Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-54

1185 Az országgyűlés 54. ütése Í9Ő2. évi december hó 17-én, szerdán. 1186 tevő imperialista kormányok idéztek elő, hogy megszerezzék a világ feletti uralmat. Ma, amikor az, első két világháború tízmilliókat pusztított el, az úgynevezett »szabad világ« urai egy újabb világháború kir'obbantására torekednek. Népünk 1945. előtt hosszú időn át szenvedő alanya volt a régi uralkodó osztályok nablqpoliitikájának, amely saját népe elnyomása mellett a szomszédos, vagy távolabbi népek kifosztásaira ós függetlenségének elrablására törekedett. Az ilyen belés külpolitika szükségszerűen hozta magával a háborúkat, amelyek a nép számára mindig szenvedéssel' és nyomorral jártak. A népek az uralkodó osztályok hatalmi dölyfe és terjeszkedő törekvései következtében nem élhettek békességiben egymással és az- országhatárokat állandóan háborús veszély fenyegette. A kizsákmányoló osztályok háborús uszításainak az volt a céíja, hogy a népek egymás elleni uszításával eltereljék a figyelmet népelnyomó politikájukról. Az emberiség újkori történelmében korszakalkotó jelentőségű Nagy Októberi Szocialista Forradalom döntő csapást mért a népeket egymásra uszító; rablóháborúkra spekuláló külpolitikára. Lenin és Sztálin, a forradalom lángeszű vezérei, -a cári rendszer felett aratott végleges győzelem másnapján valamennyi hadviselő kormánynak és népnek felajánlották a békét, egymás egyenlő jogainak elismerése és a népek közötti testvéri kapcsolatok alapján. A oépek baráti együttműködése, a béke fenntartására irányuló törekvés szilárd alapja a Szovjetunió külpolitikájának, amelytől 35 éven át egy pillanatra sem tért el. A szovjet kormány a különböző nemzetközi fórumokon több mint egy emberöltő óta megszámlálhatatlan esetben vívott szenvedélyes harcot a béke megvédéséért és sikerrel leplezte le. az imperializmus és különösen korunk legveszélyesebb rablójának, az amerikai imperializmusnak háborús terveit. Ezzel a politikával, amely mélyen nemzeti és hazafias; a Szovjetunió nemcsak a szovjet nép érdekeit szolgálta, hanem az egész emberiség érdekeit is. A lenini-sztálini külpolitika új és .új erőt önt mindazokba a százmilliókba" akik a békéért, hazájuk függetlenségéért harcolnak szerte' az egész világon. A magyar kommunisták már 1919-ben megkísérelték, hogy a Szovjetunió külpolitikájának példáját kövessék. A magyar dolgozók Ökle összeszorul ima is, ha arra gondolnak, hogy ezt 1919-ben a nyugati imperialisták beavatkozása és a szociáldemokraták árulása megakadályozta. Miattuk kellett népünknek végiig szenvednie a Horthy-fasizmus negyedszázados brutális elnyomását, a második világháború minden szenvedését. A fehér terror uralmát azonban népünk teljes és végleges felszabadítása követte, amit a Szovjetunió dicső hadseregének köszönhetünk. A magyar kommunisták ma már nyolcadik éve folytatják az egész nép támogatásával ezt a külpolitikát, amely egyedül igazán hazafias, a nemzet egyetemes érdekéit szem előtt tartó eredményes külpolitika a magyar nép számára. Pártunk a felszabadulás első • napjától kezdve a Szovjetunió önzetlen segítségére támaszkodva meghiúsította beiső és külső ellensé.geink kísérleteit és biztosította Magyarország vég- ' érvényes csatlakozását a demokrácia és a béke egyre erősödő táborához, amelynek vezetője a Szovjetunió. r Népünk és a szovjet nép közötti barátságnak mély gyökerei vannak. Emlékezzünk vissza a proletariátus nagy vezérének, Leninnek üzenetére, aki 1919-ben így szólt a magyar munkásokhoz: »-Elvtársak! Lelkesedéssel és örömmel töltenek el bennünket a hírek, amelyeket tőletek kapunk. Az egész világon mindaz, ami a munkásosztályban becsületes, a ti pártotokon áll.« Minden magyar dolgozó tudja, hogy a két világháború között a Szovjetunió egész politikája arra irányult, hogy megakadályozza a háború ki robbantását, a fasizmus bűnös terveinek megvalósítását. Számtalanszor emelte fel szavát a magyar nép jogait, emberi méltóságát lábbal tipró Horthy-fasizmus ellen, száz és száz hazánkból kiüldözött kommunistának és igaz hazafinak biztosított menedéket. A Szovjetuniónak, a nagy Sztálinnak köszönhetjük — és ez is soha el nem múló hálára kötelez mindnyájunkat —, hogy vian Rákosi Mátyásunk, aki népünk bölcs vezetőjeként utat mutat a jelen feladatainak megvalósításához és boldog jövőnk építéséhez. T. Országgyűlés! Sztálin elvtárs egyízben a Szovjetunió külpolitikáját így jellemezte: >A mi külpolitikánk világos: a béke megőrzésének és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének politikája valamennyi ország felé. A Szovjetuniónak eszeágában sincs, hogy bárkit is fenyegessen, rnégkevésbbé, hogy bárkire is rátámadjon. Mi a béke mellett va-. gyünk, a békéért harcolunk és aki békét akar, mindenkor támogatásra talál nálunk.« Sztálin elvtársnak ez útmutatása alapján a Szovjetunió jelenleg is aktív harcot vív az újabb háború ellen és őszinte békepolitikája az'egész haladó emberiség legfőbb reménye. A Magyar Dolgozók Pártja és népi demokratikus kormányunk külpolitikája erre a sztálini békepolitikára épül, Ez a mi terveink teljesítésének, boldog szocialista jövőnknek legfőbb biztosítéka Rákosi elvtárs, a magyar nép hivatott vezére, Lenin és Sztálin legjobb magyar tanítványa, évtizedek óta fáradhatatlan zászlóvivője a szovjetmagyar barátságnak. Beszédeiben és írásaiban szüntelenül arra neveli pártunk valamennyi tagját, országunk minden dolgozóját, hogy tanuljuk meg fenntartás nélkül tisztelni és szeretni a Szovjetuniót, tűzön-vizen keresztül kitartani mellette. Számtalan megnyilatkozásai közül legyen szabad csak két megállapításra hivatkoznom. 1949 májusában ezt mondotta Rákosi elvtárs: »Győzelmünk külpolitikai összetevői között első helyen kell megemlítenünk a Szovjetuniót, amelynek a háború utáni gazdasági újjáépítésben elért hatalmas ered^menyei csakúgy, mint következetes békepolitikája, nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar dolgozó tömegek a Népfront és pártunk íelé fordultak. Minél jobban elmélyülnek a magyar demokrácia gyökerei, annál inkább tudatosodik a széles tömegekben az összefüggés a Szovjetunió sikeréi és a mi eredményeink között. A Szovjetunió minden sikere egyszersmind a miénk is.« Egy évvel később Rákosi elvtárs a következőket jelentette ki: »A felszabadítás volt az első döntő segítség, amelyet a Szovjetunió nyújtott nekünk. Ezt a segítséget szakadatlan sorban újak követték. Csak a Szovjetunió és nagy vezérének, Sztálin elvtá«nak nagylelkű támogatása s előrelátó politikája tette lehetővé, hogy az elalélt nem-