Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-17

733 Az országgyűlés 17. ülése gresszusa, valamint a Központi Vezetőség márciusi határozata megszabott. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata szétzúzta a jobboldali opportunista nézeteket és megmutatta a helyes utat, amely biztosan vezet nagy célkitűzésünk, a szocializmus felépítéséhez. Pártunk Központi Vezetősége világosan és egyértelműen határozta meg, hogy a nehézipar és ezen belül a gépipar, a termelési eszközöket gyártó ipar fejlesztése — kulcskérdése, gerince a szocialista építés egész időszakának. Pártunk alapvető célkitűzése a dolgozók jólétének szüntelen emelése, ennek nélkülözhetetlen feltétele az egész társadalmi termelés bővítése, ami termelési eszközöket, gépeket és nyersanyagot igényel. A népgazdaság fejlesztése, a bővített újratermelés nem képzelhető el a termelési eszközök elsődleges fejlesztése nélkül. Erős nehézipar az alapja a népgazdaság összes többi ágazatai fejlődésének. Enélkül nincs technikai előrehaladás, nincs bővített újratermelés és nincs életszínvonal emelkedés. A nehézipar fejlesztése hazánk felemelkedését jelenti. Ez az alapja a virágzó, nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtésének és ez biztosítja forrón szeretett hazánk védelmét. Ezért pártunk főirányvonala kezdettől fogva és ma is az ország szocialista iparosítása, a nehézipar fejlesztésének elsődlegessége. Pártunk és kormányunk politikája ennek megfelelően érvényesül az 1955. evi népgazdasági tervben és ezt támasztja alá az 1955. évi állami költségvetés is. A kohó- és gépipari minisztériumhoz tartozó üzemek valamennyi dolgozója és a minisztériumi dolgozók és vezetők fqrró lelkesedéssel fogadták pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatát és erejüket megfeszítve harcolnak e nagyjelentőségű határozat maradéktalan valóraváltásáért. Az öröm és lelkesedés azért olyan nagyfokú, mert az 1953. júniusi központi vezetőségi határozat elferdítése népgazdaságunkban talán egyetlen területen sem okozott olyan nagy problémát, zavart és nehézséget az elmúlt másfél év alatt, mint éppen a kohó- és gépiparban. A jobboldali elhajlók ezt a területet vették legjobban célba. A vas- és acélgyártás, a gépgyártás volt a legfőbb szálka a szemükben. A jobboldali nézetek odáig fajultak, hogy az iparosítás során előállott aránytalanságok megszüntetése helyett az egész iparosítási politikát igyekeztek lejáratni. Ötéves tervünk büszkeségét, Sztálinvárost és a Sztálin Vasműt, népünk töretlen alkotóerejének ezt a ragyogó bizonyítékát nem hazánk felemelkedése, népünk jólétének növelése forrásaként, hanem akadálya gyanánt emlegették. Azt állították, hogy a nehézipar fejlesztése nem előfeltétele és biztosítéka, hanem gátja a közszükségleti és fogyasztási cikkek termelése növelésének. Ez a gyökeréig hamis, helytelen, opportunista nézet behatolt a kohó- és gépipar területére is és nem kis zavart okozott. Nagyszerű munkásaink, kiváló mérnökeink elkeseredve látták munkájuk lebecsülését, ragyogó alkotásaink semmibevevését. Érthető tehát, hogy a kohó- és gépipar területén hatalmas lelkesedést 55. április 20-án, szerdán. 734 váltott ki pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata, amely meghatározta a nehézipar helyét a népgazdaságban, helyreállította megbecsülését és fontosságának megfelelő elismerésben részesítette. Pártunk Központi Vezetőségének e nagy jelentőségű határozata nyomán ma már minden kohász, esztergályos, lakatos, öntő, technikus és mérnök, a kohó- és gépipar minden vezetője és dolgozója újra felemelt fővel jár, büszke elért eredményeire, látja és érzi a párt, egész népünk elismerését, megbecsülését. Ez a határozat visszaadta önbizalmunkat, megkettőzte lelkesedésünket és újabb nagyszerű alkotásokra, kiváló munkára adott ösztönzést. A határtalan lelkesedés lemérhető hazánk felszabadulása 10-ik évfordulójára kezdeményezett szocialista munkaverseny nagyszerű tetteiben és eredményeiben. Munkánk elismerése biztosíték arra. hogy a kohó- és gépipar dolgozóira bizton számíthat pártunk, kormányunk, dolgozó népünk. Tisztelt Országgyűlés! Az 1955. évi népgazdasági terv az eddiginél nagyobb feladatok elé állítja a kohó- és gépipar dolgozóit. Ebben az évben a termelésnek — 1954-hez viszonyítva — 4,1 százalékkal kell emelkednie, «zen belül a vaskohászat termelése 4 százalékkal haladja meg áz előző évi termelést. Ilyen módon lehetővé válik a gépipar körébe tartozó egyes iparágak termelésének lényeges növekedése. Ezek között például a hajóipar termelése 7,9 százalékkal magasabb a múlt évinél. A kohó- és gépipar ebben az évben igen nagy részt vállal a mezőgazdasági gépek gyártásából és a közszükségleti cikkek választékának bővítéséből. Erre mutat, hogy a mezőgazdasági gépek gyártása 13 százalékkal, a közszükségleti cikkeké pedig 87 százalékkal növekszik. A munkás-paraszt szövetség megerősítését szolgálja a nagyarányú mezőgazdasági gépfejlesztési programunk. A kohó- és gépipar 1955ben 17 000 darabbal több fogatosekét, 9000-rel több boronát, 13 000-rel több lókapát és 5700 darabbal több fogatos vetőgépet gyárt, mint az elmúlt esztendőben. A számok világosan mutatják, hogy nagy lépést teszünk előre a mezőgazdaság korszerűsítésének segítése, dolgozó parasztságunk munkájának megkönnyítése terén. A közszükségleti cikkek gyártásának nagymértékű fokozása biztosítja, hogy a kohó- és gépipar, pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megfelelően, mindjobban igyekszik hozzájárulni a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítéséhez Az 1955. évi népgazdasági terv exportgyártmányaink nagyarányú növelését írja elő. Ennek megfelelően ebben az évben 22,1 százalékkal több gépipari terméket exportálunk a baráti és a kapitalista országokba, mint amennyit az elmúlt esztendő során szálítottunk. Amíg a második világháború előtt egész kivitelünknek mintegy 15—18 százalékát adta a kohó- és gépipar, addig az első ötéves terv végére az ország exportjának több mint egyharmadát szolgáltatta. Ez az arány 1955-ben tovább növekszik. A külföldre szállított gépekért és berendezésekért nemcsak a nehézipar részére szükséges alap-