Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-24
1151 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1152 titkosrendőrség nyílt akciói olyan zaklatásoknak vetették alá, hogy csak nagy türelem és mértéktartás okából nem kértük Népköztársaságunk kormányának hivatalos eljárását az Egyesült Államok kormányánál ezeknek a magyar állampolgároknak a nemzetközi érintkezésben rendkívül szokatlan bánásmódban való részesítése miatt. Ügy minősítettük akkor az amerikai kormány eljárását, hogy a feszültség szítása és a hidegháború folytatása érdekében akarja zavarni a megosztott világ különböző tájain élő egyházak képviselőinek közös tanácskozását. A zaklatásnak ezekre az akcióira azzal feleltünk ott a nagygyűlésen, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságát meghívtuk Magyarországra. Bár már akkor nyomban hangot adtak — mégpedig amerikai egyházi képviselők — annak az aggodalmuknak, hogy vajon nem nehezíti-e meg, vagy nem akadályozza-e meg az Egyesült Államok kormánya az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága ülésének magyarországi megtartását azzal, hogy a bizottság amerikai állampolgár tagjainak megtagadja a Magyarországra érvényes útlevél kiadását? Azóta a nemzetközi élet területén jelentős változások történtek. A kormányfők genfi értekezlete után, a békés egymás mellett élés lehetőségének egyre nyilvánvalóbb kibontakozása közben az Egyházak Világtanácsában és a tagegyházakban is megerősödött a remény és az Öröm afelett, hogy nem lesz akadálya a Központi Bizottság magyarországi ülésezésének. Ugy látszik azonban, hogy a washingtoni kormány külügyminisztériuma nem örül ezeknek a kedvező változásoknak, sőt visszafordításukra tesz kísérletet. Az a minősíthetetlen és durva hangú jegyzék, amelyet a Magyar Külügyminisztérium úgy utasított most joggal viszsza, hogy Népköztársaságunk kormányához továbbítását nem is vállalta, amellett, hogy bárdolatlan és nyílt beavatkozási kísérlet hazánk belügyeibe, ugyanakkor következményeiben alkalmas lehet arra, hogy lehetetlenné tegye az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának a magyarországi ülés megtartását. A Központi Bizottság tagjainak ugyanis mintegy 30 százaléka amerikai állampolgár. Ha tehát az Egyesült Államok kormánya fenn akarja tartani azt a nemzetközi légkörre mérgezőén ható intézkedést, amelyet most sajtója fennen hangoztat, hogy állampolgárainak nem ad Magyarországra szóló útlevelet, akkor a vallásszabadság nyílt megsértésével vagy abba a helyzetbe szorítja az egyházaknak ezt a világszervezetét, hogy a Központi Bizottság tagjainak kétharmadával csonka ülést tart Magyarországon, vagy abba a helyzetbe szorítja, hogy ülését más országba kénytelen áthelyezni. De mindkét eset az Egyesült Államok kormányát vádolja az egyházak közös szolgálatának megzavarásáért, a vallásszabadság durva megsértéséért és a nemzetközi feszültség szítására alkalmas intézkedéséért. Szeretném azonban remélni, hogy időközben mégis a józanabb belátás jut érvényre Washingtonban és. a népek, s az egyházak békés életét jobban szolgáló intézkedések félreteszik ezt a szégyenletes jegyzéket. A magyar protestáns egyházak minden esetre továbbra is fenntartják az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága felé meghívásukat és nem szűnnek meg imádkozni és szolgálni az egyházak és népek békés együttélése akadályainak elhárításáért. Népköztársaságunk kormánya felé pedig hangsúlyozottan fejezem ki köszönetemet a készülő nemzetközi egyházi esemény iránt tanúsított kedvező magatartásáért, amellyel ismét tanújelét adja annak, hogy nemcsak gátolni nem akarja, hanem a megfelelő szükséges intézkedésekkel lehetővé teszi és elő is segíti a világ különböző tájain élő egyházak közös és szabad szolgálatát. Tisztelt Országgyűlés! Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének ránk vonatkozó döntése azért is jelent nagy örömet az egyházak gyülekezetei számára is, mert benne a jóakarat és a béke erőinek nagy megnövekedését, ugyanakkor a hidegháború cselvetéseinek új megszégyenülését látjuk. Ezzel együtt azonban ebben a döntésben új biztatást is vettünk a jövendő kedvező alakulására vonatkozóan. A hidegháború erőinek képviselői, akik korábbi években felvételünket nyílt propagandával és a tagállamokra gyakorolt nyomással akadályozták, most már nem mertek ellenünk szavazni, hanem csak úgy adtak kifejezést ellenvéleményüknek, hogy tartózkodtak a szavazástól. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a népek egyetemes képviseletét a jövőben egyre kevésbé akadályozhatják már azok a washingtoni körök, amelyek ellenére' vették most fel a tizenhat új tagállamot és amelyek mindmáig gátolják a kínai nép képviseletének rendezését az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Mr. Dulles és, társai kifogytak már voltaképpen minden mondvacsinált érvükből, amellyel Csang Kaj-seket figuráltatják az Egyesült Nemzetek Szervezetében a kínai nép igazi képviselői helyett és ennek a helyzetnek a fenntartását nemcsak a népek széles rétegei előtt, hanem még az amerikai nép előtt sem tudják indokolni. % Míg Moszkvából, Prágából, Budapestről és a béke országainak többi fővárosából a népek függetlenségének és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elve alapján a békés egymás mellett élés lehetőségét építjük, addig Nyugat felől ugyanazok a körök^, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetét saját alapelvei ellen akarják felhasználni, új meg új kísérleteket tesznek a propaganda minden eszközével is a belügyeinkbe való beavatkozásra. Az egyházakra is úgy tekintenek, mint amelyek részben vagy egészben eszközökké válhatnak népellenes és békeellenes törekvéseik kezében. Ez a szándék vezetett egyes amerikai államférfiakat arra, hogy a karácsony ünnepét, az egyház legszentebb ügyét, az evangéliumot és az imádságot a harci uszítás eszközévé tegyék úgynevezett „karácsonyi üzenetükkel". Az egyházak gyülekezetei nevében mondhatom, hogy minden ilyen kísérlet hiábavaló és azokra üt vissza, akik képmutató módon ilyen fondorlatos kísérletekhez folyamodnak. A hívő keresztyén gyülekezetek megbotránkozva bélyegeznek meg minden 86*