Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-53
1169 Az országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó 16-án, kedden. H70 kiadás 67.5 milliárd dollár, az egész összegnek majdnem 80 százaléka. Ha ehhez hozzászámítjuk a közvetve háborús célokat szoligáló kiadásokat, kiderül, hagy az amerikai költségvetés összes kiadásainak mintegy 93 százaléka szolgálja a háborút. Amerikában a költségvetési számok emelkedése az előző évhez képest kizárólag a közvetlen háborús kiadások növekedéséből adódik, és minden más célra szolgáló kiadás abszolúte is, relatíve js csökkent az 1952/53-as amerikai költségvetésben. Vagyis az a költségvetési előirányzat, teljesen az amerikai gazdaság militarizálásának további fokozását szolgálja. Minthogy jelenleg a nagy amerikai monopóliumok mind katonai megrendelésen dolgoznak, az egész költségvetés a monopóliumok jövedelmeit növeli. Az amerikai költségvetés minden dollárjából 93 cent szolgálja a háború céljait, tehát minden más költségvetési célra: kulturális, szociális és egészségügyi feladatok ellátására, iskolákra és gyermekvédelemre-, gyógyításra és társadalombiztosításra a 7 százalékos maradványból juttatnak valamit, miután már kifizették belőle az állami adminisztráció hatalmas fenntartási költségét és minden más fontos kiadást. Az amerikai költségvetésben valóban alig találhatunk olyan kiadási tételeiket, amelyek a békegazdaságot, a dolgozók jólétét, kulturális fejlődését szolgálnák. Az idei költségvetésben például jelentősen csökkentették a lakásépítésire előirányzott összeget és egészségügyi célokra mindössze a költségvetési kiadások 0,5 százalékát fordítják. Mi a helyzet ezzel szemben nálunk, a mi békeköltségvetésünkben? Egyedül kulturális célokra több, mint 7 százalékot, több mint 3,5 milliárdot fordítunk. Az amerikai költségvetés ugyanerre a célra 0,4 százalékot fordít; ami azt jelenti, hogy mi aránylagosan 17,5-szer annyit (fordítunk kulturális célokra, mint az Egyesült Államok. A Szovjetunió iskolai célokra 12.6 százalékot fordít. Mi szociális és egészségügyi célokra a költségvetésnek több mint 11.5 százalékát, közel 6 milliárdot fordítunk, ami aránylagosan 23-szorosan annyi, mint az amerikai költségvetésből erre jutó 0.5 százalék. Amerika gazdasági életének alapja ma a fegyverkezési ipar. A polgári szükségletek kielégítésére dolgozó ipar súlyos válságba került, és az azelőtt ott foglalkoztatott munkásokból adódik a teljes és részleges munkanélkülieknek ma már 13 millióra emelkedett száma. A nagy fegyvergyártó monopóliumok jövedelme 1946-tól 1950-ig, a fegyverkezési hajsza öt éve > alatt 158 milliárd dollárra nőtt; 50 milliárddal több, mint a második világháború öt esztendeje alatt. Az érem másik oldalán pedig ez van: Truman elnökségének két esztendeje alatt több adót préseit ki az amerikai dolgozókból, mint az Egyesült Államok 31 előző elnöke 150 esztendő alatt. Nézzük meg ezzel szemben a mi költségvetésünket, amelyben a lakosság adói az 52 milliárd 239 milliós bevételből mindössze 4 milliárd 220 milliót tesznek ki, vagyis ez a tétel is csaknem 80 millióval csökkent az 1952-es költségvetéshez viszonyítva, mert a mi költségvetésiünk nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus alapvető törvényén épül; Amint Rákosi elvtárs tegnap hangsúlyozta, a mi költségvetésünk célja nem a tőkések maximális profitja, hanem a dolgozó nép igényeinek maximális kielégítése. Mi a Szovjetunió költségvetésének példáját, követjük. A Szovjetunió áliaimi költségvetésében a lakosság adóinak összege mindössze 9,3 százaléka az összes állami bevételeknek. Az Egyesült Államokban a költségvetési kiadások fedezésének főforrása, jóformán egyetlen forrása, a különféle adók. A Szovjetunió költségvetési kiadásainak több minit háromnegyedrészét békés építő munkára, a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonalának. további emelésére használják. Az amerikai kormány a nép, szociális, kulturális és gazdasági szükségleteinek kielégítésére alig szán valamit, de a háborús agresszió minden terhét és a nép elnyomását egyre nyersebben és nyíltabban végrehajtó államigépezet (fenntartásának terhét a dolgozó tömegekre hárítja. Az amerikai 'burzsoá lapok adatai szerint a hadiipari megrendelések több mint 40 százalékát az Egyesült Államok tíz legnagyobb monopóliuma kapja. A dolgozók zsebéből kiszivattyúzott pénz így válik a monopolkapitalistáik profitjává, és hogy ez az út minél rövidebb legyen. Eisenhower januárban megalakítandó kormánya hadügyminiszterévé a General Motors elnökét jelölte. Egyik választási fkortesbeszédében fejtegette Eisenhower, hogy egy 60 milliárd dolláros üzlet Irányításánál üzletembereket kell igénybevenni. Charles Wilson kinevezése valóban rendkívül leegyszerűsítette az »üzlet« lebonyolítását, miután eddig is a General Motors volt az a vállalat, amely a hadi megrendelésekből a legnagyobb megrendeléseket kapta, így például 1952. első hónapjaiban 4 milliárd dollárnyi értékűt. Most már a rendelő és a szállító, a vevő és az eladó személy szerint is lehet. (Derültség.) A (fizetés pedig a dolgozók feladata. Valóban ők adják meg az árát. A General Motors elnöke, a legnagyobb fegyvergyártó monopólium vezetője egyébként arról híres Amerikában, hogy 1951-ben ő volt az Egyesült Államok legnagyobb fizetésű embere. Tőkejövedelmén kívüli fix fizetése felülmúlta a 626.000 dollárt. Az Amerikai Egyesült Államok egyébként a fegyverkezésre nemcsak az idei költségvetésben beállított 67,5 milliárd dolïart fordítja, hanem az 1950—52-es időszakra előre megszavazott J39 milliárd dollárnak még hátralévő részét is. A fegyverkezési hajszát — minit mondottam — teljesen az állami költségvetésből finanszírozzák Amerikában, az állami költségvetést pedig a dolgozók adójából. A fegyverek és hadianyagok árát viszont a monopolkapitalisták álllapítják meg, úgy is, mint vevők, úgy is, mint eladók. így azután meg lehet állapítani, hogy a fegyverkezés tényleges növekedése egyáltalán nem áll arányban azokkal a dollármilliárdokkal, amelyeiket megfélemlítés! szándékkal és hangos propagandával hirdetnek, mini agresszív erejük mértékét. A hadianyagok és fegyverek árában ugyanis az utóbbi években 100—5000 százalékig, vagyis kétszerestől ötvenszeresig terjedő drágulás következett be. A dollármilliárdok tehát csak a monopolkapitalisták maximális profitjának mértékét mutatják hitelesen! Mit jelentenek ezek a dolgozók zsebébői a monopóliumok urainak jutott összegek az amerikai
