Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

681 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 582 tötték és beletaszították a háború poklába, a Szovjetunió és a többi demokratikus, szabadságszerető nép ellen. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzent Németországnak, hogy a magyar nép is kivegye részét saját maga felszabadító harcából és hazánk, valamint az egész emberiség legádázabb ellensége, a barbár német militarizmus szétzúzásából, egyben fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a szövetséges hatalmaktól, hogy megtegye az első lépést azon az úton, amely visszavezeti hazánkat a szabad, demokratikus népek családjába. Tisztelt ünneplő közönség! Hazánk, amelynek földjén a háború szörnyű vihara szántott végig, felszabadulásunk idején rendkívül súlyos helyzetben volt. Fennmaradásáért és felemelkedéséért élethalálharcot kellett vívnia a német megszállók és hazaáruló, országvesztő magyar csatlósaik ellen. Emlékezzünk a tíz év előtti napokra! Semmink sem volt, csak erős hitünk és törhetetlen bizalmunk. Hittünk és bíztunk a magyar népben, a magyar nép alkotóképességében és a Szovjetunió támogatásában. És a magyar nép fáradságot nem ismerő lelkes munkája a Szovjetunió támogatásával valóságos csodákat művelt. A tegnapi csatateret, amivé a német militarizmus a Horthy-reakció és a nyilas bandák segítségével tette az országot, a békés építő-alkotó munka, a népi demokrácia és az épülő szocializmus hazájává varázsolta. Felszabadulásunkkal olyan történelmi változások vették kezdetüket, amelyek példátlanul állnak hazánk gazdasági, politikai és kulturális fejlődésében. Elindultunk azon az úton, amelyen haladva ma már diadalmasan építjük országunkban a szocializmust. Üj honfoglalás volt ez, amelynek nyomán új ország épült a régi helyén, amelyben nem a kiváltságos űri osztályok, hanem a dolgozó nép az úr, amelyben nem a vagyon, hanem a munka a megbecsülés alapja, amelyben az ember a legnagyobb érték. (Taps.) Bűnös vezetői által végzetes háborúba sodort és porbasújtott hazánk visszanyerte legféltettebb kincsét, szabadságát, függetlenségét és nemzeti szuverenitását, Felszabadulásunkkal végleg lezárult sok megpróbáltatást átélt népünk életének leggyászosabb szakasza, és országunk történetének derűsebb korszaka kezdődött. Azokban a nehéz időkben hazánk sorsa, népünk jövője, a szocializmus ügye azon fordult meg, talpra tudjuk-e állítani gazdasági életünket, mert a termelő munka volt az, amely felemelhette az országot abból a szakadékból, amelybe a háborús bűnösök taszították. A nemzet élniakarásának felemelő megnyilatkozása volt, hogy népünk nem várt biztatást a munkára, hanem saját maga, családja és a nemzet egyetemes érdekében szívvel-lélekkel, minden ereje megfeszítésével dolgozott. Nem volt akadály, amelyet el ne hárított volna, nem volt nehézség, melynek leküzdése előtt megtorpant volna, s a háború nyomán ránkszakadt nélkülözés csak fokozta az erőfeszítéseket a jobb élet megteremtésére. Sikerekben gazdag hősi korszak kezdődött, amelynek ragyogó eredményei dolgozó népünk alkotó képességét és tetterejét dicsérik és valamennyiünket a jogos büszkeség érzésével töltenek el. Hős munkásságunk két keze munkája nyomán az üszkös romokban heverő üzemekben lassan felengedett a megdermedt élet, megindult a termelő munka és nyomában az ország gazdasági vérkeringése, amely megteremtette népünk felemelkedésének anyagi alapját. A felszabadult munkásosztály gazdasági életünk helyreállításának heroikus munkájában az élvonalban dolgozott, öntudatának, áldozatkészségének, az ország jobb sorsáért érzett felelősségének felejthetetlen példáját mutatta. Az elmúlt tíz esztendő történelmének legragyogóbb fejezetét munkásosztályunk írta: oroszlánrészét vállalta a munkának üzemeink felépítésénél és beindításánál, a közlekedés helyreállításánál éppúgy, mint a földosztás gyors végrehajtásánál, a nemzeti bizottságok munkájában, vagy a törvényhozásban. De a termőföld nagyrésze is megműveletlenül tekintett leendő új gazdáira és termékenyítő munkájukat várta. Dolgozó parasztságunk szorgalma és fáradhatatlan munkája a háborútól feldúlt, gránátszaggatta földjeinket aranykalászos mezőkké változtatta. Munkája nyomán életet adott a föld. biztosította népünk mindennapi kenyerét. Egygyéforrva az újjáépítés nagy munkájában, a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség közös erőfeszítései eredményeképpen városainkba és falvainkba visszatért a békés élet, a nyugodt termelő munka. Népünk múltjában voltak dicső korszakok. Dózsa, Rákóczi, Kossuth harca egy-egy ragyogó fejezet. Méltán sorakozik ezek mellé 1945 tavasza, amikor a fiatal magyar népi demokrácia kibontotta szárnyait és nem volt hatalom, amely diadalmas előretörését megállíthatta volna. Befejeztük azt a munkát, amit Kossuth 48-ban megkezdett, de amit a magyar reakciós, feudális rendszer befejezni nem engedett. Három emberöltővel azután, hogy Kossuth Lajos kibontotta a forradalom zászlaját, a feudalizmus utolsó fellegvárában újra meghirdettük a magyar földműves nép új honfoglalását, a földosztást. A földigénylő bizottságok beverték a cövekeket az úri földekbe, amelyiknek mindegyike egy-egy koporsószeg volt a nagybirtok ravatalán, de a magyar föld robotosai számára új világ, új élet beköszöntését jelezte azon a nagyszerű tavaszon, szabadságunk hajnalán. Tisztelt Országgyűlés! Felszabadulásunkkal a hazánk fölött átvonult vihar elült ugyan, de a javakban és lelkekben okozott romboló munkájának megszüntetése még reánk várt. Üjjá kellett építeni az ország anyagi és szellemi javait, újjá kellett alkotnunk nemzeti ideáljainkat a demokrácia, a humanizmus, a béke, a szocializmus nemes eszményeinek szellemében. Ezen a téren a magyar nép a felszabadulás után fényes bizonyítékát adta alkotó képességének. A magyar nép millióinak leghőbb vágya az volt, hogy végre eljöjjön számukra az idő, amikor becsületes munkájuknak élhetnek, és munkájuk gyümölcsét zavartalanul élvezhetik. A nép ellenségei, a régi rendszer hívei azonban demokratikus vívmányaink ellen, dolgozó né-