Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-17
777 Az országgyűlés 17. ülése 1955. április 20-án, szerdán. 778 az állat így nem hízásra, hanem csupán fenntartására fordítja. A begyűjtés feladata az állami hizlaldák takarmányellátásának biztosítása is. Sajnos, a megkívánt ütemszerűség elmaradása miatt, az állami hizlaldákban is évről évre visszatérő takarmányzavarok keletkeznek. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy a begyűjtés helyes ütemezésével és a begyűjtési fegyelem megszilárdításával, erről az oldalról is hiánytalan támogatást kapjon az élelmiszeripar. Az élelmiszeriparnak fontos feladata, hogy a belső szükségletek kielégítése mellett az exportot is tovább növelje. A magyar pulyka, libamáj, paradicsomsűrítmény, bor és számos más élelmiszeripari gyártmány a világpiacon minden Időben keresett és jól megfizetett exportcikkünk volt. Arra kell tehát törekednünk, hogy az élelmiszeripar fejlesztésével a nemzetközi árucsereforgalomban exportbázisunkat is tovább növeljük. Az élelmiszeriparunk fejlesztése azonban mindenek előtt iparfejlesztési feladat. Az élelmiszeripar is híven tükrözi vissza a nehézipar elsődlegességének szükségszerűségét. Nehézipar nélkül olcsón termelő, nagyhozamú mezőgazdaság, korszerű gépesítés nélkül gazdaságosan termelő, külső és belső igényeket egyformán kielégítő élelmiszeripar elképzelhetetlen. Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság által egyre növekvő mennyiségben termelt alapanyagok fogyasztásra alkalmas feldolgozása és tartósítása elsősorban ipari kapacitás kérdése. E téren is megmutatkozik tehát, mennyire hibás volt az az elgondolás, amelyik a lakosság ellátásának javítását csupán egyoldalúan, a mezőgazdaság fellendítésének lehetőségén keresztül vélte megoldani. A termelés mennyiségének növekedése mellett fontos feladat a minőség további javítása. Különös gondot kell fordítani arra, hogy a lakosság által keresett minőségi cikkek termelését biztosítsuk. Az élelmiszeripar alapvető kérdése, hogy a gazdaságos termelés követelményeit minden tekintetben betartsák. A gyártás és termelés minden fázisát úgy kell megszervezni, hogy az 5,8 százalékos termelékenység-emelkedés és 142 millió forint önköltségcsökkentés megvalósításának minden előfeltétele biztosítva legyen. A mezőgazdasági termelés növelése és az ipar technikai kapacitásának emelése azonban Önmagában az összes problémákat még nem oldja meg. Az élelmiszeripar dolgozóinak arra kell törekedniük, hogy a mezőgazdaságtól átvett nyersanyagot a legkisebb veszteséggel, romlás nélkül jóminőségi termékekké dolgozza fel. Még mindig magasak a károk és veszteségek. Nem kielégítő a raktározás, a raktárhiány nem csupán a romlási veszteségeket növeli, de módot ad a társadalmi tulajdon megkárosítására is. Az élelmiszeripar dolgozói általában becsülettel helytálltak a termelésben. Az iparban eddig 6866-an nyerték el a sztahanovista oklevelet, 250-en a «-szakma kiváló dolgozója«, és 2749-en a »kiváló dolgozó-« címet. Mindezek ellenére nem lehetünk megelégedve a munkafegyelem alakulásával. Több helyen nem kielégítő a munkaidő kihasználása. Az egy munkásra eső betegnapok száma 1954ben 1953-hoz viszonyítva tíz százalékkal, az igazolatlanul mulasztók száma 71 százalékkal emelkedett. Volt olyan budapesti vállalat, ahol január és február hónapban a dolgozók 18 százalékát tették ki a hiányzók Az a feladatunk, hogy az itt mutatkozó hiányosságokat gyökerestül megszüntessük. A veszteségek csökkentésének másik fő formája a gyártási technika fejlesztése, a technológiai fegyelem megszilárdítása és új technika alkalmazása. A Szovjetunió tapasztatalatai ezen a téren számos lehetőséget nyújtanak. Mi máris éltünk ezekkel a lehetőségekkel. Az olajgyártásnál bevezettük az Iljin—Skipin-féle eljárást. A húsiparban bevezetés alatt áll a gépesített bőrfej tés. De az élelmiszeriparnak valamennyi ágában tudjuk hasznosítani és máris sok helyen szép eredményeket értünk el a szovjet tapasztalatok átvételével. Az 1955. I. negyedév azt mutatja, hogy az élelmiszeripar dolgozói megértették a Központi Vezetőség március 4-i határozatát. Ezt bizonyítja, hogy az élelmiszeripar 1955. I. negyedévi termelési tervét 104,1 százalékra, termelékenységi tervét 101,8 százalékra teljesítette. Élelmiszeriparunk fejlődésétől döntő mértékben függ az életszínvonal emelkedése. Az élelmiszeripar nincs könnyű helyzetben. Milliók és milliók kívánságát, igényeit kell kielégítenie, jelentősen hozzá kell járulnia, hogy mindennapi életünk könnyebbé, olcsóbbá és kellemesebbé váljék. Szoros kapcsolatot kell teremtenie a mezőgazdasággal, a begyűjtéssel, de mindenekelőtt a dolgozó milliókkal. Élelmiszeriparunk megmutatta, hogy itt-ott fellelhető fogyatékosságai ellenére is képes arra, hogy termelékenységét a Központi Vezetőség határozatainak szellemében gazdaságosan szervezze meg. Ugy gondolom, hogy amikor az élelmiszeripar az 1955. évi tervét megvalósítja, ezzel is jelentősen hozzájárul népgazdaságunk gyorsütemű, szocialista átépítéséhez. A költségvetést elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirend tárgyalására szánt idő lejárt, ezért javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére. Javaslom, hogy az országgyűlés legközelebbi ülését holnap, folyó hó 21-én, csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel tartsa, s annak napirendjére tűzze ki: 1. az 1955. évi állami költségvetés, valamint az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés folytatólagos tárgyalását; 2. a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 24. szakasza új szövegének megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elfogadja-e az Országgyűlés a napirendi javaslatot? (Igen.) Az országgyűlés a napirendi javaslatot elfogadja. Az ülést bezárom. (16.51) 652213. — Athenaeum
