hogy az adó arányosan igazodjék a növénytermelésben elért átlagos jövedelemhez, érdekeltté tegye a parasztságot a termelés, különösen az árutermelés fokozásában, mert a több termelésből eredő jövedelmét nem vonja adózás alá, sőt mentesek az adó alól az állattartásból származó jövedelmek is. Az adómentesség nem vonatkozik a lóállományra. Az adót — egyszerűségénél és érthetőségénél fogva — minden adózó maga is kiszámíthatja a községi tanácsnál kifüggesztendő adótétel-táblázatból. Az új adórendszer — amely egyaránt szolgálja a törvényesség megszilárdítását, a terméshozamok és az állatállomány növelését — a növekvő jövedelmeket figyelembe véve igazságos, megfelel a dolgozó parasztság érdekeinek és elősegíti a munkásosztály és a parasztság szövetségének további erősödését. Tisztelt Országgyűlés! Az 1956. évi állami költségvetés kiadásainak 53,3 százalékát, 22 milliárd 473 millió forintot, a vállalatok saját eszközeiből, nyereségből; amortizációból pedig további 3 milliárd 550 millió forintot, összesen 26 milliárd és 23 millió forintot népgazdaságunk fejlesztésére, gazdasági kiadásokra fordítunk. A gazdasági kiadásokra előirányzott összegből az ipar fejlesztésére szolgál mintegy 9 milliárd forint, amelyből 5,3 milliárd forint a beruházás. A termelés tervezett növekedése — amely 1956-ban több gépet, több épületet ad a népgazdaságnak, több lakást, több fogyasztási cikket biztosít a lakosságnak — megköveteli a termelés gazdaságosságának fokozását, tartalékaink feltárását, a takarékosság érvényesítését. El kell érnünk, hogy termékeinket kevesebb munka- és anyagráfordítással, jobb minőségben és olcsóbban állítsuk elő. Ennek érdekében a népgazdasági terv — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatának megfelelően — fő feladatként jelöli meg a műszaki színvonal jelentős emelését, korszerű technológiai eljárások széleskörű bevezetését és a fejlett új technika alkalmazását. Az új technikáért folyó harcban nagy jelentősége van az új, modern gépeknek, amelyekre a költségvetés beruházási előirányzata biztosít fedezetet. Az 1956. évi költségvetés a műszaki fejlesztés keretében új gyártmányok bevezetésére 353 millió forint forgóalapot irányoz elő. A kohó- és gépipar területén már bevezettük a gyártmányok fejlesztésére ösztönző új finanszírozási rendszert és fokozatosan terjesztjük ki az ipar többi területére. A műszaki fejlesztés céljait szolgálja az ipari kutató intézetek és vállalati kutatások céljára előirányzott több százmillió forintos előirányzat is. A műszaki színvonal emelése azonban nemcsak új gépek, új üzemek, kutatások kérdése. Megvan a lehetőség — és tegyük hozzá, bő lehetőség — arra, hogy új beruházások nélkül, a gazdálkodás színvonalának emelésével, a szigorú szervezettség, rend és fegyelem megteremtésével is javítsuk üzemeink munkájának színvonalát, termékeink minőségét. Szükség van arra is, hogy leküzdjük azt a nem ritkán mutatkozó idegenkedést, amely egyegy új technológiai eljárással, módszerrel szemben megnyilvánul. Nem kétséges, hogy tehetséges munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk többsége — követve a párt és a kormány útmutatását — él az adott lehetőségekkel és mindent megtesz az új technika fejlesztéséért, elsajátításáért, hogy ezáltal is fokozhassuk a szocializmus építésének ütemét. A műszaki színvonal emelését nem egy esetben akadályozza a helytelen szervezés, a gépek rossz kihasználása, az egyenetlen termelés, az anyagpazarlás is.