Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-46

889 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 890 kapcsolatban 'i minisztérium komoly gondot fordított a tankönyvek minőségének megjavítására, színvonalának emelésére. A felsorolt számadatokból és az elmondott tényekből világosan latihaló, hogy középiskoláinkban mennyire «nőtt általában- a tanulók száma, és hogy milyen miértekben emelkedett különösen- a munkás- és parasztszáinmazású gyermekek aránya. Ez azt jelenti, hogy ötéves tervünk célkitűzését, a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetését fokozatosan és következetesen teljesítjük. Arra vonatkozóan is történik gondoskodás, hogy a középiskolákba kerülő munkás- és parasztszármazású tanulók megfelelő feltételek között eredményesen folytathassák tanulmányaikat. De a középiskolával kapcsolatban is fel kell hívnom a figyelmet a mutatkozó lemorzsolódás veszélyére, amellyel feltétlenül mag kell küzdenünk. Az egyre jobban mutatkozó rnunkaerőszükséglettel kapcsolatban — amely- gyorsütemű .fejlődésünk következménye — középiskoláink tanulói felé nagy veszélyt jelent a munkaerőgonddal küszködő üzemek és állami gazdaságaink elszívó hatása, ugyanúgy, mint a felsőoktatás vonalán. Ennek következtében nem egy helyeto féligkész, középiskolai tanulmányaikat még be nem fejezett tanulókat alkalmaznak. Míg nálunk középiskolai tanulóink száma jóval meghaladja a százezret, a tanulók legnagyobb része munkás- és parasztszármazásű és a.z ellen kell felvennünk a harcot, hogy középiskolai tanulóinkat még az iskolaév elvégzése előtt jólfizetett állásba vigyék, addig Jugoszláviában a titóisták megakadályozzák a munkásifjúság iskoláztatását. Míg az ifjúság iskoláztatására a Szovjetunióban és a szocializmust építő népi demokráciákban hatalmas összegeket fordítanak, addig a Tito-klikk minden eszközzel akadályozza a munkásifjúság továbbtanulását. Míg nálunk ma má-r 47-féle ipari technikum működik, addig Titóék egymásutáni zárják be a technikumokat, fgy például bezártak minden hajózási technikumot. Míg nálunk megszüntettük egyes középiskolák zsákutca jellegét, azaz középiskoláinkból nyitva van az út az egyetemek és főiskolák felé, addig Titóék megszüntették a középfokú szakiskolák tanulóinak azt a jogát, hogy egyetemre iratkozhassanak. Míg nálunk egyre nagyobb számmal vesszük fel főiskoláinkra és egyetemeinkre a hallgatókat, addig Titóéknál az érettségizett fiatalok nem mehetnek egyetemre, mert ai felvételieket korlátozták. A hallgatóktól megvonták az aimúgyis nyomorúságos ösztöndíjat, és ezzel lényegében teljesen bezárták az utat az -iskolákhoz a munkás- és pairasztifjúság előtt. Ugyanakkor az egyetemek és főiskolák kapui nyitva állanak a kutáikok és a városi burzsoázia gyermekei előtt. »A francia közoktatásügy halálra van- ítélve« — panaszolja a francia sajtó. Ha a mi iskoláztatásunk eredményeihez viszonyítjuk a francia helyzetet, megállapíthatjuk, hogy a sajtónak minden oka megvan a panaszra. A legutóbbi tanévben a francia Uoeumok 30.000, az ipari iskolák 130.000 tanuló felvételi kérelmét utasították vissza. De vájjon mi történik azokkal, akiknek kérését nem utasítják vissza, azokkal a szerencsésekkel, akik bejutnak a franci a, angol vagy amerikai iskolákba? Széreznek-e ezek vájjon komoly szakismereteket^ tanulnak-e hasznos dolgokat? Az egyik amerikai folyóirat egyik cikke fölé ezt írja címnek: »Szégyen, ami iskoláinkban van!« A cikk valóban leverő tényeket közöl. Ezer és ezer amerikai iskolában a gyermekek és a tanítók még mindig olyan• taT.siada.lani ismeretek, történelem és egyéb tankönyveket használnak, amelyeket még az első világháború előtt adtak ki. Az egyik iskola szertárában a szóbanforgó cikk szerzője mindössze két földrajzi térképet talált; egy európai atlaszt, amelyen még az Osztrák-Magyar Monarchia szerepel és az Egyesült Államok országúti térképét, amelyet a Standard Oil adott ki reklámcélokra. Könyvtárnak nyomát sem látta az egész iskolában. E példából is láthatjuk, hogy Amerikában és a többi kapitalista országokban nemi az oktatási színvonal emelésére törekszenek. Következetesen azon mesterkednek, nehogy a gyermekek elsajátítsák a haladáshoz szükséges ismereteket. Az USA középiskoláiban egyre-másra kezdik kizárni a tantervekből az olyan fontos tárgyakat, mint a matematika, fizika, kémia, biológia, történelem, földrajz, stb. És ez érthető is; mert az USA-ban minél jobban hadad előre a monopóliumoknak a# állammal való összenövése, annál inkább megy át az oktatómunka tartalmának ellenőrzése az USA állami szerveinek, nagyrészt a hírhedt Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságnak kezébe, így azután az amerikai iskola úgynevezett nevelőmunkájának célja a 'béketábor, a népi demokráciák gyűlöletére való nevelésben összpontosul. Míg á kapitalista országokban a közoktatásügyi helyzet egyre romlik, egyre kevesebbet .törődnek az oktató, nevelő munkával — vagy ha törődnek, akkor a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni gyűlöletre nevelnek — addig nálunk egyre nagyobb gondot fordítanak az oktató és nevelő munka színvonalának emelésére, egyre jobban törődnek azzal, hogy iskoláinkban olyan ifjúságot neveljenek, amely szakmailag, ideológiailag és erkölcsi magatartásban alkalmas a rá váró feladatok teljesítésére, szocialista hazánk építésére, a béke védelmére. Iskoláink tanító, oktató munkájának eredményessége elsősorban a nevelők politikai és szakmai felkészültségén, hivatástudatain múlik. Éppen ezért közoktatásügyi ötéves tervünk nagy fejlesztési programmot ad a nevelők fejlődésének biztosítására. Az általános iskolák fejlődését, a középiskolák szakosítását a pedagógusok munkája tölti meg tartalommal. Kalinin elvtárs azt mondotta.: »Aki azt a bátorságot veszi magának, hogy másokat tanítson, annak először magának kell tanulnia!« Ezt a követelményt közoktatási ötéves tervünk és az 1952-es közoktatási költségvetés is szem előtt tartja. Pedagógusainknak minden lehetőségük megvan arra^ hogy komolyan tanuljanak, hogy fejlesszek szakmai és ideológiai tudásukat. Az 1951. évi költségvetés 11 millió forintos tételével szemben az 1952-es évre csaknem 20 millió forintot fordítunk erre a, célra, A pedagógusok továbbképzésére fordítandó összeg ilyen nagyarányú emelése már magában is mutatja, hogy dolgozó népünk milyen sokat vár a pedagógusoktól, hogy pártunk és kormányunk biza-