Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

567 Az országgyűlés 13. ülése 1954. é deklődés, amellyel a lakosság a tervezetet fogadta és a vitában részt vett, javaslatokat tett, a Népfront valóban átfogó jellegét és tekintélyét bizonyítja. (-> Helyesnek tartom, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat a Hazafias Népfrontra, mint szilárd alapra épít és így valóban az egész dolgozó népet bevonja a tanácsválasztásban való tevékeny közreműködésbe. Ilyen rendelkezések vannak a törvényjavaslat 4., 5. és 6. fejezetében. Ezek a fejezetek szabályozzák a különböző választási szerveket, a választási bizottságokat, a szavazatszedő bizottságokat, amelyek a választás előkészítésének és lebonyolításának felelősségteljes munkáját végzik. A Népfront nagy jelentősége abban domborodik ki. hogy ezeket a szerveket a Népfront megfelelő helyi szerve hozza létre. Nagy szerepe van a Népfrontnak a jelölésnél és a visszahívásnál is. A Hazafias Népfront a reá háruló feladatokat meg is fogja oldani, ehhez azonban szükséges, hogy mozgósítson minden becsületes szándékú, demokratikus érzelmű, hazafias gondolkodású állampolgárt a választások előkészítésének során és a választások után a tanácsok munkájában való részvételre. A Népfront jelentős szerepe újabb bizonyítéka annak, hogy nálunk minden hatalom a dolgozó népé és ez az elv a tegnap elfogadott tanácstörvényben és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatban is érvényesül. Mindez biztosítéka a tanácsválasztások sikerének és a tanácsok eredményes, jó munkájának. Tisztelt Országgyűlés! A tanácstagok választási törvényjavaslatát a magam és Borsod megyei képviselőtársaim és munkástársaim nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szót kért Nánási László képviselőtársunk. Nánási képviselőtársunknak megadom a szót. NÁNÁSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A legutóbbi tanácsválasztáson a tanácstagokat lajstromos választások útján választották meg. Ez sok hibának lett a forrása, az eredője. Ennek a természetes következménye lett az, hogy nem teremtődött meg mindenütt a megfelelő kapcsolat a tanácstagok és a választók között. Így aztán nem is érezte a tanácstagok jórésze azt a felelősséget, amellyel a választóinak tartozik. Voltak olyan tanácstagok, akiknek csak akkor jutott az eszükbe, hogy tanácstagok, ha a tanács ülésére hívták őket. Ilyen esetben aztán, ha éppen kedve tartotta, elment, ha nem, hát odahaza maradt; felelősségre legfeljebb a tanácselnök vonta, de a választók nem. Erre a választóknak nem is volt módjuk. Ezért fordulhattak elő olyan esetek, mint például Zsámbék községben, hogy volt olyan tanácstag, aki négy év alatt öszszesen két ülésen vett részt, de akkor sem szólalt fel, úgy vélte, hogy hallgatni arany. Sőt olyan végrehajtóbizottsági tag is volt Zsámbékon, akit azért kellett leváltani, mert nem volt hajlandó eljárni a végrehajtó bizottság üléseire sem. i szeptember hó 22-én, szerdán. 568 Ilyen esetek, a zsámbékiak szerint azért adódtak, mert a község dolgozói nem tudták, hogy kik a tanácstagok és ez nem is csoda. Zsámbókon 1950-ben 51 tanácstagot választottak meg. 51 nevet fejből tudni négy éven keresztül a választóknak szinte lehetetlen, de ha 40—60 választó megválaszt egy tanácstagot, — amint az új választási törvényjavaslat ezt lehetővé teszi — annak a nevét nem felejti el. De nemcsak, hogy nem felejti el a nevét, hanem meg is kérdezik a választók ettől a tanácstagtól, hogy »na, komám, hát mit is csináltál te, mint tanácstag, ott a tanácsban?« Véleményem szerint ez már önmagában is olyan jelentős dolog, hogy alaposan meg tudja javítani tanácsaink munkáját. Meggyőződésem, hogy alapos helyi ismeret nélkül eredményes munkát nem tudnak az államhatalmi szervek, tehát a tanácsok sem végezni. Tudomásul veszem az igazságügyminiszter elvtársnak azt a bejelentését, hogy törvényben biztosítani nem lehet, hogy a tanácsvezetők kizárólag helyi egyénekből kerüljenek ki, de erre kell mindenütt törekedni. Jelenleg igen sok községben, városban dolgozik más helységből, más járásból, sokszor megyéből oda került tanácsvezető. Ezt egyesek jónak tartják, azzal indokolva álláspontjukat, hogy így nem alakul ki sógorság, komaság. Én ezzel nem értek egyet. Nem ezen múlik a dolog. A becsületes ember a sógorával sèm tesz kivételt, a megveszegethető rongy embereknek pedig mindenütt kerül sógoruk. (Taps.) Alapos helyi ismeret és értelem: ez a két főfeltétele annak, hogy a tanácsok jól tudjanak működni. A most tárgyalt törvényjavaslat megadja annak lehetőségét, hogy a legközelebbi tanácsválasztáson az említett két főszempont érvényesüljön. Én és azt hiszem, velem együtt nagyon sokan azt várjuk, hogy jobbak lesznek az új tanácsok a maiaknál, jobban összefonódik az államhatalom az egész magyar dolgozó néppel. És fonódjék is össze. Minél szorosabban fűződik az államhatalom a néphez, annál eredményesebben tudunk előre jutni, annál gazdagabb és erősebb lesz hazánk és benne a magyar nép. Szabó Pál barátom azt írta az Irodalmi Újságban, hogy a faluban semmi, de semmi ne történhessék meg úgy, hogy a tanács ne tudjon róla. Én ehhez még hozzáteszem, hogy a tanácsban se történhessék semmi, de semmi úgy, hogy a falu ne tudjon róla. (Helyeslés.) A körzetenként történő választás ennek meg is teremti a feltételét. Még egy dologról kívánok csupán egészen röviden szólni. A régi törvényben nem volt lehetőség arra, hogy egy-egy nem megfelelő tanácstagot a választók megkérdezésével cseréljenek ki. A most tárgyalt törvényjavaslat ezt is lehetővé teszi, helyesebben a sok zavart okozó úgynevezett kooptálást teljesen kizárja. Ezt is csak helyeselni lehet. Meggyőződésem, hogy a tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslat alkalmas lesz arra, hogy a magyar dolgozó nép hatalma ebben az országban még erősebb legyen, és ezért a törvényjavaslatot elfogadom. (Nagy taps.) ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 42