Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

•551 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 552 működéséről, a tanács bizottságairól, valamint a tanácstagok jogairól és kötelességeiről szóló fejezetek részletesen is szabályozzák azokat a módszereket és kereteket, amelyek között a tanács államhatalmi tevékenységét, kifejti. A törvényjavaslatnak mindezek a rendelkezései a legszélesebb körű helyesléssel találkoztak, s ez az általános helyeslés további garanciája annak, hogy a törvény nem marad írott malaszt, hisifcen már a törvény megalkotása során felkeltette dolgozó népünk széles tömegeinek legélénkebb érdeklődését és rendkívül tevékeny alkotó közreműködését. Tisztelt Országgyűlés! Nem kevésbé lényegbevágó a helyi tanácsok államigazgatási szerveinek új és helyesebb meghatározása a most tárgyalt törvényjavaslatban. A legdöntőbb az, hogy ez a törvényjavaslat tisztázza a tanácsi államigazgatási szervek kettős irányításának a kérdését. Jelenlegi tanácstörvényünk is és tanácsaink eddigi gyakorlata is ebben a kérdésben volt különösen fogyatékos. Nem volt egészen világos a végrehajtó bizottság szerepe, feladata, joga cs kötelessége, különösen nem az egyes szakigaz^ gatási szerveké, a megyei és járási osztályoké, de a községi szakigazgatási szerveké sem. Ez a nem egyértelműen tisztázott helyzet pedig egyik igen komoly forrása a bürokrácia elhatalmasodásának is. Sek esetben tapasztaltuk, hogy a miniszterek nem érezték magukénak a megyei, a járási és községi szakigazgatási szerveket, amelyekkel pedig feladataikat meg kell oldaniok. Másfelől pedig sok esetben a helyi igazgatási szervek előtt 9em volt világos, hogy milyen felelősséggel tartoznak végrehajtó bizottságuknak •és milyen felelősséggel minisztériumuknak. Ez a helyzet természetesen nem segítette elő az egyéni felelősség érvényesülését, ellenkezőleg, sok esetben annak elhomályosításához vezetett. A törvénytervezet a tanácsi igazgatási szervek jellegét, működésük irányelveit félreérthetetlenül tisztázza és következetesen megvalósítja a kettős irányítás elvét. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy a szakigazgatási szervek önálló intézkedési, irányítási és hatósági jogkörrel rendelkeznek és — a jóváhagyott terv és költségvetés, továbbá a megállapított létszám és béralap keretében — önállóan gazdálkodnak, illetve intézkednek. S ezek az önálló jogú és egyéni felelősséggel vezetett szakigazgatási szervek egyfelől a végrehajtó bizottságnak, másfelől pedig a felettes szakigazgatási szerveknek vannak alárendelve. Vegyünk egy járási példát. A kettős irányítás elve egy járás vonatkozásában például a mezőgazdaságot illetően a következőt jelenti. A járás mezőgazdasági osztályvezetője teljes mértékben és egyénileg felelős a járás mezőgazdaságáért, ö köteles gondoskodni arról, hogy a járás termelési tervei helyesen készüljenek el, n

°gy a tervben előirányzott termelési feladatokat teljesítsék, hogy a lakosság termelési kezdeményezése a legteljesebb mértékben kibontakozzék, hogy a lakosság ilyen természetű jogos panaszait lelkiismeretesen megvizsgálják és a lehetőség szerint orvosolják. A járási mezőgazdasági osztályvezető ezt a felelősséget senkire nem háríthatja át, ellenben e munkájába két szervnek van irányító beleszólása: a járási tanács végrehajtó bizottságának és a földművelésügyi minisztériumnak, illetve közelebbről a megyei mezőgazdasági osztályvezetőnek. Ennek megfelelően az egyszemélyben felelős járási osztályvezető két irányban tartozik felelősséggel- és kétfelől kap irányítást, ellenőrzést. Egyik oldalon a földművelésügyi minisztériumtól, amelynek keretében természetszerűen elsősorban a mezőgazdasági termelés országos követelményei érvényesülnek, másfelől pedig a járási tanács végrehajtó bizottsága részéről, amelyben szükségszerűen elsősorban a helyi követelmények jutnak . kifejezésre. Az államigazgatási feladatoknak ilyen világos tisztázása szükségképpen azzal a következménnyel jár, hogy világosabbá válik a végrehajtó bizottság feladata, de a szakigazgatási szerveké is. A végrehajtó bizottságnak nem az a feladata, hogy közvetlenül minden szakigazgatási munkát elvégezzen, hanem az, hogy az önálló felelősségű szakigazgatási szervek munkáját helyileg összehangolja, egy-egy feladat megoldására összefogja és ilyen értelemben irányítsa, ellenőrizze szakigazgatási szerveit, az osztályokat. Másfelől pedig azzal a követelménnyel jár a szakigazgatási szervek ilyen felelőssége, hogy a miniszterek magukénak érzik a megyei, a járási és a községi szakigazgatási szerveket, teljes felelősséget éreznek értük, de maguk a helyi szakigazgatási szervek is érzik ugyanezt a felelősséget a minisztérium felé. A törvénytervezet ilyen rendelkezései alapján teljes felelősségével kibontakozhat a szakigazgatási szervek vezetőinek munkája; s előtérbe kerül az osztályvezetőnek, a szakigazgatás egyénileg felelős vezetőjének a jelentősége. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a végrehajtó bizottság tagjainak és a végrehajtó bizottság elnökének a felelősséget jelentősége, vagy tekintélye csökkenne. Ellenkezőleg, a végrehajtó bizottság és a végrehajtó bizottság elnöke megszabadul attól, hogy szakfeladatok részletes végrehajtójaként működjön, s ily módon elpazarolja erejét és belevesszen a bürokráciába. Ehelyett a helyi államigazgatás irányítójának feladatát kell betöltenie, tehát a külön-külön felelős szakigazgatási vezetők munkáját a helyi irányítás egységébe kell bevonnia. Mindez természetesen fokozza a követelményeket az osztályvezetők kiválasztása, személyi alkalmassága, képessége és képzettsége tekintetében. Ezért a törvénytervezet külön gondot fordít a szakigazgatási szervek vezetőinek kiválasztására és úgy rendelkezik, hogy kiválasztásukért és egyéb tevékenységükért mind a végre^hajtó bizottság, mind pedig a felettes szakigazgatási szerv felelős. De kiemeli a törvény, hogy a szakigazgatási szervek vezetőit, a felettes szakigazgatási szerv javaslatára, a végrehajtó bizottság nevezi ki, azzal, hogy ilyen javaslatot a végrehajtó bizottság is kezdeményezhet. Ez azt jelenti, hogy a szakigazgatási vezetők utánpótlásáért, neveléséért elsősorban az illetékes miniszternek kell felelősséget éreznie, annál is inkább, mert az irányítása alá tartozó területen ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ »I