Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-47

95& Az országgyűlés 47. ülése 1951. évi december hó 21-én, pénteken. 956 töltheti be az irojdalom azt az embernevelő és nemzetformáló hivatását, hogy nemcsak tükröt tart az emberek elé, nemcsak azt mutatja meg, ami volt és van, hanem azt is, ami lesz s még azt is, aminek lennie kell. A szocialista realizmus és a forradalmi romantika szintézise az igazi irodalom, és úgy hiszem, • ezt kell kifejezniük a népkönyvtáraknak is, vagyis időrendben mondva, a magyar népköltészet és a magyar klasszikus ok, az orosz népköltészet és az orosz realista klasszikusok, a szovjet irodalom, a friss magyar irodalom, a- békéért harcoló irodalom és az egész emberiség haladó és fórra datálj irodalmának legjobb, legművészibb, olvasásra legvonzóbb, legérdekesebb, szívet-íeiket megmozgató könyveit kell megfelelő sorrendben a nép kezébe adni, mert minden jó könyv, minden igaz írás messzahangzó szavú tanítás, mert' minden igazi író — ahogyan Sztálin mondja — a lélek formálója. Ehhez természetesen

1 első lépés az irodalmi közvélemény lassú és céltudatos kiformálódása. Tavaily nyáron, amikor Ukrajnában jártam — hogy úgy mondjam — mint írónak a legkedvesebb meglepetés az volt, hogy az egyik Sevcsenkó-gépállomáson — mert sok Sevesenkó nevéről elnevezett kolhoz és gépállomás van Ukrajnában — egy .tisztára pusztai gépállomáson, ahol még falu sincs, nem, is•• vp.lt

, egész csomag Literaturnaja Gazeta-t, irodalmi újságot vittek az autobuszsoffőrök. Engem érdekelt a dolog, és kiderült, hogy a gépállomás dolgozói nagy számban Olvasnak irodalmi folyóiratokat. Persze, mi ettől messze vagyunk és' szerintem — túlságosain messze vagyunk! A magyar ; nép óriási tömegeinek — • még azoknak is, akik már könyveket olvasgatnak — semmiféle kapcsolatuk nincs a folyóiratokban frissen jelentkező élő irodalommal. Folyóiratainkat, irodalmi folyóiratainkat a nép óriási tömegei nem ismerik, de nagyobb baj, hogy a pártapparátus és a különböző állami vagy tíanácsapparátusok vezetőinek túlnyomó többsége sem ismeri, sőt —ami még nagyobb baj — a kultúrapparátus — hogy úgy mondjam — a kultúrvezetők jelentékeny része sem ismeri. (Derültség.) Az Irodalmi Újság 20.000 példány körül jár, túlnyomórészt Budapesten fogy el az itteni literátus embereknél, vidéken alig kapható. A másik nagyon fontos dolog a,z irodalmi közvélemény megteremte séné], hogy elérjük a gépállomásokon, a termelőszövetkezeti csoportokban — akár a tanyán, • akár a falun —. az élő irodalommal való eleven kapcsolatot, a könyvankétok dolga. Természetesen vannak jól sikerült és -vannak rosszul sikerült könyvankétok. A rosszul sikerült könyyankétok száma sajnos, nagyobb, mint a jól. sikerűiteké, és ez megint azért van, mert nincsenek olyan emberek az adott helyen, akik a. szóbanlevő könyvet mindnyájan olvasták volna, avagy a szóbanlevő könyvről tudnának valamit, mert nincsenek benne az irodalmi közvélemény áramában, tehát vagy nem szólnak hozzá, vagy rosszul szólnak hozzá, érzik, hogy nem értenek hozzá, vagy nem ismerik ki magukat benne. Természetesen a könyvankétokon túl nagyon fontos

; az is, hogy a könyvtárosok és általában a vidéki ' kuítúrf elei ősök tartsák számon az egyes könyvek útját, mert. száz rosszul sikerült könyvankétnál többet ér egyetlen olyan könyv, amelyet akár véletlenül visz el a család valamelyik tagja, de végül a család minden tagja elolvassa., sőt a szomszédok is elolvassák, és ha muszáj Bevinni a könyvtárosnak, úgy viszik be, hogy az új jelentkező vele megy és átíratja a saját nevére. Ez az igazi olvasás, ez az igazi könyvkultúra terjesztése/ Emlékszem arra, hogy gyermekkoromban a Földművelő Egyletben évekig kellett várnom egy-egy fontos könyvre, mert mindig fcézből-kézbe adták és én gyerek lévén s a parasztok szokása szerint háttérben lapítottam és nem kaphattam meg olyan könyveket, amelyeket pedig már nagyon szerettem volna elolvasni. Sokat lehetne erről .beszélni, de hiszen) — hogy úgy mondjam — a népművelési minisztérium most foglalkozik tulajdonképpen először és igazán a könyvtármunka gyakorlati részletkérdéseivel. A szocialista kultúrforradaíom másik nagy kérdése, amelyről — ha röviden is — még szólni szeretnék: a kultúrotthonok ügye. Tudvalevő, hogy néhányszáz alföldi nagyközség és mezőváros kivételével — amelyekben az öntudatosabb parasztság saját erejéből még a múltban olvasóköröket létesített — a falvak ezreiben és a tanyák tízezrein.. a parasztság társasélete a kocsmákban, vagy a faluszéli és tanyaszéli ricsajozó helyen zajlott le. Ezzel szemben a falusi kultúrotthonok száma ma már 1067. Csak ebben az évben, 1951-ben 634 falusi és 49 üzemi kultúrotthon épült vagy 'létesült. A most következő költségvetési évben további 550 falusi és 80 üzemi kuítúrotthonnal gazdagodik a népmüvelés. Ez azt jelenti, hogy az összes magyar települési helyek, falvak, városok több mint felében ott fog állani az év végén a kultúra háza. Én hozzáteszem azt, hogy ezek a számok nem mondanak meg mindent, mert ezek azokat a kultúrotthonokat jelentik, amelyeiket a népművelési minisztérium létesített vagy formált. Ezenkívül azonban nagyon sok helyen, üzemben, községben és városban is vannak olyan épületek, vannak olyan testületek, amelyek tulajdonképpen a kultúrotthon hivatását töltik be, vagyis a helyzet sokkal jobb, mint ahogyan ezek a számok mutatják. Természetesen érthető, ha mint minden gyors fejlődésnél, itt is jelentkeznek néhol a gyermekbetegségek. A falvak és tanyaközpontok százaiban soha nem volt egyetlen ember, aki kultúrával foglalkozott volna. Most a népművelési minisztériumnak gyors ütemben kell utána nevelnie az alkalmas kultúrvezetőket, akik majd , pezsgő kultúréletet tudnak teremteni az új kultúrotthonokban. Bizonyára sokat segítenek — és itt jó .példák vannak erre — a kultúra dolgaiban otthonos pedagógusok is. De addig is — nemcsak mint író, hanem mint hajdani falusi kultúrmunkás is, hiszen én is voltam könyvtáros és , olvasókörvezető — szeretnék néhány észrevételt tenni. Nagyon fontosnak tartanám, ha a falusi kultúrotthonok vezetése és műsorpolitikája az egész falu dolgozó népére, tehát a pártonkívüli tömegékre is tekintettel lenne. Nem arra gondolok, hogy a szocialista kultúra rovására engedményeket tegyünk a polgári ízlésnek. Nemi Nem! Sőt ellenkezőleg! így is az a baj, hogy néhol a közönség csábítása érdekében túl sok engedményt tesznek nem is a polgári, hanem a kispo.l72*