Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-15

621 Az országgyűlés 15. ülése 1955. évi április 18-án, hétfőn. 622 Olt Károly pénzügyminiszter kíván szólni. OLT KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Beterjesztem az 1955. évi állami költségvetést, valamint az 1955. évi költségvetésről és az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés torvényjavaslatát. Kérem az országgyűlés tagjai közötti szétosztásának elrendelését, előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából az országgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottsága elé utalását. ELNÖK: A beterjesztett költségvetést és költségvetési törvényt, valamint az 1954. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést az országgyűlés tagjai között szétosztatja. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a gazdasági és pénzügyi bizottságnak. Molnár Erik igazságügyminiszter kíván szólni. MOLNÁR ERIK: Tisztelt Országgyűlés! Benyújtom a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 24. szakasza új szövegének megállapításáról szóló törvényjavaslatot. Kérem a törvényjavaslat kinyomtatásának és szétosztásának elrendelését, valamint előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából az Országgyűlés jogi bizottsága elé utalását. ELNÖK: A beterjesztett törvényjavaslatot az országgyűlés kinyomtatja és tagjai között szétosztatja. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a jogi bizottságnak. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet: 11.30—11.42.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke kíván szólni. HEGEDŰS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő elvtársak! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak azért a megtisztelő bizalomért, amelyet irántam a Minisztertanács elnökévé való megválasztásommal tanúsítottak. Teljes erőmmel arra törekszem, hogy népünk javára eredményes munkát végezzek abban a nehéz és felelősségteljes munkakörben, amelyre a tisztelt Országgyűlés bizalma állított. (Nagy taps.) A Magyar Népköztársaság kormánya egész tevékenységének alapja pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja politikája, amelynek célja a szocializmus alapjainak lerakása, majd felépítése hazánkban, a népgazdaság fejlesztése, a népjólét emelése, a tudomány és kultúra felvirágoztatása és honvédelmünk megerősítése. Olyan célok ezek, amelyek lelkesedéssel töltenek el minden becsületes magyar hazafit, munkást, dolgozó parasztot, néphez hű értelmiségit. Résztvenni ezeknek a feladatoknak végrehajtásában annyit jelent, mint szolgálni népünk felemelkedésének, a szocialista Magyarország megteremtésének, a béke védelmének nagy nemzeti ügyét. A Magyar Dolgozók Pártja politikájának végrehajtása érdekében kormányunknak figyelmét az előttünk álló időszakban a gazdasági kérdések megoldására kell összpontosítania, mert mindenekelőtt tovább kell szilárdítanunk és fejlesztenünk a népgazdaságot a népjólét felemelésére, a kultúra és tudomány fejlesztésére és nem utolsósorban honvédelmünk megerősítésére. Népgazdaságunk meg tud felelni a vele szemben támasztott követelményeknek, mert fejlett szocialista iparral és ezen belül komoly nehéziparral rendelkezünk, olyan iparral, amelynek termelése többszöröse a felszabadulás előttinek és mert mezőgazdaságunkban mindinkább gyökeret ver a termelés szocialista rendje és ez lehetőséget ad a termelőerők gyors fejlesztésére. Pártunk célkitűzéseinek megvalósítását azonban megnehezítik azok a jobboldali opportunista hibák, amelyekre a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége márciusi határozata hívta fel a figyelmet, s amelyek a népgazdaság szinte minden területén jelentkeztek. Az iparban az utóbbi időben a nehézipar fejlesztésének elhanyagolása, a munkafegyelem meglazulása, a termelés nem kielégítő megszervezése és egyéb okok következtében nem nőtt megfelelően a termelés, megtorpant a munka termelékenységének növekedése és sok iparágban növekedett az önköltség. E hibák kiküszöbölése kormányunk legfontosabb, halaszthatatlan feladata. * További gyors felemelkedésünk, egész fejlődésünk érdekében a kormánynak mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésére kell határozott intézkedéseket tennie. Ez az alapja mind a könnyű- és élelmiszeripari termelés növelésének, mind a mezőgazdasági termelés fellendítésének. Szocialista iparosítás, állandóan fejlődő nehézipar nélkül nem emelkedhet a népjólét, nem épülhet a szocializmus. A nehézipar fejlesztésének kulcskérdése az alapanyagipar terelésének fokozása. Van szenünk, olajunk, bauxitunk, minden lehetőségünk megvan az építőanyagipar fejlesztésére is. Hazánk e tekintetben igen nagy lehetőségekkel rendelkezik, amelyeket jelenleg még nem használunk ki megfelelően. Nagyobb gondot kell fordítanunk a minőségi szenek termelésére, szeneink gazdaságosabb felhasználására, elsősorban feldolgozására. E cél érdekében építjük a sztálinvárosi kokszolót, amelynek első művét már a jövő évben üzembe helyezzük. Dúsítással és tömörítéssel jobban akarjuk hasznosítani vasérceinket. Tovább építjük a rudabányai ércdúsítót olyan ütemben, hogy legkésőbb 1958-ban üzembe helyezhessük. Hazai bauxitkincsünk lehetőséget nyújt az alumíniumipar lényeges fejlesztésére. Az ipari termelés növeléséhez, a lakosság növekvő igényeinek kielégítéséhez jelentősen növelnünk kell villamosenergia termelésünket is. Kormányunk meg kívánja gyorsítani a tiszapalkonyai erőmű építését úgy, hogy ez az építkezés a második ötéves tervben már befejeződjék. Emellett nagyobb gondot fordítunk a vízienergia kihasználására is. Alapanyagiparunk fejlesztése és a baráti államokkal, elsősorban a Szovjetunióval való Tokozott együttműködés ad lehetőséget arra, hogy gyorsabban növeljük és korszerűsítsük a nehézipar motorját, gépiparunkat. Világosan kell látnunk, hogy a műszaki színvonal emelésének kulcskérdése gépiparunk fejlesztése és