Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

225 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 226 mányunk politikájának maradéktalan valóra vál­tását. Meg kell szüntetni az építésügyi miniszté­riumban azt a helyzetet, hogy szavakban ugyan nem fukarkodnak, amikor a mezőgazdaság je­lentőségéről és segítéséről van szó, de ugyanak­kor megengedik a megengedhetetlent és elha­nyagolják a mezőgazdasági beruházások teljesí­tését. A mezőgazdaság gépesítése megköveteli, hogy ipari üzemeink a mezőgazdaság számára gyártott gépeket sokkal jobb minőségben gyárt­sák. Ezen a téren, sajnos, még elég komoly ba­jok vannak. Biztosítani kell a mezőgazdaság szá­mára a nagy- és kisgépek, de az ásók, lapátok, kapák és villák jó minőségét is. Egyrészt azért, mert a mezőgazdaságban sem lehet rossz minő­ségű gépekkel és szerszámokkal dolgozni, más­részt, mert a jóminőségű mezőgazdasági gépekkel és szerszámokkal is erősítjük a munkás-paraszt szövetséget. Az 1954. évi állami költségvetés bevételi ré­szének sikeres teljesítése, de egész fejlődésünk egészséges irányának biztosítása, népünk élet­színvonalának következetes emelése döntő mér­tékben attól függ, hogy csökkenni fog-e a termelés Önköltsége: növekszik-e a munka termelékenysége; biztosítani tudjuk-e minden területen a szigorú takarékosságot; meg tudjuk-e lényegesen javítani árucik­keink minőségét; javulni fog-e a munkafegyelem; sikerül-e lényegesen csökkenteni az igaz­gatási kiadásokat, és végül, de nem utolsó sor­ban. megszilárdul-e az adó- és a begyűjtési fegyelem? A felsorolt feladatok sikeres megoldása te­remti meg népünk jóléte további emelésének, hazánk gazdasági, kulturális megerősödésének a feltételeit. A túlzott iparosítás ideje alatt ezek­nek a fontos feladatoknak megoldásával nem tudtunk kellő mértékben foglalkozni. Most azon­ban, amikor felszámoliuk annak káros következ­ményeit, lehetővé válik, hogy szervezettebben, olcsóbban és jobb minőségű kivitelben termel­jünk. Ez az ipar, de egész népgazdaságunk szá­mára az új szakasz egyik legfontosabb követel­ménye. Lehetetlen tovább tűrni, tisztelt Országgyű­lés, az önköltség emelkedését. Sajnos. 1954 első negyedében az önköltség csökkentése terén javulás helyett rosszabbodás következett be. A minisztériumi iparban a termelés költségei 3.6 százalékkal meghaladták a tervezettet és így a vállalatok egy része, ahelyett, hogy nyereséget fizetett volna be. 672 millió forint veszteséggel zárt. Az építőiparban gyakran felesleges szállítá­sokkal is nagy mértékben növelik az önköltséget. Így például a miskolci építkezésekhez nem hasz­nálják fel az egyébként minőségileg megfelelő mályi téglagyár által termelt téglát, hanem a szükséges mennyiséget Békéscsabáról és Kecs­kemétről szállítják a miskolci építkezésekhez. Sajnos, ilyen példáknak bőviben vagyunk. Nagv mértékben növeli az önköltséget és komoly károkat okoz népgazdaságunknak a ter­mékek sokszor nem kielégítő minősége. A minő­ségi kifogások miatt felmerülő kötbér és javítási díjak és az ebből származó késedelmes szállítá­sok miatt bekövetkezett kamatköltség 1,1 mil­liárddal terhelte vállalataink 1953. évi termelési költségeit és csökkentette azokat a juttatásokat, amelyekben vállalati dolgozóink egyébként ré­szesültek volna. Pártunk III. kongresszusa nagyon erőtelje­sen vetette fel e hiányosságokat és meghatározta azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy rendet teremtsünk a termelés terü­letén, hogy olcsó és jóminőségű árukat gyártson a magyar ipar. Habár a felsorolt hiányosságok nagyon komolyak, mégis megvan a lehetőség arra, hogy azokat gyorsan és határozottan meg­szüntessük. Mindenekelőtt a vezetést kell megjavítani, kezdve a minisztériumoktól, le egészen a műhe­lyekig. Nagyobb hatáskört, több jogot kell adni az igazgatóknak. Ez majd növeli felelősségüket. Igazgatóink, főmérnökeink, az ipar parancsnoki kara, az utóbbi esztendőkben nagyobb tudásra és komoly tapasztalatokra tettek szert, de gyakran még ma is úgy kezeljük őket, mint az üzemek államosításának idején. Ezen változtatni kell! Ugyanakkor meg kell értetnünk üzemeink, gyá­raink, bányáink vezetőivel, hogy a gyárak, üze­mek, bányák vezetését is tudományos alapra kell helyezni. Folyamatosan tanulmányozni kell a gyár, üzem, bánya termelésének alakulását, meg kell találni mindazt, ami növeli az önköltséget, csökkenti a termelékenységet, ami anyagpazar­láshoz vezet és folyamatos intézkedéseket kell ki­dolgozni azok megszüntetésére. Az utóbbi években éppen a túlzott iparosítás következtében elhanyagoltuk a technológia fej­lesztését. Különösen a gépiparban jobban kell foglalkozni a felszerszámozás megoldásával. Hiá­nyos felszerszámozás akadályozza a korszerű technika alkalmazását, aminek eredménye, hogy nem nő megfelelően a termelékenység. A Rákosi Mátyás Művekben például az egy vetőgép gyár­tására szükséges normaidő 86 óra, a gyártásra azonban 260 órát utalványoztak, mivel a gyártás nem volt megfelelően fel szerszámozva. Szigorú intézkedésekkel meg kell szilárdítani a techno­lógiai fegyelmet és biztosítani kell, hogy minő­ségi ellenőreink csak azokat a munkadarabokat vegyék át, amelyek az előírt minőségnek is való­ban megfelelnek. El kell látni iparunkat korszerű műszerekkel. Műszergyári iparunkat fejleszteni kell, mert kor­szerű műszerek hiányában iparunk nem képes kielégítő módon csökkenteni az önköltséget és növelni a termelékenységet. Pártszervezeteink, valamint üzemi bizott­ságaink és a DISZ-szervezetek tekintsék a párt­munka döntő feladatának az önköltség csökken­tését, a termelékenység növelését, a minőség megjavítását és a szigorú takarékosság biztosítá­sát, mert mindez népünk növekvő jóléte meg­teremtésének döntő előfeltétele. Semmi kétség, tisztelt Országgyűlés, hogy nagyszerű munkásosztályunkkal, kiváló műszaki vezetőinkkel és mind nagyobb tudással és ta­pasztalattal rendelkező igazgatóinkkal elériük, hogy olcsóbb, jobbminőségű árut termeljünk. 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom