Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-24

1147 Az országgyűlés 24. ülése 1956. évi február 8-án, szerdán. 1148 romba propaganda ellen egyébként — amely súlyos sebesüléseket és károkat is okozott — még az angol sajtóban is olvashattunk ellen­érveket. Legutóbb a Csehszlovákiában történt balesettel kapcsolatban a liberális angol „Man­chester Guardian" megállapítja, hogy ezek a propaganda-léggömbök egyáltalán nem ártatlan ballonok, hiszen átmérőjük 30 láb, s ezért a légi közlekedés számára is komoly veszélyt jelen­tenek. Tisztelt Országgyűlés! A magyar nép elég érett ahhoz, hogy ezeket az újabb hidegháborús jelenségeket, a belügyeinkbe való beavatkozás kísérleteit hideg fejjel, higgadtan és józanul mérlegelje. A magyar nép, amikor a leghatáro­zottabban visszautasítja az ilyen durva és sértő mesterkedéseket, egyúttal szilárdan és meg­ingathatatlanul kitart a békés együttélés esz­méje mellett. Folytatja azt a politikát,, amely más országokkal való kapcsolatunk elmélyítését, egymás megismerését, egymás kulturális alkotá­sainak és gazdasági termékeinek kicserélését tartja szem előtt. Bulganyin marsall újévi nyilatkozatát a kö­vetkező mondattal fejezte be: „Azt kívánjuk, hogy az új év a nemzetközi helyzet további eny­hülésének, az egész világ békéje szilárdulásának esztendeje legyen." A magyar külpolitika legnagyobb, de egy­szersmind legnemesebb feladata, hogy erőihez mérten mindent megtegyen e jókívánság meg­valósítására. Kedves Képviselőtársak! Az országgyűlés külügyi bizottsága megtárgyalta a nemzetközi helyzetet és ezen belül a Magyar Népköztársaság külpolitikáját. A külügyi bizottság felhatalma­zott annak bejelentésére, hogy egyetért a Ma­gyar Népköztársaság kormánya külpolitikájának irányvonalával, a varsói szerződésben részt vevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának prá­gai ülésszakán képviselt magyar állásfoglalással, valamint a Politikai Tanácskozó Bizottság nyi­latkozatával. Így a kormány külpolitikai be­'számolóját mind a külügyi bizottság, mind pe­dig a magam nevében örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Péter János képviselőtársunkat illeti a szó. PETER JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A világ különböző részein élő keresztyén egyháza­kat hitük közössége sajátos felelősségre köte­lezi a nemzetközi élet kérdéseiben. A keresz­tyén hitnek ebben a felelősségében kívánok a Minisztertanács elnöke beszámolójának néhány pontjával foglalkozni. Nemcsak hazánkban, hanem valóban az egész világon is nagy érdeklődés kísérte a varsói szerződés tagállamainak prágai tanácskozását. Nagy várakozás előzte meg ezt a tanácskozást a magyarországi egyházak gyülekezeteiben is. Érthető volt ez a várakozás, mert feleletet vár­tunk a varsói szerződés tagállamainak képvise­lőitől azokra a kérdésekre, amelyek a genfi kormányfői találkozó után a népek közvélemé­nyében egyre határozottabb formát öltöttek. ORSZÁGGYŰLÉSI ÊRTESII i I A kormányfők genfi tárgyalása és megállapo­dása valóban új reményt adott a népeknek. Re­ménységet arra, hogy a hidegháborúnak vége, az erőpolitikát felváltja a genfi szellem politi­kája, a támadó katonai tömbök helyére a kölcsö­nös megértés és a tárgyalások módszere lép. A népek ilyen reménnyel tekintettek a külügymi­niszterek genfi értekezlete elé, de azt kellett tapasztalnunk, hogy a három nyugati külügy­miniszter olyannak mutatta magát ezen az érte­kezleten, mint aki lassítani, sőt megakadályozni akarja a népek reményeinek teljesedését. Ezt követően eddig Nyugat felől a nyilatkozatok és intézkedések egész sorozata olyan szándékokat tárt fel, amelyeket az Amerikai Egyesült Álla­mok külügyminisztere fogalmazott meg abban a nyilatkozatban, amelyet több felszólalás is meg­bélyegzett az országgyűlés színe előtt. A békeszerető emberek szívében az a kér­dés ébred fel a népek sorsával ilyen cinikus já­tékot folytató intézkedések láttán, hogy miként felelnek minderre a varsói szerződés tagálla­mai. Hogy a nyugati közvélemény hogyan felel a szakadékpolitikának erre az őrületére, azt egy mérsékelt, sőt joggal mondhatom konzervatív londoni egyházi lap szavaival tudom a legjob­ban jelemezni. Az anglikán egyház lapja, a „Church of England Newspaper" írja: „Mr. Dulles az ellenség helyett saját barátaira mért hatalmas csapást azokkal a kijelentésekkel, ame­lyeket legutóbb tett. Az amerikai külügyminisz­ter azt állítja, hogy a diplomácia művészete ab­ban a képességben mutatkozik meg, hogy a há­ború szakadékának szélén tántorgunk és még­sem esünk bele. Általában elfogadható — mond­ja ez a londoni lap — hogy az a kívánatos, hogy ne essünk bele a szakadékba, de az európai em­berek nagy többsége nem szemléli közömbösen ezt az egyensúlyozó művészetet, amelyet Mr. Dulles úgy látszik élvez. A nyilatkozat első ha­tása — folytatja a lap — az volt, hogy a brit szövetséges állam sok alattvalója bizony na­gyon megdöbbent. Az Egyesült Államokban gya­korolt hatása is — mondja a lap — valószínűleg rossz lesz, mivel Mr. Dulles eseményeket ma­gyarázó kijelentései egyszerűen nem felelnek meg a tényeknek. De bármi legyen a pro és contra vélemény Mr. Dulles kijelentéseivel kap­csolatban, sikerült neki sok angol lélekben fel­ébresztenie azt a szörnyű gondolatot, hogy mi angolok mindnyájan az amerikaiak kénye-ked­vére vagyunk kiszolgáltatva, akik bármely perc­ben atomháborút indíthatnak és hogy mindez Mr. Dulles diplomáciai belátásától függ, mely­ben senki sem bízik." Hangsúlyozom, hogy ez londoni vélemény, anglikán egyházi lap állásfoglalása és nem éppen a legbaloldalibb angolok meggyőződése tükröző­dik benne. ízelítőt nyújt nekünk ez a szemel­vény abból a nyugtalanságból, amelyet egyes harci uszítók ilyen hadonászása Nyugaton elő­idéz. így szól és így hat a mai Washington hangja. Nagy érdeklődés várta tehát, hogy a varsói szer­ződés tagállamai mit szólnak ehhez a helyzet­hez. A prágai nyilatkozat megszégyenítő erköl­86

Next

/
Oldalképek
Tartalom