Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-22

1033 Az országgyűlés 22. ülése 1955. november 16-án, szerdán. 1034 sikerült elérnünk, hogy már novemberben a minisztertanács által jóváhagyott tervvel rendelkezünk. December elejére minden vállalat és intézmény már összes részleteiben ismerni fogja jövő évi tervét. Az 1956. évi terv országgyűlési megtárgyalása jelentősen hozzá fog járulni ahhoz, hogy a minisztériumok, igazgatóságok, vállalatok és intézmények vezetői teljes mértékben felhasználják azokat a kedvező lehetőségeket, amelyek az 1956. évi terv időben való elkészülésével előttük megnyílnak, és az előző évekhez képest sokkal Alaposabban készüljenek fel a terv végrehajtására, és mindenekelőtt sokkal szervezettebben vonják be a dolgozókat a tervfeladatok végrehajtásához szükséges nagy munkába. Az 1956. évi népgazdasági terv irányelveit a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusán, valamint Központi Vezetőségünk márciusi és azt követő ülésein hozott határozatok szabják meg. Ezek a történelmi jelentőségű határozatok leleplezték és elítélték azokat az antimarxista, jobboldali, opportunista felfogásokat, amelyek a nehézipar fejlesztéséről és a kollektivizálásról való lemondást hirdették. A párt határozatai világosan leszögezik, hogy hazánkra vonatkozóan is teljes mértékben érvényes a marxizmus—leninizmusnak az a tanítása, amely szerint a szocializmus eredményes építése csak a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átalakítása útján lehetséges. Pártunk határozatai szétzúzták azt a jobboldali álláspontot is, amely az életszínvonal emelését elválasztotta ennek szükségszerű előfeltételeitől. Megállapították, hogy a dolgozók szükségleteinek maximális kielégítése, az életszínvonal fokozatos emelése — amely a szocializmus alaptörvényéből kötelezően következik — csak akkor valósítható meg, ha a termelés szakadatlanul emelkedik, ha a korszerű technika alkalmazásának eredményeképpen állandóan növekszik a munka termelékenysége és csökken a termelés önköltsége. Az 1956. évi népgazdasági tervünk kidolgozásánál ezekből a határozatokból indultunk ki. A második ötéves terv első évében mindenekelőtt a szocializmus építésének ügyét kell előrevinnünk, és ezt csak úgy érhetjük el, ha tovább növeljük a szocialista ipar súlyát a népgazdaságban, ha megerősítjük és kiszélesítjük az állami és a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodást a mezőgazdaságban. Ez a legfontosabb feltétele mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének is. 1956-ban további előrehaladást kell elérnünk a dolgozók életszínvonalának emelésében, de ezt csak úgy tudjuk szilárdan megalapozni, ha jelentősen nő az előállított termékek mennyisége, emelkedik az egy munkásra eső termelés értéke, és csökkenek a különböző termékek előállítására fordított költségek. 1956. évi népgazdasági tervünk tehát az új technika elterjesztésének, a munka termelékenysége emelésének, az önköltség további csökkentésének jegyében áll. A Magyar Dolgozók Pártjának határozatai élesen elítélték azokat, akik liberális módon eltűrték a lazaságot, a liberalizmust, a fegyelmezetlenséget, a pazarlást, vagy egyenesen bátorították ezeket, és leszögezik, hogy a szocialista építőmunkát csak a magasfokú fegyelem és a minden téren való takarékosság teheti eredményessé. 1956. évi népgazdasági tervünk ezekre a követelményekre épül fel. Előirányzatai arra irányulnak, hogy kiküszöböljék a gazdasági és állami élet különböző területein még megmutatkozó pazarlást, hogy biztosítsák a munkaerővel és az anyaggal való fokozott takarékosságot, az állami és a munkafegyelem szigorú betartását, hogy az eddiginél nagyobb összhangba hozzuk a nemzeti jövedelem termelését és elosztását és így minél következetesebben váltsuk valóra az »addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér-« elvét. 1956. évi népgazdasági tervünk a Magyar Dolgozók Pártjának ezekre a marximus—leninizmus tanításaiból fakadó irányelveire épül fel. Munkánk akkor lesz eredményes, ha a terv végrehajtása során is tántoríthatatlanul kitartunk ezek mellett az irányelvek mellett, ezektől nem térünk el sem jobbra, sem balra! 1956. évi tervünk kidolgozásánál gondosan figyelembe vettük azokat az eredményeket és fogyatékosságokat, amelyek az 1955. évi terv megvalósítása során mutatkoznak. Az 1955. évi népgazdasági terv azt tűzte ki célul, hogy a jobboldali hibák káros népgazdasági következményeit kiküszöbölve új lendületet adjon a termelésnek és az egész szocialista építőmunkának, ezzel szilárd alapra helyezze a lakosság megnövekedett életszínvonalát, és ugyanakkor kedvező előfeltételeket teremtsen a második ötéves terv megindításához. A párt márciusi, áprilisi és júniusi határozataira, és a kormány megfelelő intézkedéseire támaszkodva az 1955. évi tervnek ezeket a feladatait egészében sikeresen oldjuk meg. 1955-ben a tervnek megfelelően nagy jelentőségű fordulat következett be mind az ipari termelés, mind a munka termelékenységének emelése és az önköltség csökkentése szempontjából. 1955. évi tervünkben a szocialista ipar termelésének 6,2 százalékos emelését, a minisztériumi iparban a munka termelékenységének 4,1 százalékkal való növelését és az önköltség 2,6 százalékos csökkentését tűztük ki célul. Amint a párt határozott fellépése és a kormány intézkedései nyomán felszámoltuk a jobboldali elhajlást, az ipari termelés olyan lendületet nyert, amely lehetővé tette nemcsak ezeknek az előirányzatoknak a megvalósítását, hanem azok jelentős túlteljesítését is. Szocialista iparunk 1955-ben előreláthatóan 8—8,5 százalékkal fog többet termelni, mint az előző évben. A minisztériumi nagyipar, amely 1954-ben egyhelyben topogott, ez évben mintegy 7,5 százalékkal növeli termelését. Jobboldali ócsárlóival szemben iparunk — és elsősorban nehéziparunk — megmutatta, hogy életképes, hogy meglevő fogyatékosságai ellenére képes többet, jobbat, olcsóbban termelni. A megszilárduló munkafegyelem, az új lendületet nyerő munkaverseny lehetővé tették a fordulatot a munka termelékenységének emelése terén is, amely a tervet meghaladó mértékben növekszik és előreláthatóan közel 6 százalékkal fogja meghaladni az 1954. évben elért színvonalat. Kétségtelen, hogy a termelékenység növekedésében még nagyobb eredményeket érhettünk volna el, ha a műszaki színvonal emelését, az új