Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-53

1165 Âz országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó 16-án, kedden. 1166 területén egyre inkább megmutatkozik. A szocia­lista verseny ma már vitathatatlanul lényeges té­nyezője építő munkánknak. Ezért mind nagyobb figyelmet kelí ennek fejlődésére, eredményeire, hi­báira fordítani. Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén Gerö eJvtárs rámutatott azokra a hibákra. amelyeket versenymozgalmunkból még ki kell kü­szöbölnünk. Ilyen a bürokratizmus, élenjáró kezde­ményezéseink, újításaink elhanyagolása. Ha ezeket a hibákat kiküszöböljük, dolgozó népünk az eddigi­nél még nagyobb lelkesedéssel fog a munka front­ján harcot indítani a minisztertanácsi vándor­zászlóért és az ezzel összefüggő összesen töbib mint 4 millió forintot kitevő jutalmak elnyeréséért. Eb­ből a küzdelemből újabb, népgazdaságunkat hatal­mas 'mértékben megerősítő eredmények születnek majd meg. Az Országos Munkabér Bizottság titkárságá­nak 1953. évi költségvetési előirányzata 2.6 millió forint. Ez az előirányzat az 1952. évi előirányzat összegénél 2.3 millió forinttal kevesebb. Ez a csök­kenés azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista bérrendszer kiépítésének ezt a rendkívül fontos szer­vét visszafej lesztenők. Mindössze arról van szó, hogy a szervezet működésében fokozatosan meg­szüntetjük azt a hiányosságot, amely akadályozza valódi céljának és feladatának maradéktalan telje­sítésében. Az Országos Munkabér Bizottság titkár­sága ugyanis mindez ideig az egyes tárcákat, érintő bérkérdésekkel, valamint az e kérdésekkel össze­függő teendőkkel részletesebben foglalkozott. Ez a részletekbe menő foglalkozás erősen hátráltatta fő feladatának, a kérdés elvi irányításának vitelé­ben. Helyes tehát az az irányzat, amely az 1953. évi költségvetésben már erőteljesen jelentkezik, hogy tudniillik a részmunkák az egyes tárcákhoz kerül­nek át, az elvi összefogás és irányítás pedig mind­jobban kibontakozik magánál a titkárságnál. Ez lehetővé teszi a titkárság létszámának 210 főről 112 főre való csökkentését és ezzel együtt a ki­adásoknak közel 50 százalékos megtakarítását és egyben a titkárság munkájának lényeges megjaví­tását.' Az Országos Munkabér Bizottság titkársága már ebben az évben is igen jelentős feladatokat ol­dott meg a bérezés helyes irányában történő fej­lesztése érdekében. Elegendő utalnunk arra a nagy­szabású munkára, amelyet a tanácsi,, a műszaki dolgozók és a főkönyvelők bérének rendezésével, valamint a normarendezés területén végzett. Ipa­runk, mezőgazdaságunk fejlődése a jövő évben is újabb és újabb feladatokat fog a titkárság elé állí­tani, amelyeknek helyes megoldása lényegesen be­folyásolja népgazdaságunk eredményes működését. Az Országos Létszám Bizottság költségvetési előirányzatáról szólva, elsősorban utalni kell pár­tunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén a takarékosság terén jelentkező hiányosságok és fel­adatok tekintetében történt megállapításokra, me­lyek szerint nálunk még igen magas a nem termelő munkát végzők száma; arányszámuk az 1952. év­ben nem javult. A kívánatosnál gyorsabban nő az államigazgatásban foglalkoztatottak száma. Sok üzemnél, intézménynél súlyosan megsértik a lét­számfegyeknet, nem tartják be a határozatokat, különféle fondorlatokkal kijátsszák azokat. Ezen a téren még igen nagy lehetőségeink vannak meg­takarítások elérésére úgy a béralap, mint a létszám­gazdálkodás terén. Ennek a megtakarításnak az el­érésénél vár még igen fontos szerep az Országos Létszám Bizottságra. Az Országos" Létszám Bizottságnak kétség­kívül nehéz és komoly feladata van. Éppen ezért munkájához az egyes szervek vezetőinek a jövő­ben az eddiginél sokkal több segítséget, támoga­tást kell nyujtaniok. Az Országos Létszám Bizottságnak kíméletlen harcot -kell folytatnia azok ellen, akik a fejlődés során jelentkező újabb feladatok elvégzésére csak egy megoldást tudnak ajánlani: a létszám további növelését és egyáltalán nem számolnak a munka jobb megszervezésével, a szakmai tudás fejlesztésé­vel elérhető létszámmegtakarításokkal és ezzel növelik a bürokráciát, lehetőséget adnak az ügyek intézésének lassítására, nem segítik, hanem inkább hátráltatják fejlődésünket. Az Országos Létszám Bizottságnak úgy keli dolgoznia, hogy munkájának eredményeképpen fel­tétlenül a nemtermelő létszám fokozatos vissza­szorítását kell eredményeznie. A munkájához szük­séges fedezetet a költségvetésben előirányzott 1.5 millió forint biztosítja, ami egyben a bizottság mellett működő 56 főből álló titkárság személyi és dologi kiadásainak fedezésére szolgál. A »minisztertanács elnöksége alá tartozó tár­cák« fejezete című költségvetésben összegszerűleg is, de jelentőségében is igen kiemelkedő az a közel 74 millió forintot kitevő előirányzat, amellyel nép köztársaságunk az egyházat és a vallásfeleke­zeteket támogatja. Alkotmányunk} biztosítja nép­köztársaságunk minden polgára számára a vallás szabadságát, a vallás szabad gyakorlását, a kor­mány és az egyházak között létrejött megállapodá­sok pedig megadják az egyházak működéséhez szükséges anyagi alapot. A támogatás céljára elő­irányzott összeg fedezi az egyházi személyek sze­mélyi járandóságait és az egyéb fenntartási költ­ségeket. A kormány tehát tiszteletben tartja az Alkot­mány rendelkezéseit és tiszteletben tartja a meg­kötött megállapodásokat. Ezzel a maga részéről megad és megtesz mindent az együttműködés ér­dekében. Ismételten hangsúlyoznunk kell tehát azt, hogy ezek után csak az egyházakon, elsősorban az egyházak vezetőin múlik az, hogy a szocializmus építésében, a béke megvédésénél fokozatosan ki­alakuló együttműködést semmi sem zavarja meg. Ami az egyházak magatartását illeti, itt az a helyzet, hogy már vannak békepapok és ezeknek a száma növekszik. Ezek a papok a demokráciához húznak és a dolgozó néppel együtt örülnek népi demokráciánk megszilárdulásának, a békés alkotó­munka terén elért sikereinknek, dolgozó népünk növekvő jólétének, sőt tevékenységükkel mindezt elő is segítik. Ezek a békebarát papok nyiiltan kiáll­nak a demokrácia, a béke ügye mellett és elítélik a háborús gyujtogatókat. Ugyanakkor azonban van­nak olyan papok is, akik nem hívei a demokráciá­nak, akik nem örülnek, amikor azt látják, hogy dol­gozó népünk újabb és újabb sikereket ér el a szo­cializmust építő, békés alkotómunkája során. Ezek a papok nem örülnek annak, hogy dolgozó népünk élete évről évre szebb, vidámabb és boldogabb lesz. Ezeknek a «papoknak nincs egyetlen egy elismerő szavuk népi demokráciánk vívmányaihoz i dolgozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom