Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

537 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 538 Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy mint egy termelőszövetkezet elnöke szóljak tanácsaink eddigi működéséről. Tapasztaltam, hogy tanácsaink támogattak bennünket és mindenkor azt éreztem, hogy amikor gyengének véltem magamat, mindenütt nyomomban volt a tanács segítő keze, — mind szellemi, mind gyakorlati téren. Még el kell mondanom azt, hogy gyakorlat' téren akkor is éreztem e segítő kezet, amikor a nyár folyamán megvizsgáltuk gabonánk helyzetét és láttuk, hogy búzánk viaszérésben van. összedugtuk a fejünket, a tanáccsal megtárgyaltuk a kérdést, mert a gépállomással nézeteitéré sunk volt. A gépállomás ugyanis felszólításunkra azt válaszolta, hogy csak később tud aratni jönni. A tanáccsal karöltve elhatároztuk, hogy aratunk, de oly módon, hogy a tanács dolgozói munkaidejük után kijönnek és a termelőszövetkezet dolgozóival együtt aratnak. Versenyre is keltek a termelőszövetkezetünk dolgozóival, úgyhogy gabonánkat idő előtt learattuk. Korábban került tehát az új Tcenyér a magyar munkás asztalára és így korábban került fogyasztásra. Az elmúlt időszak alatt a tanácsnak ennél sokkal nehezebb dolga is akadt. Községünk fejlődött. A kormány jóvoltából, illetve hozzájárulásával tanácsépületünk épült, tágas tanácsteremmel. A múlt rendszerben községünkből gyalogszerrel kellett bekutyagolnunk Zalaegerszegre és onnan vissza, ami körülbelül 50 kilométert tesz ki. Most pedig kormányzatunk jóvoltából falunkon, Göcsejen, naponta két autóbusz száguld végig, így tehát kisebb-nagyobb ügyeink elintézésére gyakran feljöhetünk a fővárosba is. Félmilliós költséggel jövőre egy óriási kultúrházunk épül. Ha ez megépül, eltűnik vidékünknek az a régi kapitalista elnevezése, hogy »sötét Göcsej«. Tudjuk, hogy a «-sötét Göcsejéből hamarosan »világos Göcsej« lesz. Meg kell mondanom, hogy igen sok községünket villamosították, bár a mi községünkre még nem került sor, de bízunk kormányzatunkban, hogy nem sok idő múlva ez is meglesz. Mi meg .voltunk elégedve tanácsaink működésével. Meg is választjuk újból a tanácsot, mert azt láttuk, hogy mindenben a nép érdekét szolgálta. Csak azt bocsátjuk előre, hogy legyénél: becsületesek: adják meg a népnek azt, ami a népé, — ami pedig az államé, az legyen az államé! Szorgalmazzák a kötelezettségek teljesítését is. Ne mondjanak nekünk frázisokat, hogy »majd talán elengedik az adót«. Tudjuk, hogy adót mindenkor kellett fizetni, de most látjuk itt, hogy az adófillérek olyan helyre kerülnek, olyan célokra használják föl, amit a magyar dolgozó nép maga dönt el. Bizalommal kérjük tanácstagjainktól, legyenek becsületesek és éljenek példás családi életet, törődjenek a dolgozó néppel, mer* akkor a nép bátran és biztosan követi őket. Szeretnénk, ha a tanácsok többet foglalkoznának a helyi kereskedelemmel. Erre azért van szükség, mert a földművesszövetkezeteknél faluhelyen igen sokszor tapasztaltam, hogy sok az elfekvő áru. Ugyanakkor nincs olyan cikk, amelyre a magyar parasztnak szüksége volna. Foglalkozzanak tanácsaink a helyi iparral is. Kormányprogramunk megengedte, hogy az iparosok visszakapják iparukat. Többször tapasztaltam, hogy bár fent a címtábla, de nem szól a kalapács, nem szól a szerszám. Amikor bementem és megkérdeztem: »Hát miért nem dolgozi-;, elvtársam?« — azt a választ kaptam: »Hát dolgoznék, képviselő elvtárs, ha volna miből!« Ezeknek a kisiparosoknak a munkájára szükségünk van. Hassanak oda a helyi tanácsok, hogy legyen nekik anyaguk, mert kormányzatunk is rendelkezett arról, hogy anyaggal el kell őket látni. Szeretném, ha az összevont községeknél ne mindig egy községben tartanák meg a tanácsüléseket. Az én községem is három kerületből áll Az első kerület a harmadik kerülettől körülbelül 3—3.5 kilométerre van és bizony panaszkodnak azok a tanácstagok, akik a harmadik kerületből mindig az elsőbe járnak tanácsülésekre. Jogosan panaszkodnak, mert mindig ők esnek ki a munkából. Ezt el lehetne kerülni, ha kerületenként, vagy községenként felváltva tartanák az üléseket. Iyánné képviselőtársammal éppen ellentétben azt szeretném, hogy ne legyenek olyan sűrűn tanácsülések. (Derültség.) A sűrű tanácsülést unja a nép. (Derültség. — RÁKOSI MÁTYÁS: Ha nem érdekes! Ha érdekes, nem unja! — Derültség és taps.) Éppen arról akarok beszélni, hogy érdekessé kell tenni, hogy a nép saját maga kérje a tanácsülés összehívását. De nálunk többször előfordult, hogy egyes helyeken havonta kétszer is tartottak tanácsülést. Nem volt téma, nem volt mit mondanunk a népnek. (Derültség.) Ha kevesebb tanácsülés lesz, jobban fogja érdekelni a népet és örömmel hallgatja majd a tanácsülést. Tisztelt Országgyűlés! Mivel a törvényjavaslat a nép érdekét védi és mindenben a nép érdé-» két tükrözi vissza, mind a magam, mind a népfront nevében örömmel elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Seregélyi József képviselőtársunk. SEREGÉLYI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Közel négy esztendeje annak, hogy az országgyűlés által alkotott, a helyi tanácsokról szóló 1950. évi 1. számú törvény alapján megválasztottuk a helyi tanácsokat. A tanácsok megválasztása óta eltelt idő a mi népünknek is bebizonyította, hogy a tanács az igazi népi hatalom, amelyben a dolgozók széles tömegei gyakorolják az államhatalmat, a saját érdekükben. Bátran mondhatjuk, hogy a nagy Szovjetunió példáját követve a tanácsok létrehozása, a dolgozók széles tömegeinek bevonása az államhatalom gyakorlásába helyesnek bizonyult, erősítette népi demokráciánk alapját, a munkás-paraszt szövetséget, elmélyítette a párt és a dolgozó nép kapcsolatát. A helyi tanácsok létrehozása nagy győzelme egész dolgozó népünknek. A tanácsok létrehozásával széles és erős alapot teremtettünk hazánkban a szocialista építés számára. Az elmúlt négy esztendő alatt új államhatalmi és államigazgatási szerveink nagy érdemeket szereztek munkájukkal. Segítették az állami intézkedések végrehajtását, az ipar és a mezőgazdaság szocialista fejlesztését, a szocialista kultúra szélesítését. A helyi tanácsok közel négy esztendős működése