Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-46
905 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 906 a terménybegyüjtés — elsőrendű politikai kérdés. Rossz munkánkkal, túlkapásokkal vagy lazaságokkal gyengíthetjük a munkás-paraszt szövetséget, amelynek megerősítésére, államiságunk alapjának megszilárdítására kell munkánkat irányítani. Minisztériumunk egyik legfontosabb feladata begyűjtő apparátusunk politikai képzése, pártunk parasztpolitikájának széleskörű ismertetése és annak gyakorlati alkalmazása. Ez. a legbiztosabb iránytű, amely a terménybegyüjtés bonyolult gazdasági és politikai kérdéseiben biztosan eligazít bennünket. T. Országgyűlés! A tárca másik széles munkaterülete az élelmiszeripar. Az idei bő termés, a begyűjtés nagyobb arányai, az ipari feldolgozásra kerülő nagyobb termésmennyiségek komoly erőpróbája élelmiszeriparunknak. De mezőgazdáságunk nemcsak nagyobb mennyiségi teljesítményt, hanem minőségileg is sokkal jobbat vár élelmiszeriparunktól, mint a múltban, vagyis nemcsak többet, hanem jobbat is kell termelnie. A fokozódó követelmények -komoly feladatok elé állítják élelmiszeriparunkat, amelyeknek megoldása során olyan nehézségekkel is meg kell küzdeni, amelyek kívül esnek az ipar körén. Ezek a nehézségek abból adódnak, hogy az ipar nyersanyagellátását jelentős mértékben sokszázezer kisparaszti gazdaság biztosítja, amelyek elavult módszerekkel nem a legjobb minőségű nyersanyagot iermelik, és azt is apró tételekben, nem tervszerűen szállítják az ipar felé. Az élelmiszeripar fejlődése szorosan összefügg a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a kisárutermelŐ egyéni gazdálkodásról a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodásra való áttéréssel. Ezzel megoldódik az élelmiszeripar fejlődésének másik nagy követelménye, a minőségi termelés feltétele is: a fejlett agrotechnikai módszerek bevezetése és meghonosítása az ipar nyersanyagainak termelése terén. Erősen gátolja élelmiszeriparunk fejlődését az is, hogy elhelyezése tervszerűtlen, ötletszerű, másszóval az üzemek nem ott vannak, ahol nyers anyagukat termelik. Ehhez járul, hogy az élelmiszeriparban elég nagy az aránya a múltból ránkmaradt, elavult, korszerűtlen üzemeknek. Bár ezen a téren az utóbbi időben fejlődés tapasztalható, üzemeink jelentős részét komoly beruházásokkal korszerűsítettük • és teljesítőképességét növeltük, ugyanakkor új, korszerű üzemeket is létesítettünk, ennek ellenére e téren még igen sok a tennivaló. Felemelt ötéves tervünk keretében kell ezeknek a problémáknak részben megoldást nyerniök. Nem minden eredmény nélkül komoly erőfeszítéseket tettünk és fogunk is tenni egyes iparágak idényjellegének csökkentésére, sőt megszün tetésére is. De látni kell, hogy ennek megvalósítása a tervgazdálkodás következetes bevezetésen múlik, elsősorban a mezőgazdasági termelés terén. Élelmiszeriparunk munkájában komoly nehézséget jelent a szakmunkáshiány. Az utánpótlás H szakmunkásképzés terén értünk el nem is lebecsülendő eredményeket, de mindez távolról sem volt elegendő ahhoz, hogy lépést tudtunk volna tartani a termelés növekedésével együttjáró nagyobb követelményekkel. E téren meglevő hiányosságaink leküzdésében jelentős segítséget nyújt annak a széleskörű programmnak a megvalósítása, anWyet a szakképzés és szakoktatás terén kudo 1 goztunk. * Külön kívánom k'emelni a női munkaerő fo kozottabb bevonásának szükségességét az élelmiszeripar munkájába. E téren nagy lehetőségeink vannak, és eredményeket is értünk eí. A női munkaerő aránya az élelmiszeriparban ma már eléri a 41.1 %-ot. A fejlődés jelentős, de a lehetőségektől még messze elmarad, Az élelmiszeriparban a belső üzemi és munkaszervezés terén is vannak még komoly hiányosságok. Nagy feladatok várnak megoldásra üzemeink műszaki fejlesztése terén. Ki kell dolgoznunk és be kell vezetnünk gépi berendezéseink megelőző karbantartását, korszerűsíteni és egységesíteni kell ia termelt áruk gyártási technológiáját, és így tovább. Mint minden téren, itt is igen nagy segítséget jelent a Szovjetunió óriási tapasztalata, amely teljes" mérteikben rendelkezésünkre áll, hogy újabb és nagyobb termelés; sikerek felé nyissa meg számunkra a fejlődés útját. A műszaki irányítás és vezetés biztosítása mellett élelmiszeriparunk, fejlődésének, az állami tervek teljesítésének központi kérdése a munka- • fegyelem megszilárdítása. Minden egyéb intézkedésünk vagy rendszabályunk a termelés fejlesztése vagy a minőség javítása terén a munkafegyelem lazaságának gyökeres felszámolásán múlik. Éppen ezért erélyes és hatékony rendszabályok alkalmazásával mihamarabb rendet kell teremtenünk e téren is. Ez a legbiztosabb eszköze a termelési tervek teljesítésének és túlteljesítésének, az ipar egyes ágaiban mutatkozó lemaradás felszámolásának. „ Az év vége felé közeledve az élelmiszeripar terén is döntő módon előtérben áll az ötéves terv teljesítése. Az éfelmiszeripar a tervteljesítésben le van maradva és ezzel egész iparunk összteljesítményét is rontja. A IV. negyedévi terv — és ezen belül is a decemberi terv — teljesítése a legtöbb iparágban már kedvezőbben alakul, és minden feltétele megvan a terv teljesítésének. Számos iparág éves tervét máris teljesítette, vagy az év végéig teljesíteni fogja. így például az édesipar, a dohányipar, a sör-, maláta-, keményítő-, szesz-, növényolaj-, konzerv-, malom- és tésztaipar. Az élelmiszeripar együttes várható tervteljesítése kb. 100.5—101 % lesz. A húsipar — a már ismerteteti okok miatt — az éves terv teljesítése terén a hátralevő 10 nap alatt nem tudja behozni a lemaradást. De IV. negyedévi várható tervteljesítése 129.4%, ami azt mutatja, hogy a terv jelentékeny túlteljesítésével egykettőre felszámoljuk az éves terv mö götti lemaradást. A hűtőipar hústárolási tervét túlteljesítette, ami arra mutat, hogy készleteink növelésével biztos lépésekkel megyünk a hús- és a zsírjegy megszüntetése felé, amit a párt- és kormányhatározat feladatul tűzött elénk. A munkaverseny hatalmas lendülete, a Sztálin elvtárs születésnapjára tett felajánlások, a sztahanovisták és újítók növekvő tábora, a min : sztertanács zászlajáért folyó vetélkedés iparunk élenjáró üzemei között mutatja, hogy az élelmiszeripar dolgozói: a munkások, technikusok, mérnökök és az üzemek vezetői közös, nagy erőfeszítésekkel vállvetve dolgoznak hazájuk és népük iránti legszentebb kötelességük teljesítésén, a terv győzál-
