Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-12

465 Az országgyűlés 12. ülése 1954. évi szeptember hó 21-én, kedden. 466 Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok megszilárdításának egyik legfontosabb feltétele az állandó bizottságok tevékenységének kifejlesztése. A tömegkapcsolatok elmélyítésében jelentős szerepük van az állandó bizottságoknak, amelyekről az 1950. évi törvény hiányosan rendelkezett. Állandó bizottságaink az első időszakban igen sok

v kezdeti nehézséggel küzdöltek. A ta-, nácstagok nem ismerték a lakóterület problémáit, a megoldás reális lehetőségeit, ezért nem láthatták világosan az állandó bizottságokkal kapcsolatos feladataikat sem. A kezdeti időben az állandó bizottságoknak a hivatali szervezethez való kapcsolata sem volt pontosan meghatározva és ebből is sok hiba származott. Sok helyen az állandó bizottság tagjait a hivatali munka elvégzésére használták fel. Az utóbbi hónapokban már mutatkozik javulás. Az állandó bizottságok tagjai kezdik megismerni munkaterületüket, már gyakorlati tapasztalatokat szereztek a munka jó megszervezéséhez, az ellenőrzés helyes munkamódszereinek kialakításához, f Fezeknek a tapasztalatoknak figyelembevételével határozza meg a törvényjavaslat az állandó bizottságok működését, világosan megszabva a végrehajtó bizottsághoz való viszonyukat. A tanács; a pénzügyi, a város- és községfejlesztési, az oklatási, a népművelési, az egészségügyi, a szociális, az ipari, a kereskedelmi, a mezőgazdasági és a begyűjtési feladatok eredményes megoldásának segítésére, akár külön-külön, akár összevontan állandó bizottságot köteles szervezni. Az állandó bizottság a végrehajtó bizottságnak javaslatot tehet, amelyet a végrehajtó bizottság a javaslat beterjesztésétől számított 30 napon belül köteles megtárgyalni. Igen fontos feladat számunkra, hogy azt a hatalmas erőt, amelyet a munkások és dolgozó parasztok mellett az orvosok, mérnökök, tanítók, agronómusok és a falusi értelmiség más rétegei képviselnek, bevonjuk tanácsaink munkájába és ezzel is erősítsük népi demokratikus rendszerünket. Ezt kívánia biztosítani a törvényjavaslat, amikor kimondja, hogy az állandó bizottság feladatainak eredményesebb ellátása céljából munkájába bevonja a dolgozókat, a különböző munkaterületek szakembereit. A tanácstörvényjavaslatban külön fejezet szól a tanácstagok jogairól és kötelességeiről. Régi hiányt pótol ez a rendelkezés is. A tanácstag, mint a lakosság közvetlen képviselője, személyesen ellenőrzi a hivatali szervezet munkáját, aminek igen nagy jelentősége van. A végrehajtás legfontosabb eszköze a tanácstagok ellenőrző tevékenysége. A tanácsapparátus munkájának megjavítását csak a széles munkástömegeknek a végrehajtás terén gyakorolt ellenőrzésével tudjuk elérni. Az ellenőrzés során a munkások és parasztok új tömegei ismerik és tanulják meg az államigazgatást, és ez igen fontes számunkra, mert a leghatékonyabb eszköz a bürokrácia elleni harcban. A tanácstag tevékenysége körében a végrehajtó bizottságtól és a szakigazgatási szervek vezetőitől munkájával kapcsolatos felvilágosítást kérhet, amelyre a megkérdezettek 15 napon belül válaszolni kötelesek. Ugyanígy közérdekű kérdésekben felvilágosítást kérhet a tanács alá rendelt vállalatoktól és egyéb szervektől, amelyeknek vezetői a kért felvilágosítást kötelesek megadni. Üj rendelkezés a törvényjavaslatban, hogy az állampolgárok a tanácsok tagjait személy szerint, széleskörű demokratikus választás alapján, a tanács működési területén alakított választókerületenként választják. Minden választókerület, egy tanácstagot választ. Ezzel tehát érvényesül a területi elv. A tanácsok hatalmi és tömegszervezeti jellegének kidomborításában igen nagy szerepe van annak, hogy a tanácsok a nép által választott testületek, amelyeknek tagjai visszahívhatók? A beterjesztett törvényjavaslat világosan meghatározza a tanács végrehajtó bizottságának jogállását, feladatait, szervezetét és működését. A szocialista típusú államigazgatásban a demokratikus, centralizmus elvének kifejezője a kettős alárendeltség. Az egységes államapparátusnak szerves részei az államigazgatás központi ' és helyi szervei, amelyek között semmiféle érdekellentét nem lehet, s csupán a hatáskörökben és az egymással szembeni alá-fölérendeltségi viszonyban van különbség. Eszerint a végrehajtó bizottságnak az őt megválasztó tanács, valamint a felsőbb végrehajtó bizottság irányítása és ellenérzése alatt kell feladatát ellátnia. Az 1950. évi tanácstörvény ezzel szemben egyes minisztériumoknak is jogot ad a végrehajtó bizottságok feletti felügyeletre. A tanácstörvénynek ezt a helytelen rendelkezését szünteti meg a törvényjavaslat, amikor leszögezi, hogy a végrehajtó bizottságok munkáját legfelső fokon a minisztertanács irányítja. A minisztertanács e jogkörében ellenőrzi a végrehajtó bizottságok munkáját, azokat beszámoltatja, s irányelveket ad a munkamódszerek kialakítására. A minisztertanács hangolja össze a minisztériumoknak és más országos hatáskörű szerveknek a végrehajtó bizottságokkal kapcsolatos tevékenységét és dönt azokban a vitás ügyekben, amelyek egyrészt a minisztériumok, másrészt a végrehajtó "bizottságok között felmerülnek. A felsőbb irányításnak eà a formája biztosítja azt a súlyt és tekintélyt, amelyre a végrehajtó bizottságoknak a maguk területén feltétlenül szükségük van. Ezt a súlyt és tekintélyt növeli a javaslat, amikor leszögezi, hogy a végrehajtó 'bizottságok határozatukban a jogszabályok végrehajtásaként általánosan kötelező rendelkezéseket bocsáthatnak ki. Fokozottabb mértékben biztosítja a javaslat a tanács, illetve a végrehajtó bizottság gazdasági önállóságát. A jóváhagyott terv és költségvetés keretei között a végrehajtó bizottság önállóan gazdálkodik s rendelkezik a tervenfelüli bevétel, adórészesedés, nyereség, valamint az elért megtakarítások felhasználásáról. A tanácsok önállóságának biztosításával érvényesül a dolgozók kezdeményező és alkotókészsége, amely a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális élet felvirágzását vonja maga után. Ha növekszik a tanács gazdasági önállósága, megerősödik a dolgozókkal való kapcsolata, megnő a bizalom és a segítség, amelyet a lakosság az állami ügyekben való tevékeny részvi lével a tanácsoknak nyújtani tud. Ezen keresz-