Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-49
1023 Az országgyűlés 49. ülése_ 1952. évi május hó 28-án, szerdán. 1024 A központi állami ellenőrzésnek egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie, hogy azok a vállalatok, amelyeknek működéséit vizsgálja, a mi szocialista népgazdaságunk vállalatai a hogy •azok az emberek, akik ezekben a vállalatokban dolgoznak, a mi szocialista népgazdaságunk cél-, kitűzéseinek megvalósítói. • Súlyos hiba volna, ha az ellenőrzés, ahelyett, hog y a vizsgált szervek bajaival, nehézségeivel megértően foglalkoznék és segítené Őket feladataik jobb ellátásában, a kákán is csomót keresnie, kötekednék velük. Akkor jár el helyesen a központi állami ellenőrzés, ha rávezeti az általa ellenőrzött szerveket a hibák kijavításának útjára; módot és le-hetőséget kell adnia arra, hogy az ellenőrzött szerveik vezetői és maguk a megállapított hibákat és mulasztásokat elkövető személyeik is kifejthessék saját álláspontjukat azokkal a fogyatékosságokkal kapcsolatban, amelyek ia vizsgálat során feltárultak. Lehetővé kell tenni számukra, hogy elmondhassák: egyetértenek-e az ellenőr megállapításaival vagy következtetéseivel, mi a . véleményük a saját felelősségüket illetően és mit szándékoznak tenni a rossz munka kijavítása, a hibák megszüntetése, a bajok kiküszöbölése érdekében. A kapitalisták által gyakorolt ellenőrzés éppen abban különbözik szembetűnően a mi ellenőrzéseinktől, hogy nem a bajok kiküszöbölésére, nem a munka javítására, a dolgozók segítésére irányul. A kapitalisták ellenőrzése a dolgozók kizsákmányolásának fokozása szolgálatában áll. Leplezi a bajok igazi forrásait, látszatellenőrzést végez, és igyekszik port hinteni a dolgozók szemébe, elterelni a figyelmüket a tőkések és kiszolgálóik gazságairól. Az ilyen' munkamódszerek a mi számunkra elvetendők. Mire is használhatnánk mi egy olyan típusú állami ellenőrzési szervet, mint.amilyen a Horthyfasiszta Legfőbb Állami .Számvevőszék volt, amelyet a 'dolgozók előtt igyekeztek úgy feltüntetni, mintha egy, a kapitalistáktól és a kormánytól független »legfőbb« ellenőrzés az egész nép érdekében gondosan »vigyázna« arra, hogy az államapparátus takarékosan gazdálkodjék. Valójában ez a »legfőbb« ellenőrző szerv a tőkések kizsákmányoló érdekeit védte, és ezért kizárólag azt tartotta feladatának, hogy a dologi kiadások puszta számszerűségeit és ezenkívül az utalványozás formai helyességét vizsgálja. Azt. már nem kutatta és nem is akarta kutatni, hogy mire fordítják ténylegesen a dolgozókból kipréselt közpénzeket. Ilymódon a Legfőbb Állami Számvevőszék nem volt egyéb,'mint a dolgozók félrevezetésének eszköze és- az uralkodó osztály képviselőinek kényelmes, magas címekkel, rangokkal és ehhez mért anyagi juttatásokkal járó hivatala, amelynek formális ellenőrzései mögött vígan burjánzott a burzsoázia minden jól ismert erkölcsi fertője: ,a csalás, a sikkasztás, a korrupció. Világos, hogy nekünk nem ilyen állami ellenőrző szervre van szükségünk, hanem' olyanra, amely szívén viseli a dolgozó nép ügyét, s amely nemcsak akar, hanem tud is gyakorlati segítséget nyújtani hivatalainknak, vállalatainknak, intézményeinknek állandó tökéletesedésükhöz, munkájuk folytonos javításához. Mivel (tud- a központi állami ellenőrzés segítséget nyújtani az" ellenőrző szerveknek? Azzal, hogy bátram, igazságosan és nyíltan ; feltárja a hibákat és rámutat a hibák elkövetőinek felelősségére. A bírálat é s az ettől elválaszthatatlan ön-, bírálat a mi szocializmust építő társadalmunkban a fejlődés leghatalmasabb rugója. Éppen ezért nem is lehet a mi szerveinknek jobb segítséget nyújtani a kemény, de tárgyilagos és építő bírálatnál. Sokan azt gondolják, hogy. a központi állami ellenőrzésnek azzal kell segítenie, hogy ha felveti a hibát, mindjárt a legnagyobb részletességgel kidolgozza azt is, hogy milyen intézkedéseket kell tenni vagy kiadni a hibák megszüntetése érdekében. Sőt előfordul, hogy egyenesen- elvárják a központi állami ellenőrzéstől, hogy adja ki az intézkedések bevezetésére az utasításokat is. Ez a módszer azonban nem lenne helyes, mert ilyen módon az ellenőrzés beavatkozna az ellenőrzött szervek- munkájába; ha az ellenőrzés gyámkodna az ellenőrzött szervek vezetői felett, akkor ezekben a vezetőkben- nagyon könnyen elhomályosulna a felelősség érzete az általuk vezetett területért. Lenin és Sztálin nem egyszer rámutattak arra, hogy mindenkor tudni kell, ki milyen munkaxeszlegert felelős, kitől kell a felelősséget megkövetelni valamely feladat teljesítésével kapcsolatban. Az ellenőrzés nem arra való, hogy az ügyek helyes intézéséért való felelősséget átvegye a gazdasági vezetőktől, hanem arra, hogy megalapozott és megfontolt bírálat révén rámutasson a hibákra és ezáltal-felhívja a vezetők figyelmét arra, hogy hol kell a munka javítása vagy a szabálytalanságok megszüntetése érdekében beavatkozriiok. Az ellenőrzés nem azért van, hogy a vezetést megfossza személyes jellegétől, hanem azért, hogy megerősítse az egyszemélyi felelős vezetést. T. Országgyűlés! A szocialista ellenőrzés módszereinek jellemző vonásairól szólva végül azt. az elengedhetetlen követelményt kell felemlíteni, hogy az ellenőrzés munkáját a dolgozók minél szélesebb körének tevékeny részvételével, a nagy tömegek tapasztalataira támaszkodva kell elvégezni. A dolgozók a nap minden órájában a- saját bőrükön érzik azokat az akadályokat, amelyek munkájuk jobb elvégzésében, eredményeik fokozásában hátráltatják; látják a bajokat és fel is vannak háborodva miattuk, ö'k maguk is igyekeznek megtalálni az utat az építést fékező akadályok kiküszöböléséhez, a hibák kijavításához és éppen ezért tapasztalataikat szívesen bocsátják rendelkezésére annak az ellenőrzésnek, amely Uigyanezekért a célokért küzd. Ezt a hatalmas erőt, a tömegek alulról jövő bírálatának és ellenőrzésének jelzéseit, azokat a tapasztalatokat, amelyeket a dolgozók a termelésben munkájuk során szereznek, szorosan össze kell kapcsolni az ellenőrzéssel. Ha a tömegek aktívan részt vesznek az ellenőrzésben, akkor az ellenőrző szerviek sokoldalúbban, mélyebben és alaposabban tudják feltárni a fogyatékosságokat és jobbam el tudnak hatolni a hibák gyökeréhez. Az ellenőrzésre is áll az a tanítás, amelyet Sztálin elvtárs a pártról szólva adott: Nem végez78*