Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-9

387 Az országgyűlés 9. ülése 1954. évi június hó 18-án, pénteken. 388 a magasabb színvonalú oktató-nevelőmunka anyagi feltételeinek megjavítása terén kell je­lentős lépéseket tennünk előre, de fokozatosan gondoskodnunk kell a szakrendszerű oktatás be­vezetéséről is. Nem elég csak külsőleg rendbe­hozni iskoláinkat, jelentős mértékben emelni kell az iskoláinkban folyó oktató-nevelő munka tartalmi színvonalát is. Új tartalmat kell adni az általános iskolák­ban folyó pedagógus munkának, igazi népi, ha­zafias szellemet — mondotta Nagy Imre elvtárs az országgyűlés 1954. évi január 23-i ülésén. Az iskolában folyó tartalmi munka megjavításához felbecsülhetetlen segítséget adott a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségének januári határozata a közoktatás helyzetéről és feladatai­ról, amely közoktatásunknak a kormánypro­grammból folyó feladatává tette, hogy az ok­tató-nevelőmunka színvonalának emelésével dol­gos, hazáját szerető, a béketábor nagy ügyéért lelkesedő, szociálist^ hazáját építő, öntudatos és képzett ifjúságot neveljen. Pártunk III. kongresszusán Rákosi elvtárs népi demokráciánk tíz esztendeje fejlődésének vázolásakor beszélt az országunkban kibontakozó óriási kultúrforradalomról és rámutatott arra, hogy még sok tennivaló van azon a téren, hogy kellő színvonalra emeljük iskolaügyünket. Rész­letesen foglalkozott Rákosi elvtárs a közoktatás­üggyel népi demokráciánk kulturális fejlődésének vázolásakor. Rámutatott arra, hogy a lakosság növekvő kultúrigényei megkövetelik a közokta­tás minőségi fejlesztését. Mindenekelőtt ki kell szélesíteni és meg kell szilárdítani az egész köz­oktatás alapját, az általános iskola rendszerét. Különösen a falusi és tanyai iskolákat kell fej­leszteni. Művelt, kultúrált, a városi lakossághoz hasonlóan széles látókörű öntudatos parasztság a falu szocialista fejlődésének elengedhetetlen fel­tétele. A vidék nevelési színvonalának emelése érdekében a nevelők szétosztásában elkövetett hibákat is ki kell küszöbölni. Az oktatásügyi tárca 1954. évi költségvetése hűen tükrözi a Magyar Dolgozók Pártja 1953. évi júliusi és októberi határozatait, valamint az eze­ken alapuló kormányprogrammot, lehetőséget ad arra, hogy megkezdjük, illetve fokozódó eredmé­nyességgel előbbre vigyük a közoktatásra vonat­kozó határozatból fakadó és a III. pártkongresz­szus által elénk tűzött feladatok végrehajtását. A költségvetés adatai visszatükrözik azokat az intézkedéseket, amelyeket államunk dolgozó népünk életszínvonalának emelése érdekében, ezen belül kulturális felemelkedése érdekében hozott. * Az 1953. év során az általános iskolák építé­seié, javítására költségvetésünk jelentős össze­get irányzott elő. Sajnos^ az oktatásügyi minisz­térium nem kielégítő munkája következtében a?, előirányzott építkezéseknek és javításoknak csak egy része valósult meg. A meglévő tantermek pedig berendezésben, felszerelésben és tisztaság­ban igen sok esetben nem érték el azt a mérté­ket, amelyet iskolakultúránk a gyermekek jobb ellátása és elhelyezése érdekében megkíván. Kü­lönösen bírálandó az, hogy az iskola szebbé tétele és ezen keresztül az oktatás színvonalának eme­lése érdekében nem vonták be eléggé a szülői munkaközösségeket. Ahol a pedagógusok meg­felelő kapcsolatot tudnak teremteni a szülőkkel, ott a társadalmi munka igen sok, jelentős segít­séget adott az épületek, tantermek helyreállítá­sához. Jó példaként kell megemlíteni a buda­pesti XX. kerület munkáját, ahol számos iskola­termet festettek újra, padjait, tábláit megjavítot­ták. Ezek a körülmények is hozzájárultak ahhoz hogy az átlagos tanulmányi eredmények az el­múlt időhöz képest javultak. Az oktatási teendőkön kívül a minisztérium egyik legfontosabb feladata, hogy úgy irányítsa az oktatási apparátus munkáját, hogy az a kö­vetkező időszakban széles körben be tudja vonni a szülői munkaközösségeket ebbe a munkába, mert a szülők részéről megvan erre a hajlandó­ság, csak meg kell találni a megfelelő formát. Céltudatos munkával még közelebb kell hozni egymáshoz a pedagógusokat és a szülőket. Ezzel is segíteni tudjuk az iskolai oktatás minőségi színvonalának további emelését. A közoktatásunkban meglévő túlzott köz­pontosítás sok esetben akadályozza az oktatási színvonal megfelelő emelését. A túlzott közpon­tosítás többek között a szemléltető eszközökkel való ellátás terén azt eredményezi, hogy egyes iskolák túlsók és felesleges szemléltetőeszközt kapnak, más iskolák pedig az oktatáshoz feltét­lenül szükséges, minimális szemléltetőeszközzel sem rendelkeznek. Jelentős fejlesztést mutatnak a költségvetés kulturális és oktatási kiadásai, amelyek 461 mil­lió forinttal magasabbak, mint az előző évben. Ha részleteiben vizsgáljuk meg az egyes tételeket, még világosabb lesz, milyen jelentős lépéseket tesz az 1954. évi költségvetés azoknak az arány­talanságoknak a felszámolásában, amelyek az el­múlt időszakban az egyes iskolatípusoknál fenn­állottak. Az óvodák 1954. évi költségvetési előirány­zata 25 millió forinttal több, mint az 1953. évi módosított előirányzat. Ebben az esztendőben 14.5 millió forintot fordítunk 23 új óvoda építé­sére. Felújításra az 1953. évi 3.1 millióval szem­ben 1954-ben 11 milliót biztosít a költségvetés, ami lehetővé teszi az épületek tatarozása mellett homokozók és fürdőmedencék építését. A fejlesz­tési keret biztosítja az óvodák és a napközi ott­honok férőhelyei számának emelését. A mező­gazdasági munkák ideje alatt a növekvő lét­számú idénynapközi otthon lehetővé teszi az anyáknak a termelő munkába való bekapcsoló­dását. Azok a kiadások, amelyeket államunk az óvodák és a napközi otthonok fejlesztésére for­dít, kamatosán térülnek vissza abban, hogy a dol­gozó szülők nyugodt körülmények között végez­hetik munkájukat, tudva azt, hogy pártunk és kormányzatunk gondoskodik legféltettebb kin­csükről, a gyermekről. Ennek következtében tel­jes szívvel, odaadással s nagyobb termelékeny­séggel végezhetik a szülők is munkájukat mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban. Gondoljunk itt elsősorban a termelőszövetkeze­lekre, ahol az anyák jórésze azért nem tudott bekapcsolódni a mezőgazdasági munkába, mert nem volt, aki felügyeljen gyermekükre. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom