Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-10

441 Az országgyűlés 10. ülése 1954. évi június hó 19-én, szombaton. 442 bírósági szervezeti törvény végrehajtása. A másik: azok a gyakorlati tapasztalatok, amelyeket az 1951-ben és az 1952-ben hozott törvények alkalmazása során szereztünk. Emellett rá kell mutatni arra is, hogy bár a most tárgyalt módosítások lényegében ugyanazokon az alapelveken nyugszanak, amelyeken a korábbi törvényeink, mégis a módosító javaslatok több vonatkozásban továbbfejlesztik, illetve kiegészítik ezeket az alapelveket. Mind a polgári perrendtartás most tárgyalt módosításának, mind a már elfogadott büntetőeljárási szabályoknak leglényegesebb új rendelkezése a fellebbvitel elvileg is új rendszerének, az úgynevezett revíziós kasszációs rendszernek, a bevezetése. Ez a fellebbviteli rendszer igen fontos alapelve a szocialista igazságszolgáltatásnak és az a lényege, hogy a jogerőssé váló ítéletet általában a halyi bíróság, az ügyet és annak társadalmi körülményeit közvetlenül legjobban ismerő bíróság hozza meg. Emellett közös vonása mindkét perrendlartási módosításnak, hogy — éppen a szocialista törvényesség fokozott érvényre juttatása érdekében — fejlesztik azokat az eljárási szabályokat, amelyek az állampolgárok jogarnak az érvényesülését biztosítják az eljárás minden szakában. Az ilyen jellegű módosítások közül ki kell emelnem a most tárgyalt polgári perrendtartásban az illetékességi szabályok újabb megállapítását és a fizetési meghagyás megszorítását, a már elfogadott büntető perrendtartásban pedig a büntető parancs és az előállítás intézményének eltörlését, vagy az előzetes letartóztatásra, illetve általában a fogvatartásra vonatkozó szigorúbb szabályokat. Végül hozzátartozik a két perrendtartási módosítás teljes megítéléséhez az is, hogy a bírósági szervezetről szóló törvény a most életbelépő eljárási szabályokkal válik teljessé. Az eljárási szabályok módosításával megvalósul és a gyakorlatban alkalmazásra kerül a bírósági szervezeti törvény, kivéve a bírák választását és a katonai bíróság szervezetét, amelyekre vonatkozóan a törvény rendelkezéseinek megfelelően később kell a minisztertanácsnak határozni. A korábbi szervezeti jogszabályokkal és a jelenlegi eljárási törvényekkel igazságügyi szervezetünk és eljárásunk az új szakasz követelményeinek megfelelően lényegében kiépül és ezzel a szocialista törvényesség igen fontos alapjait teremtjük meg. Mindez azonban természetesen a dolognak csak az egyik része. Még oly jó törvény is, csak az egyik — bár döntő — feltétele a szocialista törvényesség mindennapi gyakorlatának. A másik döntő feltétele azonban az, hogy az eljáró szervek, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság egyaránt jól alkalmazzák a gyakorlatban ezeket a szabályokat, úgy, ahogy azt a szocialista törvényesség megköveteli. És ez nem kisebb feladat, mint magának a törvény szabályainak a megalkotása, hanem ellenkezőleg nagyobb feladat, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy e téren igen sok hibát lehet elkövetni és igen sok veszéllyel kell számolni. A szocialista törvényességnek nyilvánvalóan két oldala van és erről az országgyűlési felszólalásokban már többször esett szó. A szocialista törvényesség az egyik oldaláról azt jelenti, hogy az állami szervek feltétlenül tartsák be a törvényeket; ne zaklassák alaptalanul az állampolgárokat, tartsák tiszteletben az őket megillető jogokat, minden hatósági intézkedést a törvény szabályainak és szellemének megfelelően adjanak ki és hajtsanak végre, szóval, hogy semilyen vonatkozásban ne sértsék a cörvényt. Ha pedig ' egy-egy állami szerv, vagy állami funkcionárius ezt mégis megtenné, akkor azt követeli a törvényesség, hogy feltétlenül felelősségre kell vonni. Elválaszthatatlan azonban ettől a szocialista törvényesség másik oldala, az tudniillik, hogy az állampolgárok tartsák be a törvényeket, teljesítsék kötelességeiket, ne éljenek vissza jogaikkal, s ha ilyet mégis elkövetnek, alkalmazni kell velük szemben a törvényes következményeket, a büntető, vagy egyéb szankciókat. A szocialista törvényességnek ez a kétoldalúsága elvileg teljesen világos ós ezt nagyjában — egészében az állampolgárok éppenúgy tudják és elfogadják, mint az államapparátusban dolgozó jogászok és nem jogászok egyaránt. Afelől sincs semmi kétség, hogy a szocialista törvényesség e kétoldalú követelményének egyidejűen, egymás mellett kell érvényesülnie és akármelyik oldalának az elhanyagolása, szem elől tévesztése, a szocialista törvényesség alapvető elvének súlyos megsértését jelenti. Mégis a gyakorlatban elég komoly hibákat tapasztalhatunk a szocialista törvényesség értelmezése és alkalmazása körül. A kormányprogramm óta a törvényességnek az az oldala került előtérbe, hogy az állami szervek feltétlenül tartsák tiszteletben a törvényeket, ne sértsék meg ! az állampolgárok jogait, ne zaklassák őket alaptalanul és eljárásukban minden körülmények között tartsák magukat a törvények előírásaihoz. Ez feltétlenül helyes törekvés volt és az is érthető, hogy ez nem ment minden erőfeszítés nélkül. A korábbi, sok tekintetben helytelen, gyakorlatot kellett megváltoztatni, a törvényességgel kapcsolatos hibákat kiküszöbölni és ennek érdekében nyilvánvalóan mind ÍXT. irányító, mind az eljáró szervek részéről komoly erőfeszítésre és elsősorban a törvényesség ilyen követelményeinek az állandó hangsúlyozására volt szükség. Ertünk is el eredményt e téren, s amit Piros László elvtárs a belügyi szervek munkájáról ez! zel kapcsolatban elmondott, ugyanazt az igazságügyi szervek gyakorlatáról is elmondhatjuk: i kezdik megtanulni a törvényesség követelméj nyeit és azt is megértik, hogy a nép állama ré; széről támasztott követelményeknek csak akkor I tudnak megfelelni, ha munkájukban szigorúan tartják magukat a törvényességhez. Ugyanakkor j azonban sok esetben elfeledkeztünk a törvényesség másik oldaláról, s ezt nemcsak a bírákról és az ügyészekről mondhatjuk el, hanem az irányító szervekről, elsősorban az igazságügyminisztériumról is. Nem fordítottunk elég figyelmet a törvényesség tiszteletben tartására, a törvényes kötelességek teljesítésére és szükség esetén a törvényes szankciók alkalmazására az állampolgárok oldalán. Ez természetesen azzal a következménnyel járt, hogy még a jóhiszemű, becsületes állampolgárok is kezdték könnyen venni a törvényt, lazán fogni fel törvényes kötelezettségeiket, ellenséges elemek pedig egyenesen visz-