Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-8

321 Az országgyűlés 8. ülése 1954. évi június 17-én, csütörtökön. 322 relése, az üzemi élelmezés megjavítása, az építőipari dolgozók szociális ellátási normáinak kiszélesítése. Ha mindezeket egybevesszük, akkor meg kell állapítanunk, hogy a kormányhatározat óta eltelt rövid idő alatt pártunk és kormányunk az építőipari dolgozók életszínvonalát jelentékenyen felemelte. Az építőipar vezetőinek egy része azonban nem értette meg, hogy ezek az anyagi juttatások a terv maradéktalan teljesítése, az önköltség csökkentése nélkül nem tarthatók fenn és nem szélesíthetők ki. Az 1954. első negyedévi nagy béralaptúllépés azt mutatja, hogy az építőipar vezetőinek egy része a dolgozók életszínvonalának emelését nem a termelés jobb megszervezésével, a munka termelékenységének emelésével, hanem bér- és normalazításokkal és jogtalan prémiumok kifizetésével igyekezett biztosítani. Ez ellen a káros eljárás ellen az építésügyi minisztérium megtette a szükséges intézkedéseket. Nagy feladat hárul az építésügyi minisztériumra a téglagyári dolgozók szociális körülményeinek megjavítása terén is. Az egész építőiparban a téglagyári dolgozók szociális körülményei a legelhanyagoltabbak. Éppen ezért a folyó évi szociális beruházásaink jelentékeny részét erre a célra adtuk. A felsorolt eredmények mellett az építőiparnak komoly hiányosságai is vannak, amelyeknek kiküszöbölése az elkövetkezendő idők főfeladata. Mindenekelőtt a tervezés terén komoly esztétikai és gazdasági hibák vannak. A felszabadulás utáni években sok olyan terv készült — s ami még ennél is rosszabb — sok olyan épület valósult meg, amely nem tükrözi vissza azokat a hatalmas társadalmi átalakulásokat, amelyek a

? felszabadulás óta hazánkban végbementek és nem felel meg a szocializmust építő dolgozók ízlésének és követelményeinek. Építészeink sem a Szovjetunió gazdag tapasztalatait, sem a népi demokráciák egyes kimagasló eredményeit munkájukban annakidején nem használták fel. Egészen a legújabb időkig építészeink a nyugati burzsoá dekadens építészeti stílus hatása alatt állottak. A Horthy-rezsim 25 esztendeje alatt a nyugatimádó professzorok mindent elkövettek arra, hogy a fiatal építészeket elzárják a Szovjetunió hatalmas építészeti műveitől és a szocialista-realista építőművészet megismerésétől. A kommunista építészek, akik elég kis számban voltak, szóban ugyan nem egyszer bejelentették a harcot a kozmopolitizmus ellen, a szocialistarealista építőművészet megteremtéséért, de a gyakorlatban hosszú ideig változás nem történt és a közismert skatulyaépületek tovább épültek. Pártunk Központi vezetősége indította meg a vitát építészetünk hiányosságairól. Ekkor kezdődött meg a döntő ideológiai harc a kapitalista és a szocialista építészet között. Ma már vannak eredményeink, építőművészeink azonban még máig sem tudtak teljes egészében megszabadulni a burzsoá építőművészet hatásától. A helyes út keresése még sokáig fog tartani, de nincs kétség az iránt, hogy építészeink nagyobb része ezt az utat már tudatosan keresi, igyekszik nemzeti hagyományaink felhasználásával megteremteni a szocialista építőművészetet. ^ ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ Nagyobb súlyt kapott az építőművészet irányítása az építésügyi minisztérium munkájában is. Folyamatban van az iparművészeknek a lakóés középületek tervezésébe és építésébe való bevonása. Az utolsó évek néhány nagy alkotása, mint a Népstadion, a szinkronműterem, a népművelési gimnázium, a HM lakótelep, Komló és Kazincbarcika szocialista városaink kialakítása, reményt adnak arra, hogy építészeink ténylegesen rálépnek a szocialista-realista építőművészet útjára. A gazdaságos építkezés követelménye nem mindig érvényesül a műszaki tervekben. Habár a helyzet ezen a téren az elmúlt években javult, még ma is előfordul épületek, helyiségek szükségtelen túlméretezése, felesleges biztonsági tartalékok képzése, épületek elaprózása, felesleges szabad terek kialakítása, szükségtelen mellékhelyiségek, széles folyosók, nagy tanácstermek beiktatása, import és belföldi deficites anyagok betervezése ott, ahol azok helyett sokkal olcsóbb helyi anyagokat is lehetne alkalmazni. Még mindig előfordul a vasbetonszerkezetek túlméretezése. Mindezek kétségtelenül megdrágítják az építkezéseket anélkül, hogy ezekből a kiadásokból bármilyen nemzetgazdasági eredmény származnék. Komoly hiányosságai vannak az építőiparnak az építkezések költsége és önköltsége területén is. Ezen a téren a gépesítés fokozása, az előregyártás széleskörű kiterjesztése, a szalagrendszerű gépesített gyorsépítkezés, új munkamódszerek alkalmazása stb., bizonyos javulást hozott, ezek azonban messzeállnak attól a követelménytől, amelyet építőiparunk köteles volna végrehajtani a meglévő lehetőségek határain belül. Az építkezések költségének és önköltségének emelkedésében nagy szerepet játszanak a magas felvonulási költségek, a tervszerűtlen belső anyagmozgatás, a gépek nem kellő kihasználása, az anyagpazarlás, az építkezéseken gyakran megtalálható szervezetlenség, átalakítási munkák. Szóval az önköltség tükrében meg lehet látni mindazokat a hiányosságokat, amelyek építőiparunkban megvannak, és amelyek kiküszöbölése nagy mértékben hozzájárulhatna a költségek és önköltségek csökkentéséhez. Pártunk és kormányunk gazdasági politikája következtében az építkezések minőségének kérdése is előtérbe jutott. Az előző években, amikor az iparvállalatok, gyárak egész sorát építettük, csak néhány rendelő minisztériummal volt dolgunk, most a lakásépítkezések számának hatalmas megnövekedése következtében a dolgozók tízezreinek a figyelme irányul az építkezésekre és elsősorban azoknak minőségére. Az építkezések minőségi kérdését tehát jelenleg sokkal szélesebb körben bírálják el és az építőiparnak erre rendkívül nagy figyelmet kell fordítania. Az 1954. évi nagy lakásépítkezési tervet tehát minőségi munkával kell megvalósítani, mert a dolgozók szép, kényelmes, száraz és jóminőségű lakásokat várnak az építőipartól. Ehhez arra van szükség, hogy az építőmunkások szakmai képzettségét minden rendelkezésre álló eszközzel emeljük, a műszaki vezetés színvonalát megjavítsuk, a munka átvételének ellenőrzését megszigorítsuk. Különösen sok kifogás alá esik a la24