Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

225 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 226 mányunk politikájának maradéktalan valóra váltását. Meg kell szüntetni az építésügyi minisztériumban azt a helyzetet, hogy szavakban ugyan nem fukarkodnak, amikor a mezőgazdaság jelentőségéről és segítéséről van szó, de ugyanakkor megengedik a megengedhetetlent és elhanyagolják a mezőgazdasági beruházások teljesítését. A mezőgazdaság gépesítése megköveteli, hogy ipari üzemeink a mezőgazdaság számára gyártott gépeket sokkal jobb minőségben gyártsák. Ezen a téren, sajnos, még elég komoly bajok vannak. Biztosítani kell a mezőgazdaság számára a nagy- és kisgépek, de az ásók, lapátok, kapák és villák jó minőségét is. Egyrészt azért, mert a mezőgazdaságban sem lehet rossz minőségű gépekkel és szerszámokkal dolgozni, másrészt, mert a jóminőségű mezőgazdasági gépekkel és szerszámokkal is erősítjük a munkás-paraszt szövetséget. Az 1954. évi állami költségvetés bevételi részének sikeres teljesítése, de egész fejlődésünk egészséges irányának biztosítása, népünk életszínvonalának következetes emelése döntő mértékben attól függ, hogy csökkenni fog-e a termelés Önköltsége: növekszik-e a munka termelékenysége; biztosítani tudjuk-e minden területen a szigorú takarékosságot; meg tudjuk-e lényegesen javítani árucikkeink minőségét; javulni fog-e a munkafegyelem; sikerül-e lényegesen csökkenteni az igazgatási kiadásokat, és végül, de nem utolsó sorban. megszilárdul-e az adó- és a begyűjtési fegyelem? A felsorolt feladatok sikeres megoldása teremti meg népünk jóléte további emelésének, hazánk gazdasági, kulturális megerősödésének a feltételeit. A túlzott iparosítás ideje alatt ezeknek a fontos feladatoknak megoldásával nem tudtunk kellő mértékben foglalkozni. Most azonban, amikor felszámoliuk annak káros következményeit, lehetővé válik, hogy szervezettebben, olcsóbban és jobb minőségű kivitelben termeljünk. Ez az ipar, de egész népgazdaságunk számára az új szakasz egyik legfontosabb követelménye. Lehetetlen tovább tűrni, tisztelt Országgyűlés, az önköltség emelkedését. Sajnos. 1954 első negyedében az önköltség csökkentése terén javulás helyett rosszabbodás következett be. A minisztériumi iparban a termelés költségei 3.6 százalékkal meghaladták a tervezettet és így a vállalatok egy része, ahelyett, hogy nyereséget fizetett volna be. 672 millió forint veszteséggel zárt. Az építőiparban gyakran felesleges szállításokkal is nagy mértékben növelik az önköltséget. Így például a miskolci építkezésekhez nem használják fel az egyébként minőségileg megfelelő mályi téglagyár által termelt téglát, hanem a szükséges mennyiséget Békéscsabáról és Kecskemétről szállítják a miskolci építkezésekhez. Sajnos, ilyen példáknak bőviben vagyunk. Nagv mértékben növeli az önköltséget és komoly károkat okoz népgazdaságunknak a termékek sokszor nem kielégítő minősége. A minőségi kifogások miatt felmerülő kötbér és javítási díjak és az ebből származó késedelmes szállítások miatt bekövetkezett kamatköltség 1,1 milliárddal terhelte vállalataink 1953. évi termelési költségeit és csökkentette azokat a juttatásokat, amelyekben vállalati dolgozóink egyébként részesültek volna. Pártunk III. kongresszusa nagyon erőteljesen vetette fel e hiányosságokat és meghatározta azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy rendet teremtsünk a termelés területén, hogy olcsó és jóminőségű árukat gyártson a magyar ipar. Habár a felsorolt hiányosságok nagyon komolyak, mégis megvan a lehetőség arra, hogy azokat gyorsan és határozottan megszüntessük. Mindenekelőtt a vezetést kell megjavítani, kezdve a minisztériumoktól, le egészen a műhelyekig. Nagyobb hatáskört, több jogot kell adni az igazgatóknak. Ez majd növeli felelősségüket. Igazgatóink, főmérnökeink, az ipar parancsnoki kara, az utóbbi esztendőkben nagyobb tudásra és komoly tapasztalatokra tettek szert, de gyakran még ma is úgy kezeljük őket, mint az üzemek államosításának idején. Ezen változtatni kell! Ugyanakkor meg kell értetnünk üzemeink, gyáraink, bányáink vezetőivel, hogy a gyárak, üzemek, bányák vezetését is tudományos alapra kell helyezni. Folyamatosan tanulmányozni kell a gyár, üzem, bánya termelésének alakulását, meg kell találni mindazt, ami növeli az önköltséget, csökkenti a termelékenységet, ami anyagpazarláshoz vezet és folyamatos intézkedéseket kell kidolgozni azok megszüntetésére. Az utóbbi években éppen a túlzott iparosítás következtében elhanyagoltuk a technológia fejlesztését. Különösen a gépiparban jobban kell foglalkozni a felszerszámozás megoldásával. Hiányos felszerszámozás akadályozza a korszerű technika alkalmazását, aminek eredménye, hogy nem nő megfelelően a termelékenység. A Rákosi Mátyás Művekben például az egy vetőgép gyártására szükséges normaidő 86 óra, a gyártásra azonban 260 órát utalványoztak, mivel a gyártás nem volt megfelelően fel szerszámozva. Szigorú intézkedésekkel meg kell szilárdítani a technológiai fegyelmet és biztosítani kell, hogy minőségi ellenőreink csak azokat a munkadarabokat vegyék át, amelyek az előírt minőségnek is valóban megfelelnek. El kell látni iparunkat korszerű műszerekkel. Műszergyári iparunkat fejleszteni kell, mert korszerű műszerek hiányában iparunk nem képes kielégítő módon csökkenteni az önköltséget és növelni a termelékenységet. Pártszervezeteink, valamint üzemi bizottságaink és a DISZ-szervezetek tekintsék a pártmunka döntő feladatának az önköltség csökkentését, a termelékenység növelését, a minőség megjavítását és a szigorú takarékosság biztosítását, mert mindez népünk növekvő jóléte megteremtésének döntő előfeltétele. Semmi kétség, tisztelt Országgyűlés, hogy nagyszerű munkásosztályunkkal, kiváló műszaki vezetőinkkel és mind nagyobb tudással és tapasztalattal rendelkező igazgatóinkkal elériük, hogy olcsóbb, jobbminőségű árut termeljünk. 17*