Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-17

737 Az országgyűlés 11. ülése költséget ebben az évben — 1954-hez képest — átlagosan 3,3 százalékkal csökkentenünk kell. E feladat végrehajtásához nálunk a legnagyobb a lehetőség. Ez a lehetőség pedig az anyag- és az energiatakarékosságban van. A tonnák ezreiben mérhető anyagmegtakarítást érhetünk el és a megtakarított anyagból az előirányzott tervünkön felül gépeket, gépi berendezéseket, közszükségleti cikkeket, exportárukat adhatunk népgazdaságunknak. A kohó- és gépipar dolgozói nevében meg is ígérhetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezzel a lehetőséggel a legteljesebb mértékig élni fogunk. Ezen a téren is végrehajtjuk pártunk és kormányunk határozatát és ez év végéig legalább 10 000 tonna acélt, 375 tonna rezet, 3000 köbméter fát és egyéb anyagot fogunk megtakarítani. Az anyagokkal való takarékos gazdálkodás lehetőséget teremt arra is, hogy sokkal jobban használjuk ki a rendelkezésünkre álló gépeket, berendezéseket. Hengersoraink és gépgyáraink nagyrészében kellően ki nem használt termelői kapacitások állnak rendelkezésünkre. Az önköltség csökkentése terén reánk háruló feladatok teljesítése érdekében szigorú rendet kell teremteni gyárainkban az anyagok tárolásánál, a raktárakban és a feldolgozásnál egyaránt. A legsürgősebben alkalmazni kell a kidolgozott anyagnormákat. Üzemeinkben gyakran előfordul, hogy az elavult technológia miatt rossz anyagkihozatalt érnek el. Műszaki dolgozóinktól és munkásújítóinktól várjuk azokat az új, korszerű eljárásokat, amelyekkel az anyagot gazdaságosabban lehet felhasználni. Fokozott mértékben harcolni kell a már ismert és hasznos eljárások alkalmazásáért. Ilyen például a kovácsolásnál a többüreges eljárás, az öntödékben a pörgetett és a precíziós öntés, a drága acélból készülő forgácsolószerszámok gyártásánál a hegesztéses felrakásos eljárás. A takarékoskodást nemcsak a gyártásnál, hanem már a tervezésnél kell megkezdeni. Még gyakori a megtervezett gépek túlméretezése, a felhasználandó anyagoknak gyártás közbeni megváltoztatása. Ha figyelembe vesszük a fejlett ipari országokban gyártott gépeket, megállapíthatjuk, hogy azok sokkal könnyebbek a mi gépeinknél, tehát mi az azonos típusú gépekhez több anyagot használunk. Ezen pedig sürgősen változtatni kell. Többször előfordult, hogy az anyagtakarékosságot rosszul, szűklátókörűén értelmezték üzemeinkben. Fontos, nagy igénybevételnek kitett alkatrészeket gyengébb minőségű anyagból készítettek el és ezzel látszólagos megtakarítást mutattak fel. Figyelmen kívül hagyták, hogy az így elért, rosszul értelmezett megtakarítással tulajdonképpen kárt okoztak népgazdaságunknak. Nagyrészt ilyen okokra vezethető vissza, hogy a normális mértékhez képest túlságosan megnőtt a pótalkatrészek gyártása iránti igény, amelyet csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudunk kielégíteni. Komoly feladat, hogy az eddiginél sokkal jobban vigyázzunk a minőségi követelmények betartására. Ez természetesen nemcsak az alkatrészekre, hanem minden gyártmányunkra vo2955. április 20-án, szerdán. 738 natkozik. A minőség javítása terén is fordulatnak kell bekövetkeznie. A jóminőségű termékek előállításával, a selejt csökkentésével már egymagában is nagyarányú önköltségcsökkenést tudunk elérni. A minőség javítását már az alapanyag-gyártásnál, kohászati üzemeinkben kell elkezdeni. Kohászati üzemeinknél az utóbbi hónapokban a minőség javítása terén kezdeti eredményeink vannak. Az acélgyártás minőségében megjavult, javulás tapasztalható a programszerű gyártás terén is. A minőség és a programszerű gyártás kezdeti eredményeit lerontja az acélnyersvas és a martinacél-terv nem teljesítése. Ez az elmaradás árnyékot vet üzemeink többségének szép tervteljesítésére is. A kohó- és gépiparban, mint erősen anyagigényes iparágban, különös jelentősége van az anyagtakarékosságnak. Természetesen ezenkívül még számtalan lehetőség nyílik az önköltség csökkentésére, amellyel élni kell és élni is fo, gunk. Az 1955. évi feladatok teljesítésének egyik előfeltétele, hogy bevigyük a termelés vérkeringésébe az üzemeinkben rendelkezésre álló, de nem használt anyagokat. Az elfekvő készletek felderítése és használatbavétele már az elmúlt években is megkezdődött, de korántsem olyan eredménnyel, amilyenre lehetőségünk lett volna. Ebben az évben csupán az egyes üzemekben kihasználatlanul álló acélmennyiségből körülbelül 20.000 tonnát tudunk és kell megmozgatni, a felhasználó üzemeknek átadni. Az 1955-ös év átmeneti esztendőt képez második ötéves tervünk megindulásához. Meg kell teremtenünk a jó előfeltételeket a következő öt esztendő tervének teljesítéséhez, illetve zavartalan megindulásához. A mi feladatunk nemcsak abban áll. hogy a termelést növeljük, biztosítsuk a kívánt termelékenységet és a megfelelő önköltség-alakulást, hanem sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a termelés technikai, műszaki színvonalának emelésére, a munka jobb megszervezésére. Ma még tapasztalhatjuk, hogy egy sor gyár nem rendelkezik megfelelő szerkesztési irodával, nem megfelelő a munka- és bérügyi szolgálat, nincsen megbízható elő- és utókalkulá'ció, ami mind, mind gátolja a gyárak megfelelő vezetését, a munka szervezettebbé tételét. Ezen javítani kell. mert enélkül nem tudunk megfelelően előrehaladni, nem érhetjük el a műszaki színvonal kívánt mértékű fejlődését. A műszaki színvonal szakadatlan növelését megköveteli tőlünk külkereskedelmünk igényeinek sokkal jobb kielégítése is. Az export növelése komoly műszaki fejlesztést igényel. A technika világszerte rohamosan fejlődik és ezzel a fejlődéssel minden körülmények között lépést kell tartanunk. Ehhez az szükséges, hogy elavult gyártmányainkat korszerűsítsük és emellett új, exportképes gyártmányokat hozzunk létre. A múlt évben elhanyagoltuk a gyártmányfejlesztést, az új gyártmányok konstruálását. A terveinkben szereplő új gyártmányoknak a felét sem valósítottuk meg. Olyan nagy vállalatok követnek el hibát ezen a téren, mint például a Klement Gottwald Villamossági Gyár, az Orion