Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-49

1015 Az országgyűlés 49. ülése 1952. évi május hó 28-án, szerdán. 1016 megingathatatlan alapja. Alkotmányunk kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság polgárainak alapvető kötelessége a inép vagyonának megvédése, à társadalmi tulajdon megszilárdítása. Különösen nagy a felelősségük a gazdasági vezetőknek, akikre rá van bízva az állami vagy szövetkezeti tulajdon megőrzése és gyarapítása. A nép vagyonának megőrzése és növelése érdekében a központi állami ellenőrzésnek szigo- ' rúan és rendszeresen ellenőriznie -kell, vájjon állami és gazdasági vezetőink gondosan és gazdaságosan kezelik-e azokat a rájuk bízott anyagi értékeket és pénzeszközöket, amelyek országunk erejének és gazdagságának forrásai. A társadalmi tulajdon védelme egyet jelent az ellenséges elemek elleni könyörtelen harccal, akik ezen à frontszakaszpn különös buzgósággal tevékenykednek. Sztálin elvtárs az osztályellenség legfőbb kártevő módszerét így jellemezte: »A legfőbb ezeknek a levitézlett embereknek ^tevékenységében' az, hogy tömegméretekben szervezik Í.Z államvagyon, a szövetkezeti vagyon, a kolhoztulajdon meglopását és kirablását.. . Mintegy megérzik osztályösztönükkel, hogy a szovjet gazdaság alapja a társadalmi tulajdon, hogy ez az alap az, amit meg kell ingatni, ha valaki kárt akar okozni a szovjethatalomnak.« À Bolsevik Párt vezetői, Lenin és Sztálin elvtársak kitartóan rámutattak arra, hogy a számadás és a nyilvántartás hiánya a termékek termelése és elosztása terén tág kaput nyit az állami vagyon fosztogatására, és megkövetelték, hogy a nép vagyonával való legnagyobb takarékosság érdekében meg keli szervezni az egész népgazdaságra kiterjedő pontos számvitelt. A gazdasági szerveknek tudniok kell, mibe kerül az államnak az egyes vállalatok vagy intézmények munkája. A pontos számvitelen keresztül állanMóan figyelemmel lehet kísérni a vállalat egész működését, ami elősegíti a tervek teljesítését és túlteljesítését, az önköltség rendszeres csökkentését, tehát a társadalmi tulajdon, a nép vagyonának megbecsülését. Ennélfogva az ellenőrzésnek nagy határozottsággal kell harcolnia a helyes számvitelért, a jó adatszolgáltatásért. A helyes számvitel megkönnyíti az ellenőrzés munkáját és elősegíti a vezetés színvonalának a javulását. Minden gazdasági vezetőnek kötelessége, hogy körültekintő legyen minden egyes forint kiadásánál, gazdaságosam, takarékosan kezelje a munkaerő és az anyagok felhasználását, csökkentse az önköltséget és növelje a felhalmozást. Mégis akadnak még nálunk szépszámmal olyan gazdaségi vezetők, mint akikfői Molötov elvtárs megemlékezett a Bolsevik Párt XVIII. Kongresszusán, akik méltóságukon alulinak tekintik a mérlegbeszámolók tanulmányozását, a számvitellel való törődést. Ezt a közönyösséget és gazdasági tudatlanságot Molotov elvtárs államellenes és anübolsevista magatartásként bélyegezte meg, arní* határozottan fel keik számolni. . T.. Országgyűlés! A tárgyalásra kerülő törvényjavaslat a központi állami ellenőrzés figyelmét elsősorban a termelés kérdéseinek vizsgálata felé irányítja. Rákosi és Gerő elvtársak pártunk II. Kongresszusán és a gazdasági vezetőknek ez év elején tartott értekezletén meghatározták terveink sikeres teljesítésének döntő feltételeit. Az Állami Ellenőrző Központnak az ellenőrzési tervei összeállításánál szem előtt kell tartania pártunk vezetőinek útmutatásait és a vállalatoknál azokat a legidőszerűbb, legfontosabb kérdéseket kell ellenőrzés alá vennie, amelyeknek teljesítése. vagy elhanyagolása lényeges módon befolyásolja egy népgazdasági ág vagy az egész népgazdaság fejlődését. Sztálin elvtárs azt mondja: ».... A legnagyobb hiba volna ... ha az ellenőrzés a jelenségek felszínére fordítva minden figyelmét, mellőzné a főhibákat. Az ellenőrző szerv munkamódszereinek a fohibák feltárására kell irányulniuk.« . Az Állami Ellenőrző Központnak olyan módon kell feltárnia a terv teljesítése útjában álló akadályokat, hogy hozzásegítsen -ahhoz, hogy a termelés felfelé menő irányzata ne torpanjon meg, és hogy népgazdaságunk egyik ága se húzza vissza a maga zavaraival a többi területet, hanem inkább az élenjárók ragadják magukkal a lemaradókat. Az Állami Ellenőrző Központnak eme kötelezettsége teljesítése érdekében ellenőriznie keli, hogy a vizsgált vállalat a nép érdekeinek megfelelően, tehát minden erőforrása figyelembevételével készítette-e el tervét. Egyes vállalatok vezetői eltitkolják termelési kapacitásul. ,t, ravaszkodnak, óvatosan terveznek, hogy különösebb erőfeszítés nélkül teljesíthessék vagy túlteljesíthessék az előirányzott feladatot, hogy ilymódon jó minősítést kapjanak és.ráadásul még prémiumhoz is jussanak. Nem egyszer hamis, félrevezető jelentést terjesztenek ennek érdekében a felsőbb szervek elé. Az állami ellenőrök törvényes és becsületbeli kötelessége, hogy felfedjék az ilyen fondorlatokat. Meg kell állapítaniuk, megtesznek-e mindent a vállalatok vezetői a célból', hogy a munkaterületükön rejlő tartalékokat feltárják és azokat tervük teljesítése és túlteljesítése érdekében mozgósítsák. A tervek teljesítésének komolyan megszervezett ellenőrzésével megjavítjuk mind a gazdasági munkát, mind pedig a tervek összeállítását. Az ellenőrzésnek meg kell állapítania: kihasználja-e a vállalat a rábízott termelő berendezéseket, az épületek, a gépek, a, szerszámok teljesítőképességét, takarékosan bánik-e a rábízott anyagokkal, nem tart-e többet a raktárban és nem használ-e fel többet/a termelésben, mint amennyi'a tervben eléje tűzött feladatok maradéktalan teljesítéséhez feltétlenül szükséges; hogyan gondoskodik a rendelkezésre álló munkaerőknek a népgazdaság érdekeinek megfelelő felhasználásáról. Ma is megtalálhatjuk némely vállalatnál a kapitalista világból' ittmaradt harácsoló szellemet. Egyes vezetők saját üzemük vélt érdekeit szembeállítják a népgazdaság igazi érdekeivel. Feleslegesen összeharácsolnak nagy anyagkészleteket, gépeket, visszatartanak munkaerőket azzal az ürüggyel, hátha majd később szükségük lesz rá. Ezzel nagy erőket vonnak el népgazdaságunktól és gátolják azt, hogy a máshol felesleges és megtakarítható anyagot, gépet, munkaerőt minél na-