Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

257 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 258 ott ülnek ma a nép küldöttei, a népi ülnökök. A nép képviselőinek bevonása a bíráskodásba nagyjelentőségű. A nép küldötteinek működése és részvétele a bíráskodásban a bíróságot közelebb hozta a néphez és biztosítja, hogy ezek a bíróságok a dolgozók érdekének figyelembevételével minden ténykedésükben a nép által alkotott törvényeket tartsák szem előtt. Alkotmányunk 37. §-a kimondja, hogy a bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alakított tanácsokban ítélkeznek. Alkotmányunknak ez a rendelkezése tehát egész bírósági rendszerünkben maradéktalanul érvényesül. A népi ülnököket bírói ténykedésük során ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazok a kötelességek terhelik, mint a hivatásos bírákat. Az ülnököknek tehát joguk és kötelességük, hogy a tárgyalás menetében tevékenyen részt vegyenek és életfelfogásukkal, népi igazságérzetükkel támogassák népi demokráciánk társadalmi, gazdasági és politikai rendjének védelmét, örömmel állapíthatjuk meg, hogy mind a hivatásos bírák, mind a népi ülnökök nagy többsége tudatában van feladata komolyságának, tudják, mit jelent a nép részvétele a bíráskodásban. Az ülnökök részvétele emeli bíróságaink tekintélyét, erősíti a bíróság kapcsolatát a dolgozó tömegekkel. A tömegekkel való kapcsolat nyilvánul meg abban is, hogy az ülnökök beszámolnak dolgozó társaiknak az üzem, állami gazdaság, termelőszövetkezet és hivatal dolgozóinak a bíróságoknál végzett munkájukról és tapasztalataikról. A magyar dolgozók, munkások, parasztok és értelmiségiek ma bátran és bizalommal fordulnak a bírósághoz, mert tudják, hogy ez a bíróság a nép bírósága, az ő érdekeiket védelmezi. A Horthy-fasizmus idején a dolgozók féltek a bíróságtól, mert tudták és tapasztalták, hogy nekik a burzsoá bíróság előtt soha sem lehet igazuk. Ma népi demokráciánkban a becsületes dolgozóknak nem kell tartaniok a bíróságtól, mert ennek a bíróságnak egészen más a rendeltetése, a feladata, mint az örök időkre letűnt kapitalistarendszer bíróságainak. Ezzel szemben mit látunk a felszabadulás előtti burzsoá magyar bíróságok és a mai kapitalista országok bíróságainak tevékenységében? A burzsoá-bíróság a tőkés és földesúri kizsákmányolók hatalmi elnyomó szerve, nem más mint eszköz a kizsákmányoló, elnyomó osztály kezében a burzsoázia érdekeit védelmező jogszabályok alkalmazására és ezen keresztül a munkások és parasztok elnyomására, kizsákmányolására. Lenin azt tanította, hogy a burzsoá bíróság mindig a rend védőjének tüntette fel magát, lényegében azonban a kizsákmányolók kíméletlen elnyomásának volt vak eszköze és mindig a pénzeszsák érdekeit védte. Az imperialista államok bírósága szintén ilyen eszköz: a kommunisták és a haladó elemek elleni politikai terror eszköze. A Horthy-fasizmus bíróságai a magyar nép legiobbjait ítélték el és zárták börtönbe. Ugyanez az elv nyilvánul meg ma is a kapitalista országok bíróságainak működésében és feladataiban. Angliában a politikai perek száma állandóan emelkedik, különösen a második világháború I után. Franciaországban, Olaszországban szintén I fokozódik a bíróságok tevékenysége a kommunisták és a békeharcosok ellen. Spanyolországban Franco bíróságai kíméletlenül elnyomnak minden haladó eszmét és megmozdulást. Görögországban a bírósági eljárás megcsúfolásával ítélték halálra és végezték ki Beloianniszt, a görög nép nagy békeharcosát. A burzsoá bíróságok | elnyomó szerepe és tevékenysége azonban a legszembetűnőbben az Amerikai Egyesült Allamok| ban, az imperialisták által sokat hangoztatott J szabadság hazájában nyilvánul meg. Bíróságaik í intézményesen üldözik a kommunistákat és a haladó elemeket. Nagy szerepet játszanak ítéleteikkel az amerikai fasizmus széles kibontakozásában, ítéleteikben támogatják a Taft—Hartleyféle rabszolgatörvényt és elősegítik a legszélesebb tömegek politikai üldözését, megfélemlítését. Az amerikai bíróság a tőkések es más kizsákmányolók kiszolgálásán túlmenően még az amerikai »alkotmányban« biztosított jogokat sem tartja be. így például az alkotmányellenes Smith-féle törvény alapján ítélik el a szabadságért küzdő kommunistákat, a munkásosztály legjobbjait, a megélhetés biztosításáért küzdő szakszervezeti vezetőket. Az amerikai monopoltőkések a fasiszta bíróságok törvénytelen eljárását is túlenyhének tartják a kizsákmányolás fokozásában és a haladó eszmék elnyomásában. Ezért olyan szerveket állítottak fel, amelyek minden törvényesség nélkül járnak el nemcsak a kommunistákkal, vagy a kommunistákkal rokonszenvező polgárokkal szemben, hanem az amerikai nép millióival szemben is. Az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságok emberek százait juttatják börtönbe és ezrek megélhetését teszik tönkre. A bizottságok tevékenységére jellemző, hogy már akkor is elbocsátanak valakit állásából, ha a bizottság csak megidézte maga elé, de az illető nem jelent meg. E bizottságok teljes jogellenességét mutatja az. hogy működésüket nem korlátozza semmiféle eljárási szabály. A szabályokat önkényesen, saját maguk állapítják meg. Különösen azóta váltak az állampolgárok megfélemlítésének leghir hedtebb eszközévé, amióta Mac Carthy lett az egyik legfontosabb bizottság elnöke. Ténykedésük azóta rendkívüli mértékben kiterjedt a szakszervezetek üldözésére, a négerek egyenjogúságát hirdető haladó emberek s ezen túlmenően a haladó tudósok, egyetemi tanárok, jogászok stb. üldözésére is. Jellemző az amerikai bíróságokra, hogy amikor a nép jogaiért és szabadságáért harcoló kommunistákat és munkásokat tömegesen ítélnek el, amikor embertelenül halálra ítélnek szerencsétlen négereket és kivégeztetik a teljesen ártatlan Rosenberg-házaspárt, ugyanakkor nem vesznek tudomást a szervezetten folyó bűnözésről és szemet hunynak a hirhedt gengszterbandák tevékenysége fölött. A gengszterbandák elszakíthatatlanul összekapcsolódnak a tőkésekkel és a legfelsőbb amerikai közigazgatási szervekkel. Teljes nyugalomban, folytathatják rablásaikat, mert nem fenyegeti őket az a veszély, hogy 19* «