Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-47

947 Az országgyűlés 47. ülése 1951. évt december hó 21-én, pénteken. 948 szét érzékletességével megmutatja azt az embert, akivé majd mi is nőni fogunk, azt a társadalmat, amelyet mi is teremtünk maguknak, azt a hazaszeretetet, azt a munkaszeretetet, azt a testvéri együttérzést a világ dolgozói iránt, amely ma még tömegméretekben csak a szovjet ember sajátja, de holnap minket is ez fog jellemezni. Nekünk magyaroknak, a mi generációnknak, akik nem jártuk végig a nemzeti szabadságharc és a véres forradalmi küzdelmek iskoláját, s akiknek válJaki mégis a szocializmus felépítésének és a béke védelmének büszke feladatai nyugosznak, erőt, tudást, hazaszeretetet, a zsarnokok gyűlöletét kell merítenünk az emberiség élén járó nagy szovjet néptől. A nagy Honvédő Háború könyvei, filmjei, képei, a Nagy Októberi Forradalom magával ragadó ábrázolása, a nagy építőmunka lelkesítő páthosza neveljen nálunk is ifjat és öreget, férfit és nőt, neveljen tovább mindenkit, hogy hozzánőjjünk saját életünk naigyságához. Ma a szovjet kultúra ugyanügy * segítő kézzel nyúl felénk, mint néhány évvel ezelőtt a fasizmust legyőző szovjet katonák keze, mint a népgazdaságunk útját egyengető szovjet tudósok, sztahanovisták, kolhozparasztok keze. A szovjet kultúra előrevivő hatása tehát óriási, de helyettünk, a mi költőink, íróink, zenészeink, festőink és építészeink helyett nem végzi és nem végezheti el népünk művészeti vezetését a szocializmus felé. Népünk kulturális igényei helyesen és szükségszerűen óriásira növekedtek. Születő szocialista társadalmunkban a művészet közelségében akarjuk látni a szabaddá lett ember új alakjait, hazánk új arculatát, amely évről-évre erősödik, szépül. Nincs könnyű dolguk művészeinknek. A nép nagyobb igényű, mint a legraffánáltabb polgári műértő valaha is volt. Megismerkedett a népművészet és klasszikusainak remekeivel. Fülét, szemét a legmagasabbrendű szovjet művészet és irodalom iskolázta*. Nem fogadja el sem a sematizmus unalmát, sem a valóságnak ellentmondó különcködést. Több őszinteséget, több műgondot, több magávalragadó lelkesedést vár művészeitől. íróink és művészeink elisimerésreméltó erőfeszítéseket .tesznek, hogy méltóan kielégítsék népünk igényét. Ez évben zajlottak le az írók, zené szék, színészek és építészek kongresszusai és konferenciái, melyeken a legjobbak megvitatták művészetük feladatait. Megindult a harc a sematikus, sekélyes ábrázolásmód ellen az írók kongresszusán, az elmélyültebb színészi játékért és rendezésért a színházi konferencián, a népdal és klasszikus zenei i hagyományaink helyének, szerepének pontosabb meghatározásáért, a közérthető dallamos zenei művek megteremtéséért a zenei plénuman, az örökbecsű művészi formákat leromboló, sivár és embertelen imperialista művészeti befolyás, a modernista építészet torzszülöttei ellen az építészkoragreszszuson. A megélénkült művészeti ideológiai harcnak majdnem minden téren mutatkoznak eredményei. Kultúránk új szocialista hajtásai, amelyekről Rákosi elvtárs pártunk II. Kongresszusán beszélt, az év folyamán tovább erősödtek. "Drámairodalmunkban olyan eredményei vannak, mint a Tűzkeresztség és A híd, vagy a felszabadulás óta bemutatott első magyar opera. Filmgyártásunk kiválót alkotott klasszikusaink és nemzeti 'hagyományaink tolmácsolásával, a Különös házassággal és a Dérynével. Ugyanakkor továbbra is a film tett legtöbbet mai életünk, mai harcaink ábrázolása terén. Uj virágzásnak induló szobrászatunk nagy alkotása Sztálin elvtárs képmása. A készülő Kossuth- és Hunyadi-szobor is méltónak Ígérkezik a témához. Helytelen volna azonban kizárólag az elismerés hangján szólni mai .művészetünk eredményeiről. Az írókongresszus után még nem születhettek nagy prózai művek, tehát nehéz lemérni a hatást, amelyet irodalmunk fejlődésére gyakorolt. Bizonyos jelek mégis azt mutatják, hogy íróink és költőink egy része az' írókongresszus két nagy követelményét, a művészi színvonal gs az eszmei színvonal igényét megkísérli elválasztani egymástól, és tetjes figyelmüket csak az elsőre összpontosítják. Ez azonban olyan félreértés, ami csak zsákutcába vezethet. Magasrendű eszmeiség nélkül nincs művészi színvonal, de imég szárnypróbálgatás sem, legfeljebb érdektelen tollpróbálkozás. Magasrendű eszmei tartalom nélkül nincs realista ábrázolás, hiszen építőm unkánk, harcunk na.gy előrevivő céljai sikkadnának el. A nagy művészeti kongresszusok és konferenciák után némely írónk és művészünk úgy tett, mint az ókor szónoka, Demosthenes, aki a legenda szerint félrevonult a tengerpartra, kavicsot tett a nyelvére és így gyakorolta a dadogás leküzdését. Válasszanak a mi művészeink más utat. Szabaduljanak meg a polgári előítéletek köveitől, amelyek fékezik szavukat. Csak akkor fogják tudni elmondani népünk tetteit, ha eggyé válnak népünk eszméivél is, amelyek nálunk is milliókat ragadnak magukkal a béke védelmének, a szocializmus építésének útján. Ez és csak ez az út vezet a legmagasabbrendű művészi ábrázolásmód felé,, ez és csak ez az ábrázolásmód adja vissza a leglényegesebbet, az újat népünk életében, azt az eszmei tartalmat, amely fűt, előrevisz. T. Országgyűlés! A népművelési tárca óriási területével kapcsolatban lehetetlenség nem beszélni, ha csak röviden,is, az ismeretterjesztő munkáról. A tavalyival összehasonlítva ezen a területen is ugrásszerű emelkedésről számolhatunk be. Az idén már 3000 községben folynak népszerű ismeretterjesztő előadások. Egy-egy előadás átlagos hallga tósága 76 fő, szemben a tavalyi 55 fővel. Budapesten havonta 750—800 előadást tartanak üzemekben, hivatalokban, lakóhelyeken. Az előadások téma'köre kibővült a magyar irodalom és történelem területeivel. A természettudományi és .szakelőadások mellett igen nagy az érdeklődés Hunyadi, ' Arany, József Attila életét és műveit ismertető előadások iránt. A legfőbb tanulság az, hogy az általános jellegű előadások helyett. az igazán nagy érdeklődés az egyes részproblémákról tartott, elsősorban tárgyi ismereteket közlő előadások iránt nyilvánul meg. A minisztérium ismeretterjesztő munkájában még fokozottabban figyelembe kell venni, hogy a .tömegek' művelődni akarnak és hogy a műveltség, alapja a tárgyi ismeretek megszerzése. Akár a népművészetben, ezen a területen sem elégszenek meg a tömegek a passzív figyeléssel Nagy számban alakulnak ismeretterjesztő körök