Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-19

875 Az országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én, pénteken. 876 har, amit felkavarnak, őket magukat fogja elsöpörni. Népünket, a magyar munkásságot, parasztságot, értelmiséget a jogos büszkeség, az erő és a biztonság érzésével tölti el az a tudat, hogy a mi országunk az igazság, az emberiesség, az élet táborához tartozik. A mi népünk az emberi haladás nagy úttörői, zászlóvivői között menetel. Igen, büszkék vagyunk arra, hogy azoknak a népeknek nagy családjához tartozunk, amely ma az^ egész békére vágyó emberiség legfőbb reménysége. Népünk tudja, hogy mindez azáltal vált lehetségessé, hogy a félfeudális, kapitalista elnyomás alól felszabadult, szocializmust építő ország lettünk. Ennek a nagy történelmi ténynek köszönhető, hogy megszűnt a magyar fejlődés évszázadokon át vonuló tragikus vonása: a magyar nép elszigeteltsége. Ebben az elszigeteltségben a múltban nagy szerepet játszott a magyar Uralkodóosztályok hazaáruló s ugyanakkor vadul soviniszta politikája. A múltban népünk, de a szomszédos népek szabadságharcait is az elnyomó, reakciós hatalmaknak éppen a nemzeti ellentétek lángralobbantásával sikerült nem egyszer elbuktatniok. így volt ez 1849-ben és 1919-ben is. A reakciós osztályok és pártok a felszabadulás után is a sovinizmus szításával igyekeztek, szerették volna elgáncsolni mind hazánk, mind a szomszédos országok népi demokratikus fejlődését. De mi elvágtuk a sovinizmusnak, a más népek elleni acsarkodásnak a legmélyebb gyökereit, amikor felszámoltuk országunkban a kizsákmányolás rendszerét, felszámoltuk a nagybirtokos és nagytőkés osztályt. A szomszédos népekkel való testvéri összefogásunk a szocializmus építésének útján haladva v

ált lehetségessé, lett külpolitikánk rendíthetetlen gránitalapzatává. Marxista-leninista pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével folyó szocialista fejlődésünk teremtette meg a magyar dolgozó népnek azt az összeforrottságát, politikai öntudatát és tisztánlátását, forradalmi lendületét és áldozatkészségét épp úgy, mint azokat az anyagi erőket is, mindenekelőtt nehéziparunk hatalmas fejlődését, amelyek békénk és biztonságunk megvédésének legfőbb biztosítékai. Éppen ezért eredményes külpolitikánk szempontjából, békénk, hazánk biztonságának megvédése szempontjából is rendkívül nagy a jelentősége a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége márciusi határozatainak. A szocializmus építésének egyedül lehetséges lenini útjáról akartak eltéríteni bennünket az opportunista elemek azzal, hogy gyengítették a

. Párt erejét és egységét. Elhanyagolták a szocialista iparosítás ügyét. Meghamisították a munkás-paraszt szövetség lényegét. Gyengítették a munkásosztály vezető szerepét. Ajtót-kaPut nyitottak a polgári és kispolgári nézetek térhódításának. Pártunk, a magyar nép forradalmi vezetője és nevelője, a márciusi határoltban megbélyegezte és elutasította ezeket az ppportunista nézeteket és törekvéseket. Megbélyegezte azt az antileninista politikát, melynek felülkerekedése végeredményben meghiúsította • v

olna a szocializmus építését hazánkban, lehetetlenné tette volna függetlenségünk, szabadságunk, békénk hathatós védelmét. A hűség, a lenini tanításhoz békénknek is talpköve. A szocializmus következetes építésével, törhetetlen ragaszkodással a Szovjetunióhoz, a népi demokráciákkal való baráti együttműködésünkkel óvjuk és gyarapítjuk a legsikeresebben nagy nemzeti eredményeinket, szabadságunk drága kincseit. Így védjük meg saját népünket és az egész emberiséget egy újabb háború borzalmaitól. Kormányunk külpolitikája erre törekszik, ezt tekinti legfőbb céljának. Ezért a külügyminiszter beszámolóját örömmel elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik? PESTA LASZLÓ jegyző: Szabó István képviselőtársunk. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A külügyminiszter elvtárs beszámolójában ismertette a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Világosan felvetette pártunk és kormányunk külpolitikájának fő elveit. Az utóbbi időben az Egyesült Államok imperialista körei fokozott nyomást gyakoroltak Franciaországra, Nyugat-Németországra és más államokra, amelynek alapján ratifikálták a párizsi háborús szerződést, amely saját népük és nemzeti érdekeik ellen van. Ezzel szabad utat nyitnak Nyugat-Németország haderejének korlátlan fejlesztésére, a revansvágyó terveiknek, a szocialista tábor elleni háborús felvonulásra. Igaz, hogy ők hamis béke-jelszavakkal igyekeznek saját tömegeik figyelmét elterelni háborús készülődéseikről, de minden gyakorlati ténykedésük leleplezi igazi szándékaikat. Az imperialista körök szinte egymással versenyeznek, hogy a Szovjetunió által vezetett béketábor külpolitikáját elferdítsék, nem riadnak vissza a hazugságok és rágalmak özönétől. Megszervezték a különböző katonai blokkokat és csoportokat, mint például az Észak AtlantL..Tömböt és az Európai Védelmi Közösséget. Kiépítették a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül a katonai bázisok hálózatát. Atomzsarolással és háborús hisztériával szítják az ellentéteket. Kémeket, provokátorokat és diverzánsokat küldenek a népi demokratikus országokba. Ahelyett, hogy saját munkanélkülijeikkel törődnének, milliókat adnak ki a felforgató szándékú röplapokra, amelyeket szemétként kezel népünk, ugyanúgy, mint ezek szerkőit, a volt földbirtokosokat, gyárosokat és bankárokat, akik elmenekültek népünk haragja elől. • Nincs országunkban olyan dolgozó, aki azt gondolná, hogy ezeket a durva beavatkozásokat békés szándékból teszik. Ellenkezőleg, mindenkinek az a szilárd meggyőződése, hogy az új világháborúhoz való előkészületek a világ béketábora és a szocializmus ellen irányulnak. A béke megőrzése érdekében mi kötelesek vagyunk a háborús gyújtogatok terveit állandóan és folyamatosan leleplezni. Mindenki előtt világos az, hogy a Szovjetunió vezette demokratikus szocialista tábor tántoríthatatlanul békepolitikát folytat. Külpolitikájának alapelve a népek közötti béke, a nem-