Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-49

1007 Az országgyűlés 49. ülése 1952. évi május hó 28-án, szerdán. 1008 város épül Sztálinvárosban. Nyilvánvaló, hogy ilyen hatalmasra nőtt feladatok, az egész magyar kohó- és gépipar operatív irányítása nem volt továbbvihető egy minisztériumból, és szükségessé vált a középgépipari minisztériumi létrehozása. Ezzel a kohó- és gépipari minisztérium olyan szervezetté alakul át, amely közelebbről tud fog­lalkozni a nehézipar döntő ági aval, a kohó- és gépgyártással, amely alapját képezi az életnívó rendszeres emelkedésének, a könnyűipar tovább­fejlesztésének, a mezőgazdaság gépesítésének. A különválasztás helyességét már az eddig szerzett tapasztalatok is bebizonyították. Orszá­gunkat átformáló ötéves tervünk megvalósításá­hoz hatalmas beruházásokra van szükség. Ez a körülmény építőiparunkat igen nagy feladat elé állítja. Ez az iparág az elmúlt évek során, igen nagy fejlődésen ment keresztül. A régebbi, nagy­részt kisipari módszerekkel dolgozó, erősen szét­tagolt, kisüzemi rendszerű építőipar gépesített, nagyipari módszerrel dolgozó hatalmas iparrá fejlődött, amelynek termelése többszörösen meg­haladta a háborúelőttit és csak egyetlen év alatt, 1951-ben másfélszeresére emelkedett az 1950. évinek. Ezzel a hatalmas fejlődéssel kellett lépést tartania az építőanyagiparnak is. 1952. évi ter­vünk ez elé az ipar elé fokozott követelményeket állított. Az 1948. évihez viszonyítva a tégla- és cementgyártást három- és félszeresére, öntött- és húzottüvegtermelésünket 30 százalékkal kell nö­velni, porcellánszigetelő-gyártásunknak pedig 468 százalékkal kell meghaladnia a háborúelőtti szín­vonalat. > A Horthy-Magyarországon nem folyt előre­gyártott elemekkel való építkezés. Az 1949-es -év óta az előregyártás nálunk is egyre gyorsuló ütemben megindult, és tervünket az ezévi előírá­sok szerint sokszorosára kell emelni. így előre­gyártott gerendában az 1950. évi gyártás három­szorosát, az 1949-es. évi kezdeti gyártásnak pedig huszonnégy szeresét kell elérnünk. Kőtermelésünk­nek is 123 százalékkal kell meghaladnia az 1948. évi színvonalat. Az említett fokozott tervelőírások megvaló­sításának előmozdítására tizenöt nagyjelentőségű beruházás van folyamatban, köztük a hejőcsabai és a váci cementgyár, a vályi agyaggyár, mész­homoktéglagyár, épületelemgyár, stb. Az építő­anyagiparnak ez a gyorsütemű fejlődése már csak igen nagy nehézséggel lenne megvalósítható az eddigi szervezeti keretek között. Eddig az építő­anyaggyártás nagyobbrészt az elsősorban magas­építési feladatokkal foglalkozó építésügyi minisz­tériumhoz, a kőbányaipar a közlekedésügyi mi­nisztériumhoz, az üvegipar pedig a könnyűipari minisztérium keretébe tartozott. Az építőipar ilyen nagyfokú széttagoltsága nehézségeket oko­zott, és elkerülhetetlen szükségszerűség / volt az építőanyagiparnak egy új, az építőanyagipari mi­nisztérium keretében való összpontosítása. Az élelmiszeripar irányítása, valamint a be­gyűjtés eddig az élelmezési minisztérium feladata volt. Az új beadási törvény végrehajtásának megszervezése és lebonyolítása teljesen leköt egy minisztériumot, egy államigazgatási ágazatot, és, így ez a feladat nem látható el megosztva egy másik feladattal, az élelmiszeripar irányításával. Élelmiszeriparunk az elmúlt évek során szintén jelentős fejlődést ért el és fog elérni a jövőben is, szintén lépést tartott iparunk általános fejlődésé­val. Ez az ipar a múltban nagy mértékben idény­jellegű volt, a mi körülményeink között azonban ez a jelleg nagy mértékben csökkenőben van. En­nek az iparágnak gyorsütemű fejlődését mutatja, hogy 1952. évi terve az 1949. évi termelést több mint kétszeresen haladja meg. A cukor termelése 213 százalékra, a szeszé 272 százalékra, a tejé 190 százalékra, a szappané 230 százalékra emel kedik az 1949. évi termeléshez viszonyítva. Az 1952. év első negyedében az. élelmiszer­ipar egymilliárddal . nagyobb termelési értéket állított elő, mint az előző év azonos negyedévé­ben. Uj gyártási ágak keletkeztek, a mélyhűtött készételek egész sora, a gyümölcslevek és édes­ipari készítmények választéka nagy mértékben emelkedett. Ezen túlmenően az ipar közvetlen feladato­kat kapott mezőgazdaságunk szerződéses terme­lése területén is. Mindezeknek a feladatoknak a megoldását csak egy erre a célra létesített 'szer­vezet, az élelmiszeripari minisztérium tudja el­látni. Mezőgazdaságunk szocialista fejlődésének egyre gyorsiuló üteme mégkövetelte a régebbi földművelésügyi minisztérium kettéválasztását, annál is inkább, mert ez a minisztérium már ko­rábban is igen nagy területet fogott át; az egész, mezőgazdaság irányítása mellett még a hatalmas termelőüzemi hálózatot, az állami gazdaságok, erdőgazdaságok, gépállomások irányítását és a termelőszövetkezetek segítését is ellátta. Az állami gazdaságok összes területe 1950. január 1-től 1952. április 30-ig 550.000 kat. holddal, szántóterületük 388.000 kat. holddal nőtt. Az állami gazdaságokban a dolgozók 1952. első ne­gyedévi átlagos létszáma 1950. első negyedéhez viszonyítva 144 százalékkal emelkedett. Az álla­tok száma 1950. március 31-től 1952. április 30-ig — számosállatban kifejezve — 88.000-ről 231 ezerre emelkedett. Az állami gazdaságok traktor­állománya 1952. április 30-án 2509 volt. Az állami erdők területe is 250.000 kat. hold­dal nőtt 1951. folyamán. Az állami mező- és erdő­gazdaságoknak ez a gyorsütemű fejlődése hatal­mas jelentőségű a mezőgazdaság szocialista épí­tése terén. Az állami gazdaságoknak ez a nagy és fontos szerepe tette szükségessé külön minisz­térium, az állami gazdaságok és erdők miniszté­riumának létesítését. A helyiipar köréhez tartozó tanácsi vállala­tokra és a kisiparra, elsősorban a kisipari ter­melőszövetkezetekre jelentős szerep vár á lakos-­ság közszükségleti cikkekkel való ellátásában. A helyiiparhoz tartozó vállalatoknak kell megolda­niok többek között olyan problémát, mint a nők tokozott munkábaállításának elősegítését olyan vállalatok létrehozásával, amelyek leveszik a nők válláról a háztartási munka nagy részét, például ruhamosó-, varró-, takarítóvállalatok. A helyiiparhoz tartozó, vállalatoknak továbbá olyan cikkek gyártásával kell foglalkozniuk, ame­lyeik a lakosság szempontjából igén fontosak, de nagyüzemi előállításuk nem lenne célravezető. ' 77*

Next

/
Oldalképek
Tartalom