Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-52

1113 Az országgyűlés 52. ülése 1952. évi december hó 15-én, hétfőn. 1114 De természetes, hogy íe kérdés felvetődik és a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresz­szusán nem egy szónok.hangoztatta, hogy a szov­jet honvédelem olyan erő, amely m im den agresszor támadását meg tudja hiúsítani. (Nagy taps.) ivla­lenkov elvtárs az imperialista agresszorok felé a kongresszus viharos helyeslése mellett állapította meg: »A Szovjetunió nem ijed meg a háborús gyújtogatok fenyegetéseitől. Népünknek vannak ta­pasztalatai az agresszorok elleni harcban s rég megtanulta, hogyan kell megverni őket. Már a pol­gárháború idején megverte az agresszorokat, ami­kor a szovjet állam még fiafal és viszonylag gyenge volt. Megverte őket a második világháborúban es/a jövőben is megveri őket, ha hazánkat meg merik­támadni. Feltétlenül számolni kell a múlt té­nyeivel. Ezek a tények pedig arról tanúskodnak, hogy az első világháború következményeképpen Oroszország, a második világháború következmé­nyeképpen pedig már több európai és ázsiai ország levált a kapitalizmus rendszeréről. Minden alapunk megvan arra a feltevésre, hogy egy harmadik vi­lágháború .a kapitalista világrendszer összwri'.á­sár-r vezet.« Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a ma­gyar népi demokrácia növekvő gazdasági erejének megfelelően gondot fordít honvédelmünk erősí­téséra. Semmi áldozatot nem sajnálunk, hogy bé­kénk és jövő fejlődésünk hü őrét, fiatal honvédsé­günket úgy fejlesszük, hogy meg tudjon felelni a ráháruló feladatoknak. (Nagy taps.) Hasonló a helyzet a többi népi demokráciá­ban is. Es, hogy mire képes a hazáját védő, felsza­badult nép, arra a legjobb példa Korea, ahol az Egyesült Államok és vazallusainak minden erőfe­szítése kudarcba fulladt a koreai, nép és a kínai ön­kéntesek hősiességén, és ahol — mint Vasziljev­szkij elvtárs, a Szovjetunió honvédelmi minisztere megállapította —, az Egyesült Államokat történel­mének legszégyenletesebb veresége érte. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa hatalmas seregszemle volt. E kon­gresszuson arról is meggyőződhettünk, hogy a tőkés és gyarmati országok forradalmi, demokra­tikus és kommunista pártjai bátran viszik előre a népszabadság és a nemzeti függetlenség zász­laját. • Az új életet építő népek 800 milliós blokkja nemcsak gazdaságilag, de a honvédelem szempont­jából is hatalmas erő, melyet világszerte támogat­nak a béke hívei, a haladás harcosai, Abból, hogy a tőkés tábor tagjai előbb, va%y utóbb egymás tor­kának esnek és abból, hogy a szocializmust építő államok honvédelme erős, nem következik, hogy a béke megvédéséért folytatott harcunkat a legcseké­lyebb mértékben is csökentsük. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy milyen natalmas eredmény az, ha a békemozgalom sikere esetén elvezet az adott háború elhárításához, ideig­lenes elodázásához, az adott béke ideiglenes fenn­maradásához, a kardcsörtető kormány lemondásá­hoz és olyan kormánnyal való felváltásához, mely kész ideiglenesen fenntartani a békét. Ezért foko­zottan folytatni fogjuk harcunkat a békéért. Erre a •harcra annál is inkább szükség van, mert hisz az ellenség — mint a báránybőrbe bújt farkas ­maga békésnek, demokratikusnak állítja be saját agresszív szándékait. Malenkov elvtárs mondotta erről: »Az Egye­sült Államok vezető körei álcázni igyekeznek hódító politikájukat s ezért azon vannak, hogy a demokra­tikus tábor ellen folyó úgynevezett hidegháborút békés védelmi politikának tüntessék fel és a Szov­jetunió részéről fenyegető támadás nem létező ve­szélyével rémítgetik népeiket. Az atlanti tömb elo­csahosai által folytatott politika jellemző vonása, hogy demagóg, békeszerető frázisokkal álcázzák agresszív terveiket és a már folyó hadmüveleteket.« A békéért folyó harcban le kell 'leplezni ezeket a demagógokat. A Szovjetunió e téren felbecsül­hetetlen érdemeket szerzett. Az Egyesült Nemzetek Szövetségében a Szovjetunió volt az, amely a ko­reai háború első percétől kezdve következetesen harcolt a békéért. A Szovjetunió javaslatára kez­dődtek el a fegyverszüneti tárgyatások. A Szovjet­unió azonnali tűzszünetre és fegyyernyugvásra szóló javaslata volt az egyedüli, amely rögiön véget vetett volna a vérontásnak. \ De a Szovjetunió minden béketörekvése me f , tört az amerikai háborús gyújtogatok ellenállásán, akik a koreai háború pusztításából és vérözönébői megszámlálhatatlan dollármilliárdokat harácsolnak össze. Az amerikai tőkés lapok azt állítják, hogy a koreai háború eddigi 30 hónapja többe került, mint a második világháború első két és fél éve. Ebből az is következik, hogy az amerikai hadianyaggyárosok t számára a koreai háború még nagyobb Ikereseti le-* hetőséget, még bővebb aranyesőt jelent. A háborúnak e dögkeselyűi ezért hallani sem akarnak a békéről. A Szovjetunió elévülhetetlen ér­deme, hogy az egész világ előtt szakadatlanul le­leplezi az angolszász imperialisták agresszív tömbjének békefrázisait. Rájuk bizonyította, hogy ezek a háborús gyújtogatok — mi­közben a békéről papolnak —, hallani sem akarnak a/, atombomba és baktériumfegyverek eltiltásáról, sőt még a támadó, az agresszor fogalmának pontos meghatározásától is félnek. A béketábor híveinek szakadatlanul folytatniuk k?.V azoknak a háborús gyujtogatóknak a leleplezé­sét, akik „a szabadság és a •demokrácia", „a szabad országok közössége", a „szabad Európa" nevében készítik elő az új háborút. Szakadatlanul rá kell mutatni arra, hogy a »szabad világ« szívében, az Egyesült Államokban, hogyan terjed a fasizmus minden formája, a faji üldözés, az antlszemitizmiri, hogy vz amerikai imperializmus Koreában es egyebütt elköveti mindazokat az embertelenségeket és aljasságokat, védtelen nők, gyermekek és ag­gastyánok tömeggyilkolását, amit annak idején Hitler fasiszta banditái elkövettek. Rá kell mutatni arra, hogy miközben az angol alsóházban a népi demokráciákat oktatják ki a szabadság és a demokrácia nevében, a felsőházban arról folyik a vita a nemes lordok között, hogy a kenyai néger asszonyokat és gyermekeket vérebek­kel, vagy csak farkaskutyákkal terelték-e a szörnyű internáló táborokba. Rá kell mutatni, hogy az angol gyarmatosítók Kenyában és egyebütt miiyen vér­fürdőket rendeznek, s a legelemibb jogaikért küzdő négerek tízezreit olyan akasztófáikkal körített inter­náló táborokba zárták, melyeik szörnyűségei sokban felülmúlják Hitler internálótáborait. A világot átfogó békemozgalom, melynek kon I gresszusa most folyik Bécsben,.már eddig is batal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom