Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

211 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 212 gáló kiadásokat. Különösen nagy összeget — 68 millió forintot — fordítunk a sportcélok támo­gatására. Jelentős összeg jut a testnevelési hall­gatók támogatására, új tantermekre és felszere­lésekre. Tovább kell fejleszteni a magyar sport által elért bel- és külföldi eredményeket, melyek arra köteleznek bennünket, hogy necsak meg­tartsuk, hanem tovább növeljük azokat. A kulturális célokra fordított kiadások mel­lett népi demokráciánk gondoskodik egészségügyi és szociális viszonyaink további fejlesztéséről is. A szociális és egészségügyi kiadásokra költségve­tésünk több mint 6 milliárd 212 millió forintot, az 1953. évinél 16 százalékkal nagyobb összeget irányoz elő. Költségvetésünk növekvő előirányzatai azt mutatják, hogy az egészségügyi és szociális intéz­mények fenntartására és bővítésére közel fél­milliárddal nagyobb összeget fordítunk, mint az előző esztendőben. Egészségügyi beruházásaink nyomán a kórházi ágyak számát közel 5000 új ágy beállításával növeljük. Tovább fejlesztjük az üzemegészségügyi és munkavédelmi berendezé­seket. Az e célra előirányzott összeg meghaladja a 650 millió forintot. Egészségvédelmi és szociális helyzetünk jelentős megjavítása mellett pártunk és kormányunk számtalan formában kifejezésre juttatja az emberről és jólétének emeléséről val­lott felfogását, amelyeket tettekkel is bizonyít. Elég csak utalni arra, hogy évről évre növekszik a bölcsődék és napközi otthonok száma. Az anya­és csecsemővédelemre több mint félmilliárd fo­rintot fordítunk. Továbbfejlesztjük a rendelőinté­zeti hálózatot, hogy csökkentsük a zsúfoltságot, amelyet lakosságunk jogosan kifogásol. A társadalombiztosításra előirányzott költ­ségvetési kiadások meghaladják a 3 milliárd 859 millió forintot. A lakosságnak több mint 60 szá­zaléka részesül társadalombiztosításban. Az év során 187.000 dolgozó — ezek között nagyszám­ban fiatalok — részesül kedvezményes üdülte­tésben. Ugyancsak népünk jólétének közvetlen eme­léséhez járul hozzá kormányunk azzal is, ho??v széleskörű lakásépítési programm keretében több mint 1 milliárd 500 millió forintot irányzott elő új lakások építésére. Az előirányzott összeg közel kétszerese az 1953. évi lakásépítési kiadásoknak. Azt hiszem, hogy a költségvetésünk eme elő­irányzatának igen sokan örülnek, mert ez a la­kosság szociális ellátottságának lényeges javulá­sát eredményezi. A szocializmus építésében elért sikereinket, szociális és kulturális vívmányainkat csak úgy tudjuk fenntartani és továbbfejleszteni, ha gon­doskodunk azok megvédéséről. A költségvetés­ben ezért 5 milliárd 400 millió forintot biztosí­tunk néphadseregünk számára, hazánk biztonsá­gának, békéjének védelmére. Ezután rátérek államapparátusunk munká­jának elemzésére. Államigazgatásunk költségve­tési kiadásainál fokozottabban kell érvényesülnie a takarékosságnak. Az igazgatási célokra elő­irányzott kiadások összege 2 milliárd 2 millió fo­rint, ami az összes kiadásoknak csupán 4 száza­léka, de mégsem lehetünk az e téren elért ered­ményekkel elégedettek. Meg kell mondanunk őszintén — amint erre pártunk III. kongresszusa is világosan rámuta­tott — hogy az igazgatási kiadások további csök­kentésének lehetőségeit még távolról sem merí­tettük ki. A minisztériumok, a felső vezetés még mindig erősen centralizált, sok a felesleges, ki nem használt munkaerő, számtalan a bürokra­tikus, az élettől elszakadt, íróasztalízű rendelke­zés. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapo­tot, hogy a felsőbb szervektől naponta az instruk­torok hada lepje el az alsóbb szerveket és éven­ként ezrével ontsák a rendeleteket, körleveleket, utasításokat, ami azt bizonyítja, hogy a rendel­kezések nem alaposak. Ezért valamennyi minisz­tériumnak, az apparátus minden dolgozójának arra kell törekednie, hogy sokkal egyszerűbben végezzék az igazgatás munkáját. Távolítsuk el a felesleges, bürokratikus hajtásokat és vessünk véget a papírtengernek, amivel az alsóbb szer­veket elárasztjuk. Most t átérek a költségvetés összeállításában és végrehajtásában egyre nagyobb szerephez jutó helyi tanácsok munkájának értékelésére. A helyi tanácsok szerepe nő, gazdasági és politikai jelentőségük fokozódik, feladataikat egyre job­ban és önállóbban látják el. Ez jut kifejezésre a helyi tanácsaink 1954. pvi költségvetésében is. amelynek előirányzata az 1953. évi 5 milliárd 331 millió forinttal szem­ben 6 milliárd 316 millió forint. A helyi költségvetések előirányzatában ilyen jelentős — több mint 18 százalékos — emelkedés mutatja azt a tényt, hogy tanácsaink gazdasági önállóságának növelése és hatáskörük bővítése elengedhetetlenül szükséges. Az ezt szolgáló in­tézkedéseknek még ebben az évben meg kell va­lósulniok. Pártunk III. kongresszusán elfogadott irány­elveknek megfelelően a helyi államhatalmi szer­veknél meg kell szüntetnünk azokat a megkötött­ségeket, amelyeket elsősorban a pénzügyminisz­térium, a Tervhivatal, az OLB. és más tárcák részéről támasztanak. Enélkül a lakosság igényei­nek kielégítését a helyi tanácsok nem tudják megvalósítani. A helyi tanácsoknál előirányzott kiadások 51 százaléka a szociális és kulturális feladatok­kal kapcsolatos, 33 százalékot tesznek ki a gaz­dasági, 16 százalékot pedig az igazgatási költsé­gek. 513 millió forintot fordítunk belső és távol­sági utakra, a tavalyi 445 millió forinttal szem­ben, tehát lényegesen nagyobb összeget. A falu villamosításának beruházásaira 19 millió forintot fordítunk. Állami támogatást adunk a házak vil­lanyáramának bekötéséhez, hosszúlejáratú köl­csönnel. A helyi költségvetések tervezési és összeállí­tási munkáját már ebben az évben is a tanácsok és a dolgozó tömegek erősödő kapcsolata jelle­mezte. A pénzügyi és más állandó szakbizottsá­goknak a költségvetési előirányzatok előkészíté­sében aktív részük volt, ezen keresztül a lakos­ság széles tömegeinek kívánsága, véleménye ér­vényesült, meg kell állapítani azonban, hogy még csak kis mértékben. Ugyanakkor lehetőség volt arra is, hogy a költségvetés összeállítása során a tanácsi szervek a megállapított keretektől eltér­jenek. Ez is hozzájárul a tanácsok önállóságának fokozásához. De még közelebb kell vinni a taná­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom