Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

233 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án. szerdán. 234 támogatására, az Akadémia könyvtárának fej­lesztésére, a nemzetközi kapcsolatok elmélyíté­sére és kiszélesítésére közel 20 millió forintot irányoz elő, akkora összeget, olyan arányú támo­gatást, mely e célok megvalósítását biztosítja. Az Akadémia költségvetésében van bizto­sítva az aspiránsképzés anyagi fedezete is. A tu­dományos munka messzemenő ösztönzését és egyben tudósaink anyagi gondoktól való mente­sítését szolgálja a költségvetésbe felvett 15,4 millió forint, mely elsősorban az akadémikusok­nak, a tudományok doktorainak és kandidátusai­nak tiszteletdíjait biztosítja. Még külön közel 3 millió forint van felvéve a költségvetésbe a kiemelkedő kutatások premizálására, jutalma­zására. További egymillió forint pedig arra van előirányozva, hogy akadémikusaink részére ma­gasszínvonalú üdülést biztosítson. A költségve­tés tehát biztosítja az anyagi alapot ahhoz, hogy akadémikusaink, a mi nagyszerű tudósaink újabb eredményekkel gyarapítsák, új dicsőség­gel övezzék tudományos munkájukat. A minisztertanács költségvetésében van elő­irányozva az Állami Ellenőrző Központ műkö­désének pénzügyi fedezete. Az ÁÉK-nak, mint az állami ellenőrzés köz­ponti szervének alapvető feladata a népgazda­ság fejlődését gátló hibák felfedése és azok okai­nak feltárása. Az Állami Ellenőrző Központ eredményes munkát végez ezen a területen. Már számos jelentésben mutatott rá az állami és különösen a pénzügyi fegyelemben levő lazaságokra, a gaz­daságosság követelményeinek figyelmen kívül hagyására, az önköltség kedvezőtlen alakulá­sának okaira és más hibákra. Különösen az utóbbi időben több esetben éles és jogos bírá­latot gyakorolt egyes állami szervek munkája felett. Azonban az Állami Ellenőrző Központ mun­kájának is még sok fogyatékossága van, ame­lyek között a legkomolyabb, hogy vizsgálatai nem a népgazdaság legdöntőbb területein foly­nak, nem mindig a főhibák feltárására irányul­nak. Ellenőrző munkája sokszor nem ad meg­felelő segítséget állami szerveinknek, mert ké­sedelmesen jelzi a bajokat, olyan időben, ami­kor a segítő intézkedések vagy már megtör­téntek, vagy már nem hajthatók végre. Ha eze­ket a hiányosságokat az Állami Ellenőrző Köz­pont megszünteti, komoly támasza lesz a minisz­tertanácsnak és a minisztériumoknak a kongresz­szus által megszabott feladatok végrehajtásában. A Munkaerő tartalékok Hivatala részére, 412 millió forintot irányoz elő a költségvetés, hogy feladatát, a szakmunkásutánpótlást és a munka­erőtoborzást biztosítsa. Az MTH lassan kiheveri a kezdeti és a hallatlanul nagyiramú növekedés nehézségeit és ha végre tervezésünkben véget vetünk a rögtönzésnek, a kapkodásnak, ha ta­nulólétszámunkat intézetenként a meglevő tény­leges anyagi bázisra építve állandósítjuk, ha min­den intézetünknek megállapítjuk a végleges pro­filját, azaz, ha véget vetünk az örökös átszer­vezésnek, akkor az MTH sem marad adósa né­pünknek. Azok a változások, amelyek népgazdasá­gunkban a múlt év júniusa óta történtek, mind­ezekre lehetőséget adnak, s máris tettünk szá­mos intézkedést, melynek eredményeképpen egyre több elismerést kapunk gyárainktól, bá­nyáinktól, építőipari vállalatainktól azért, hogy szakmailag jól képzett tanulókat nevelünk szá­mukra. Lényeges javulás van ipari tanulóinknál a fegyelem terén is, amit azonban még tovább kell fokozni. A mi főtörekvésünk most az, hogy tanulóink fejlődését a szocializmust építő né­pünk hősi tettein, történelmünk dicső hagyo­mányain keresztül olyan irányban befolyásol­juk, hogy az MTH tanulói a magyar ifjúság nagy táborának példamutató, hazájukat forrón szerető tagjai legyenek. Kormányunk bőkezű támogatással az ipari tanulóképzésről olyan mértékben gondoskodik, hogy azt semmiféle kapitalista országban még elgondolni sem lehetne. Mindezek mellett mégis szükséges az, hogy az MTH a pénzügyi fe­gyelem megszilárdítása, a szocialista vagyonnal való helyes gazdálkodás a túl bürokratikus ve­zetés leépítése és egyéb más intézkedések ré­vén törekedjék arra, hogy az egyes ipari ta­nulóra eső hallatlanul magas képzési költséget a képzés és a nevelés színvonalának csökken­tése nélkül fokozatosan csökkentse. A kormányprogramm középpontjában mező­gazdaságunk fejlesztése áll. Ezt a célt szolgálja a Földmérési és Térképészeti Hivatal is, amely a többi között ellátja a földnyilvántartással ösz­szefüggő feladatokat. Befejezte az 1954. évi gaz­dalajstrom összeállítását, s nagy ütemben foly­nak tovább a már a múlt évben megkezdett tér­képészeti, geodéziai és a legkülönfélébb föld­mérési munkálatok. A gazdalajstromok új rendszerű felfekte­tése és vezetése, valamint az egész munkálatnak az Állami Földmérési Hivatalhoz történt átadása biztosítja a beszolgáltatások arányos és igazsá­gos megállapításának lehetőségét, biztosítja a gazdalajstromoknak az állami földkönyvekkel és földnyilvántartásokkal való szoros egyezőségét. Meg kell azonban mondani azt is, hogy a Föld­mérési és Térképészeti Hivatal munkájában még sok a hiba, nagy a lemaradás a kitűzött fel­adatokhoz képest. Népgazdaságunk rendkívül -fontos kérdése a mezőgazdaság szocialista szektorának megszi­lárdítása és minőségi fejlesztése. Ezért nagy fel­adat vár a Termelőszövetkezeti Tanácsra, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek irányító csúcsszervére. A termelőszövetkezeti vagyon vé­delmének megszilárdítása, a szövetkezeti veze­tők munkájának további javítása, a szövetke­zetek munkájának jó megszervezése, jó elszámo­lási rendszerek kidolgozása, az alapszabályok fejlesztésére vonatkozó javaslatok kidolgozása szintén a tanács feladata. Tervezésünk helyes kialakítása és az éves pénzügyi terv végrehajtása érdekében elenged­hetetlenül fontos a várható terméseredmények előzetes jó ismerete. Ezt a feladatot az Állami Termésbecslési Felügyelőség látja el. Munkája során felméri a várható terméshozamot, felbe­csüli a betakarítási veszteségeket, összehangolja a saját maga és más szervek által végzett ter­I mésbecslési munkákat és eredményeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom