Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-8

279 Az országgyűlés 8. ülése 1954. évi június 17-én, csütörtökön. 280 nak ezek között a bérezés terén jelentkező hibák, különösen a bányászat, az építőipar, a kohó- és gépipar területén. A szénbányáknál alig ellen- j őrzik a normaidőt, a munkaátvétel és a bérszám- j fejtés helyességét és nem szigorították meg a | létszámellenőrzést sem, ezért a teljesítmények ; nem nőttek együtt az alapkeresetekkel. Az építő­ipar bérköltségét növelte, hogy a nemtermelő munkások számaránya az első negyedévi 30,5 százalékról az év végére 42,5 százalékra emel­kedett. Az önköltség emelkedésének legnagyobb tényezője azonban az anyagköltségek kedvezőt­len alakulása. Ez elsősorban az anyagnormák gyakori túllépésének következménye. A kohó­és gépiparban, az építőiparban és az élelmiszer­iparban rendszeresen túllépik a tervezett anyag­hányadokat. Az építőipar 38 gazdasági egysége közül 31 nem tartotta be anyagtervét. A konzerv­ipar, a növényolajipar, a tejipar eredményrom­lásának legnagyobb részét a normát meghaladó anyagfelhasználás okozta. A sütőipar egyedül 1953 negyedik negyedévi termeléséhez körül­belül 450 vagonnal több lisztet használt Pel a norma szerinti szükségletnél. Nagy mértékben növelték az anyagköltséget a selejtkárok is, amelyek miatt igen sok esetben a vállalatok bevételei is csökkentek. A kimuta­tott selejtveszteség is sok millió forintra rúgott, de igen jelentős az a selejtmennyiség, amit ki sem mutatnak. Maguk a minisztériumok számos esetben ahelyett, hogy harcolnának a selejttermelés ellen, szemet hunynak felette. Így például a nehézipari minisztérium sem akadályozta meg, hogy a szénbányászat a szénnek a megtűrtnél nagyobb mennyiségű meddőtartalmát is hozzá­számolja a tervteljesítéshez, amit egyes helye­ken tetéztek azzal, hogy a kiválogatott követ is termelési értékként mutatták ki. Különböző szerveink gyakran nem a jó gazda gondosságával járnak el az anyagok átvé­telénél, feladásánál, szállításánál és emiatt szá­mos esetben megtörténik, hogy a szállítólevélen feltüntetett anyagmennyiség nem egyezik meg a valóban leszállított mennyiséggel. Az ellenőr­zés azt mutatta, hogy a vasúti szállításoknál nagy eltérések vannak a valóságos és a bevallott súly között. 1200 vagon közül csaknem ezernél találtunk eltérést. Ezekért a lazaságokért súlyos felelősség terheli a feladót és a MAV-ot, de első­sorban az átvevő felelős, aki megfelelő ellenőr­zés nélkül veszi át a küldeményeket. A népgazdasági termékek költségének ked­vezőtlen alakulása azonban nemcsak az iparban, hanem a népgazdaság számos más területén, a mezőgazdaságban, a begyűjtésben, a kereskede­lemben is megmutatkozik. Az állami gazdaságok önköltsége például jelentékenyen meghaladta a tervezettet. A begyűjtési minisztérium lemaradt tervétől, de állandó költségei nem csökkentek, sőt egyes cikkeknél emelkedtek, amit az admi­nisztrációs kiadások nagymértékű növekedése idézett elő. A belkereskedelem költséggazdálko­dása különösen az 1953 év második felében igen kedvezőtlenül alakult, amihez nagyban hozzá­járult a túlzott központosítás, az áruellátás terv­szerűtlensége és a takarékosság elhanyagolása. Az úgynevezett kereskedelmi veszteségek, a normán felüli raktárhiány, a minőségromlás, a bírság, a kötbér és a késedelmi kamat 1953-ban 141 millió forintot tett ki. Legnagyobb része van ebben a zöldség- és a gyümölcsszakmának. Költségvetésünk végrehajtásának összeg­szerű eredményességét a termelő minisztériumok gazdálkodásánál kisebb mértékben befolyásolták ugyan a helyi tanácsok, az igazgatási szervek és a költségvetésből ellátott intézmények gazdálko­dásában jelentkező hibák, de annál jobban aka­dályozták ezek a lakosság szükségleteinek gon­dosabb kielégítését. Az eredményes munkát ezen a területen is nagy mértékben gátolta a túlzott központosítás, ami merevvé, bürokratikussá tette a gazdálkodást, és akadályozta a lakosság bevo­nását és a helyi erőforrások mozgósítását a taná­csi feladatok minél jobb megvalósítása érde­kében. Nem támogatták eléggé a tanácsokat mun­kájukban a szakminisztériumok sem. A tanácsok érdekeltsége nem volt megfelelően biztosítva az általuk irányított vállalatok gazdálkodásának eredményességében. Nem érvényesült eléggé be­folyásuk a vállalatok terveinek kialakításánál. Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszté­riumnak a költségvetés végrehajtásában kifejtett munkája a meglévő hiányosságok mellett is az előző évekhez képest jelentős fejlődést mutat. A zárszámadás adatai mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében megfelelnek a valóságnak, és ezért javasolom a pénzügyminisztérium 1953. évi költségvetési jelentésének elfogadását. Emellett szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy állami szerveink vezetőinek olyan következteté­seket kell levonniok a múlt évben elkövetett hi­bákból, amelyek módot nyújtanak arra, hogy 1954. évi gazdálkodásunkból a hibákat kiküszö­böljük. Ennek érdekében komoly erőfeszítéseket kell tenni a vezetőmunka színvonalának megja­vítására, a bürokratizmus felszámolására. Meg kell szüntetni a hatáskörök egészségtelen korlá­tozását, hogy teljes egészében érvényesüljön az alsó szervek vezetőinek felelőssége az általuk ve­zetett szervek gazdálkodásáért. A vezetők ebben a munkájukban jobban támaszkodjanak arra a hatalmas segítségre, amelyet a dolgozók alulról jövő bírálata nyújt azzal, hogy leleplezi az ész­szerűtlen, bürokratikus intézkedéseket és egész­ségesen kezdeményezi az államapparátus megja­vítását. Lelkesítse az államapparátus valamennyi vezetőjét és dolgozóját az a tudat, hogy az ál­lamapparátus megjavítása és olcsóbbá tétek nagy mértékben előreviszi népünk életszínvona­lának emelését. Államapparátusunk mélyreható megjavítása hozzá tud járulni ahhoz, hogy a dolgozók kez­deményezése a több, jobb és olcsóbb termelés ér­dekében szélesen kibontakozzék és állandósul­jon. Csak néhány példát említek a kongresszusi verseny eredményeiből, ami világosan mutatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek felszabadult népünk dolgozóinak lelkes kezdeményezésében. A diósgyőri Márta-bánya dolgozóinak jó munkája a versenyben tonnánként 15 forinttal csökken­tette a szén önköltségét. Az ózdi martinászok, a vállalt 3 százalék helyett 2,2 százalékra szorí­tották le a selejtet, ami 430.000 forint megtaka

Next

/
Oldalképek
Tartalom