Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-9

403 Az országgyűlés 9. ülése 1954. évi június hó 18-án, pénteken. 404 állami költségvetés és az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés törvényjavaslatát ezekkel a módosításokkal elfogadja-e? (Igen.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés az 1954. évi állami költségvetés és az 1953. évi ál­lami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés törvényjavaslatát a javasolt módosításokkal el­fogadja. (Nagy taps.) Napirend szerint következik a büntető per­rendtartásról szóló 1951. évi III. törvény módosí­tása törvényjavaslatának tárgyalása. Mielőtt az előadónak a szót megadnám, a tisztelt Országgyűlés tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz Keleti Ferenc, Nagy János és Bárczi Gusztáv képviselők jelentkeztek felszóla­lásra. Molnár Erik előadót illeti a szó. MOLNÁR ERIK: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés jogi bizottsága letárgyalta és el­fogadta a büntető perrendtartás módosításáról szóló törvényjavaslatot egynéhány módosítással, amelyekre még rátérek. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártjának 1953. évi június 27—28-i határozata és az ezen alapuló kormányprogramm napirendre tűzte igazságszolgáltatásunk szervezetének meg­javítását is. Az akkor elhangzott kormánynyilatkozat megállapította, hogy az igazságügyi szervezet munkájában addig gyakran nem jutott kellően érvényre a népi demokratikus állami élet és kor­mányzás alapelve, a törvényesség és a kormánya egyik legsürgősebb feladatként jelölte meg a tör­vényesség megszilárdítását. Annak, hogy igazságszolgáltatásunk nem működött hibátlanul, hogy igazságszolgáltatá­sunk működésében a szocialista törvényesség szempontjából hiányosságok mutatkoztak, egyik fő oka az volt, hogy az Alkotmányunkban előírt ügyészi szervezetet a gyakorlatban nem valósí­tottuk meg, vagyis nem teremtettük meg az új. szocialista típusú ügyészségi szervezetet. A má­sik mulasztás abban állt, hogy nem szabályoztuk a szocialista elveknek megfelelően bírói szerve­zetünk működését és így nem teremtettük meg a bíróságok területén sem azokat a szervezeti fel­tételeket, amelyek a szocialista törvényesség ér­vényesülését hiánytalanul biztosíthatták volna. Azóta törvényhozásunk ezeket a hiányossá­gokat kiküszöbölte, amikor megalkotta az ügyészség szervezetéről szóló 1953. évi 13. számú törvényerejű rendeletet és a Magyar Népköztár­saság bírósági szervezetérő] szóló 1954. évi II. törvényt. Az ügyészségi szervezetről szóló törvény­erejű rendelet gyökeresen átalakította ügyészségi szervezetünket és megteremtette azt az ügyész­ségi apparátust, amelynek központi feladata a szocialista törvényesség védelme, a dolgozó nép érdekeit szolgáló törvények szigorú megtartása felett való őrködés. Bírósági szervezeti törvé­nyünk pedig Alkotmányunk VI. fejezetének és egész szellemének, a szocialista demokratizmus szellemének megfelelően szabályozta bírói appa­rátusunkat és ezen túlmenően is lényeges és fon­tos jogintézményeket hívott életre. A jelenleg érvényben lévő büntetőeljárási jog- és igazságszolgáltatási gyakorlat azonban nem felel meg teljesen az említett új jogszabá­lyoknak, az azokban érvényesülő új alapelvek­nek. Főleg ez tette szükségessé, hogy az 1951. évi III. törvényben foglalt büntető perrendtartás szabályait módosítsuk és ezzel összhangba hoz­zuk büntető perrendtartásunkat az ügyészségi és bírósági szervezetről intézkedő új jogszabályok­kal. A büntető perrendtartásnak most tárgyalt novelláris módosítása nagyrészben ilyen termé­szetű rendelkezéseket tartalmaz. Ezen túlmenően azonban a novella — a szocialista jogalkotás szellemének megfelelően — arra törekszik, hogy az állampolgárokat minél teljesebben biztosítsa az alaptalan zaklatásokkal szemben. Ezért sok vonatkozásban kiterjeszti a büntető eljárási biz­tosítékokat, kitágítja a védelemhez való jog ér­vényesülésének körét és ezenkívül is számos oly rendelkezést tartalmaz, amely elejét veszi annak, hogy kellően meg nem alapozott ügyek kerülje­nek bírósági tárgyalásra. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, az ügyészség korábban szinte kizárólag a vád kép­viselőjének szerepét töltötte be. Bűnvádi per­rendtartásunk, amely az új ügyészi szervezet megalkotása előtt készült, ha bizonyos mérték­ben tekintettel is volt az ügyészség jövendőbeli alkotmány szerű szerepére, az ügyészség jogállá­sának szabályozásánál az akkori helyzetnek meg­felelően mégis az ügyész közvádlói funkcióiból indult ki. Az új ügyészségi szervezet megalkotá­sával azonban az ügyészség elsőrendű feladata a törvényesség feletti felügyelet lett. A novella elsőrendű feladata tehát ezzel kapcsolatban az, hogy a Bűnvádi Perrendtartás rendelkezéseit összhangba hozza az ügyészség új jogkörével. En­nek megfelelően azok a szabályok, amelyek a büntető perrendtartás módosításáról szóló tör­vényjavaslatban az ügyészséggel kapcsolatosak, az ügyészség szerepének és feladatainak említett változásait tükrözik vissza. A büntető perrendtartás novellája a korábbi szabályozástól eltérően kimerítően felsorolja a nyomozó hatóságokat. A nyomozó hatóságoknak ez a taxatív felsorolása annyit jelent, hogy bűn­ügyekben nyomozást kizárólag ezek a hatóságok végezhetnek, illetőleg a nyomozásban más állam­igazgatási hatóság csak e nyomozó hatóságok jóváhagyásától függően, vagy azok esetenkénti megbízása alapján működhetik közre. Ez fontos biztosítéka a törvényességnek, mert a nyomozó hatóságok számának korlátozása azt a célt szol­gálja, hogy az állampolgárokat megkíméljük a felesleges zaklatásoktól. Azáltal pedig, hogy a ki­vételesen nyomozó egyéb hatóságoknak ez a te­vékenysége alá van rendelve a rendes nyomozó hatóságoknak, biztosítva van a nyomozások egy­séges irányítása. A nyomozó hatóságok sorában szerepel az ügyészség is. Az ügyészségnek tehát nyomozó hatósági feladatai is vannak. Az ügyészség azon­ban nem egyszerűen egyike a nyomozó hatósá­goknak, hanem a novella által részére biztosított különleges jogkörével kiemelkedik a többi nyo­mozó hatóság közül. Ez természetes következmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom