Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-12
• r »0í» Az országgyűlés 12. ülése 1954. Egyik ilyen példa: Az élelmiszeripari miniszterhelyettes 1954. július 7-én rendelkezést adott a minisztertanács határozata alapján, hogy a magánosoktól történő megrendelés előtt az egyes megrendelésekre megállapított értékhatár betartása esetén az állami vállalatoktól a lemondó nyilatkozatot beszerezni nem kell. 1954. szeptember 3-án a Húsipari Igazgatóság főkönyvelője a következő utasítást adta ki: Még mindig előfordul, hogy egyes vállalatok nem szerzik be az állami vállalatok lemondó nyilatkozatát. Elrendelem, hogy magánszektor megbízásoknál szigorúan ragaszkodjék az előírt feltételekhez. Másik példa: Nagy Imre elvtárs kongresszusi beszámolójában megállapította: »A minisztériumok és országos hivatalok nem vették kellően figyelembe a tanácsok önállóságát és indokolatlan türelmetlenség mutatkozik a tanácsok végrehajtó bizottságainak munkájával szemben.« A kongresszust követő napokban a végrehajtó bizottságok önállóságának bővítését tartalmazó észrevételeinkre az Élelmiszeripari Minisztérium részéről a koordinációs csoport vezetője a következőkben válaszolt: »Persze elismerem, hogy helyesebb lenne, ha államigazgatásunk olyan fokon állna az élelmiszeripart illetőleg, hogy a kiadott minisztériumi utasítások végrehajtásáról a tárcának a tapasztalata alapján az lehetne a meggyőződése, hogy biztosan végrehajtották, időben és helyesen hajtották végre. Itt azonban még nem tartunk!« Majd tovább folytatva írja: »Az Elvtárs észrevétele elvileg — irányát tekintve — helyes. Gyakorlatilag azonban bizonyos előreszaladást jelent, mert több önállóságot követel a szükségesnél.« Ez bizony alapos lebecsülése tanácsainknak! Tanácsaink önállóságát csorbították egyes minisztériumok olyan rendelkezésekkel is, amelyekkel megszabták a tervhitelek felhasználását, sok esetben a végrehajtó bizottságok álláspontjával ellentétesen. Például hosszas utánjárással sem sikerült az építésügyi minisztériumnál elérni, hogy kevésbbé fontos beruházás terhére a tapolcai kórház szülészeti osztályának bővítési beruházásához kivitelezőt jelöljön ki, különös figyelemmel a szülészeti osztály 140—200 százalékos kihasználtságára. Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy kizárólag a szűk hatáskör, a kellő önállóság hiánya az oka mindazoknak a hibáknak, amelyeket tanácsi szerveink a működésük során elkövettek. A tanácsok megyénkben sem töltötték be teljesen államhatalmi szerepükből adódó feladataikat. A tanácsülések sok esetben a végrehajtó bizottságok, vagy éppen a hivatali apparátus munkájáról szóló jelentéseket formális határozatok meghozatalával, konkrét intézkedések nélkül vették tudomásul. A tanácstagok helytelen kiválasztásának következménye megmutatkozott abban is, hogy a tanácstagok egy része távol tartotta magát az állandó bizottságokban való aktív részvételtől, évi szeptember hó 21-én, kedden. MO > tanácstagi kötelezettségének teljesítését, a beszámolók és fogadóórák tartását elhanyagolta. Tetőzte ezeket a hiányosságokat, hogy az időközben megüresedett tanácstagi helyekre kooptálással, vagy, egyes helyeken, kívülálló személyeknek szabálytalan kinevezésével történt a tanácstagság kiegészítése, amellyel súlyosan megsértették a tanácsdemokráciil. Mindezek a hibák oda vezettek, hogy a lakosság az ilyen tanácstagokat nem tekintette saját k'ildöttjének, nem fordult hozzájuk bizalommal, ami a tanács és a tömegek közötti kapcsolat meglazulásához és a tanácstagok passzivitásához vezetett. Még súlyosabb hibákat követtünk el a tanácsi vezetők kooptálásánál, amikor sok esetben nem hogy a lakosság, de még a tanácstagság véleményét sem hallgattuk meg, s beállításuk egyszerű kinevezéssel történt meg tiltakozásuk ' ellenére is, mint például Tótvázsony községben, ahol a járási tanács által kinevezett végrehajtó bizottsági elnököt a tanácsülés nem fogadta el — . azzal az indokolással, hogy helyben is van megfelelő személy — de ennek ellenére a járási tanács intézkedésére mégis hosszú ideig betöltötte ezt. az elnöki tisztséget. Megyénk dolgozói is azért üdvözlik a tanácstörvényjavaslatnak a területi alapon történő személyszerinti választás rendszerét, mert ebben liíják biztosítékát az e téren elkövetett hibák kiküszöbölésének, a választók és a tanácstagok közötti állandó, szoros kapcsolat kiépítésének, a tanácsok tömegkapcsolata elmélyítésének. A tanácstörvény-tervezet megvitatása során ennek a meggyőződésnek adott kifejezést megyénk számos dolgozója, a több; között Dombi János borzavári traktoros, Illés János alsópáhoki és Schweifguth János nagyesztergári dolgozó paraszt is. Ez a tanácstörvény-javaslat az államhatalmi és államigazgatási szervek hatáskörének pontosabb meghatározásával biztosítja a kereteket ahhoz, hogy a gazdasági és pénzügyi vonatkozású megkötöttségek feloldása után a tanácsok kellő önállósággal rendelkezzenek feladataik ellátásához. Az errevonatkozó intézkedések között igen nagy helyesléssel találkozott az utóbbi időben a minisztertanácsnak a tanácsok pénzügyi önállóságára, bővítésére hozott határozata. Megyénk lakossága helyesli a törvényjavaslatnak a tanácsnak a tanács alá nem tartozó szervekkel való kapcsolatára vonatkozó szakaszait is. Az eddigi állapot sok panaszra adott okot, mivel tanácsainknak nem volt jogkörük e helytelen intézkedések megszüntetésére. Különösen sok a jogos panasz a Sütőipari Tröszt munkájára a kenyérellátással kapcsolatban. A megyei tröszt minisztériumi irányítás alatt áll és a végrehajtó bizottság csak a minisztériumon keresztül tehet intézkedést a sorozatosan felmerülő hibák kiküszöbölésére. Rendezésre szorul a tanácsok és a földműves szövetkezetek egymásközti viszonya is. Községeinkben a földműves szövetkezetekre hárul a
